Olyan sokszor emlékeztem meg már mestereimről, így picit szégyellem is magam, hogy a nagybátyámról még nem írtam nektek hosszabban. Mondjuk Ő egy kicsit remete típus, de ma van a szülinapja, és ez egy szuper jó indok, hogy picit fényezzem a tündér drága vartma pradarsika gurumat.
Ő már azelőtt jártas volt a jóga, reinkarnáció és Krisna témákban, hogy én megszülettem volna.
Sőt volt egy olyan jóga könyvem, Dr. Vígh Béla: Jóga és az idegrendszer, amiben benne voltak az ő saját kezű aláhúzásai és jegyzetei is. (Sajnos ezt a könyvet valakinek kölcsön adtam, aki ha véletlenül olvassa ezt a bejegyzést akkor legyen kedves és hozza vissza! Egyébként kb. 70 kötet könyvemről nem tudom, hogy kinél van. Szóval, ha van nálad, kedves olvasó, Baktai Ádám könyve, lécci írj rám egy sort.)
Drága nagybátyám 1978-ban járt először Indiában, ami abból ítélve, hogy mekkorát változott imádott földrészünk abban a 30 évben amióta én oda járok, akkor 78-ban még biztosan nagyon szigorú lehetett a helyzet. India után elképesztő lelkesedéssel és átéléssel tanított minket mindenféle védikus jóra.
Pl. életem első emlékképe az, hogy Ő jógázni tanít minket, a család gyerek seregét a szobájában.
A 80-as évek elején pár évet lehúzott Ausztráliában. Majd 1984 környékén szabályszerűen kitették a sydney-i Krisna templomból, mert akkoriban több magyar bevándorló járt vasárnaponként a templomba, mint helyi ausztrál népek. Azt mondták neki, hogy “azonnal menj vissza a hazádba és ott tanítsd az embereket Krisnával kapcsolatban, ott taníts embereket a védikus kultúrára”.
Mivel drága Nagybátyám egy egészen elképesztő energiákkal bíró ember, az egész ma létező Krisna egyházat Ő indította el, amiről még biztos, hogy írok majd nektek, mert volt benne minden. Bhagavad Gita csempészés, titkos spirituális összejövetelek, rendőri megfigyelés alatt állás, házkutatások és egyéb érdekességek.
Aztán 1989-től már szabad lett egzotikus keleti vallásosnak lenni és a Krisna egyház nagyon beindult. Drága Nagybátyám 89-ben először megnyitotta a budapesti templomot, majd 91-ben a debrecenit is. Aztán amikor már kicsit túl intézményesítetté vált a sztori drága Nagybátyám visszament Ausztráliába, 1992-ben. Ő azóta is ott él.
Sokan mondják azt, hogy azért jó tőlem tanulni, mert komoly filozófiai témákat is vidáman érthetően adok elő. Ebből a szempontból én a drága nagybátyám árnyéka sem vagyok. Ő a jó kedélyű tanítás nagyágyúja. Aki jól énekel, jól zenél, jól főz, szépen fest és végtelenül jó humorú!
2004-ben amikor a Fidzsi szigetekre hívtak meg templomot felszentelni írt nekem, hogy majd figyeljek oda egy emberre a beavatásoknál, mert az ő főnöke is most fog majd Ausztráliából oda menni avatásért. Szóval a nagybátyám azaz ember, aki a saját főnőkét is meg tudja úgy dumálni, hogy ő spirituális beavatásért folyamodjon.
Volt olyan szakasz az életében amikor rendszeresen beszélt az egyik nagy Ausztrál rádióadón és 100 ezrek hallgaták. 2012 február végén Őt kérték fel a rádióban, hogy készítsen egy interjút Mark Wahlberggel. Akivel zenéről, edzésről, családról és persze Istenről beszéltek. Megírta az én drága nagybátyám, hogy a beszélgetés után a csóka megölelte. Szóval, az én drága nagybátyám ilyen ember.
A sport, a harcművészet, a filmek és az edzés szeretetét is neki köszönhetem, még akkor is, ha az utóbbi években már komolyabban a nehézsúly felső határát verem.
Gyerekkoromban mindig azt láttam, hogy Ő volt az a szuper őserő, aki maláriásan és vérhasasan is tudott 100 kilóval fekve nyomni, és most 67 év felett, hú de súlyos ezt így leírni, is rendszeresen edz. 100 kiló felett nyom fekve, 190 kilóval dead lifttel, szóval van kraft az öregemben.
Röviden Ő az én drága nagybátyám, az egyik legfontosabb gurum, apám helyett apám, aki elvitt engem Indiába. A Jó Isten Éltesse Sokáig!
Om Tat Sat
Baktai Ádám