Kedves Barátaim, olvasóim, klienseim, online törekvéseim követői!
Mint a bejegyzés címe már előterjesztette, szeretnék egy picit hálálkodni. Mint sokan azt tudjátok múlt héten a jóga fesztivál keretein belül kihirdetésre került, hogy én, Baktai Ádám lettem „az év közönség díjas jógaoktatója”!
Persze elsőként azt éreztem, hogy milyen hálás vagyok nektek, akik szavaztatok rám, és persze azt, hogy milyen hálás vagyok a mestereimnek, köztük persze drága Nagybátyámnak, hogy erre az útra tereltek engem.

Utána persze jött az imposztor komplexus érzése, hogy nem is érdemlem meg ezt a kitüntetést. Ezért is írtam ki az általam szerkesztett FB oldalakra, hogy szavazataitokat a bhaktikutir.hu oldalának nevében tudom elfogadni.
Szerencsére elég sokan ismertek annyira, hogy tudjátok, hogy most nem ál szerénykedem, mert attól függetlenül, hogy nagy az én szám, mégis inkább visszahúzódó ember vagyok a privát életben. Persze tanáremberként sokak előtt is feltudok szólalni, aránylag stressz mentesen, de leginkább azért mert már van benne gyakorlatom. (Idén nyáron töltöm be a 30. évemet, mint aktívan tanító tanárember.)
Sőt, azt képzeljétek el, hogy ez nem is az első díj, amit kaptam a „jóga munkásságomért”! Ugyanis valamikor a 90-es évek közepe/vége felé kaptam egy olyan díjat, hogy „foreign practitioner of the year” Professzor Dásztól. („Az év külföldi gyakorlója”.)
Ezt szerintem alig tudjátok rólam, mert nem szoktam mondogatni ezt. Akkor azt gondoltatta velem az imposztor szindróma, hogy akkoriban még nem igazán jártunk olyan sokan külföldiek indiai képzésekre, ráadásul Indiában, szóval úgy éreztem, hogy akkor inkább azért találták ki azt a címet, hogy bátorítsanak.
Szóval kb. mindig eltudom magyarázni magamnak, hogy miért nem vagyok méltó egy ilyen kitüntetésre. De ettől függetlenül hálás vagyok és köszönöm, hogy ilyen sokan méltónak találtatok a szavazatotokra.
Természetesen hálás vagyok a Bhaktivedanta Hittudományi Fősikolának a díjért, és azért, hogy mennyi munkát fektetnek be a csodálatos bhakti és hatha jóga rendszerek népszerűsítésébe és oktatásába. Szintén köszönöm, hogy a díj mellett megkaptam régi barátom Gaura Krisna Prabhu könyveit amelyek a Jóga Szútrákat dolgozzák fel.
És nagyon köszönöm a Garuda Ayurveda közösségnek is az ajándékokat, ők szintén elképesztő munkát végeznek az ájurvéda népszerűsítésének érdekében!
Hálás köszönet mindenkinek,
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Ui: Elnézést, hogy kellett egy hét, hogy megírjam ezt a levelet, de ilyen témakörökben nem mozgok otthonosan.

Május 1-én hajnalban, ahogyan a jógík és jóginík szoktak, elment egy olyan fény a világunkból, aki után sokkal nagyobb űr és sötétség marad hátra.
Na, kérem szépen! Ott tartunk, hogy Lez dottore barátom éppen befelé tördeli a következő Upanisád kötetet!
Életem során szinte sohasem éreztem irigységet, de persze vannak egy páran, akiket irigyellek. Mondjuk ők is elég kevesen vannak. Egyikőjük Sir David Attenborough, aki valószínűleg mindenki másnál többet tett Föld Anyánkért, a modern kor szülöttjei közül. 