Először is ezek nekem nem mesék, mert mind Hindu nekem kb. ez történelem, mint ahogyan a Görögöknek sem teljesen mese az Odüsszeusz, de ez is egy régi-régi álmom, amit már nagyon szeretnék megcsinálni, de jövőre szerintem meg is lesz, ha még havonta csak egyszer is.
Egész friss kutatások azt mondják, hogy amikor mesét hallgatunk, akkor az agyunk egy különleges üzemmódba vált át. A mesék hatása, így sohasem akkor hat, amikor hallgatjuk, mert akkor az agyunk azt nem is úgy raktározza el, mint e világi történést.
A mesék mondanivalója, értékrendi tanítása, mindig akkor üt be, amikor egy olyan helyzetbe keveredünk, hogy a mesékből eltanulhatott elképzelések esetleg használhatóvá is válnak. És tudjátok, a mesékben az értékek mindig előbbre vannak, mint az érdekek.
Ezért is van az, hogy már 5000 éve a meseszerű történetek effektíven részei a Védáknak. A 4 Védákból a legősibb a Rig Véda, amit most a nyugati, főként nyelvészeti kutatások szerint i.e. 2700 és 3200 között vettetek papírra, és magát a Puránákat mindig az 5. Védának tartották számon.
A Puránák, aminek fordítása „ősi történetek” mindig is azért voltak becsben tartva, mert a Védák tudását a történeteken keresztül, életszerű alkalmazásban mutatták be.
Ez lenne a Kutiros előadásoknak a lényege is, hogy alkalmazható környezetben mutathassuk be a Védikus idők értékrendjét. Az oktatás stílusa meg az lenne, hogy belekezdünk egy-egy történetben, és ahogy lesznek kérdéseitek, vagy én úgy gondolom, hogy bizonyos részeket jó lenne picit bővebben elmagyarázni és a mi nyugati kultúrkörben edzett tudatunknak hangyányit elfogadhatóbbá kellene varázsolni, akkor bizony dumálni fogok.
Jó lesz majd így?
Havonta 1 délután?
Mit gondoltok?
Om Tat Sat
Baktai Ádám
