Puriban a nagy templomban ilyen nagyok Krisnáék…
A Szekérfesztivál eredetileg egy Puri nevezetű város nagy templomának egyik ünnepsége! Puri, India 4 legszentebb városának egyike, ráadásul a keleti irány szent városa, ami így még pozitívabbá teszi a városka rezgését.
A nagy templom Puriban India egyik legősibb temploma. Ebben a templomban, a Dzsagannáth templomban, Krisnát és testvéreit, Balarámot és Szubhadrát, imádják. Az év folyamán nagyon sok fesztivált szerveznek meg a templomban, ebből egyik a Szekérfesztivál, amit minden évben megrendeznek.
Indiai viszonylatban Puri egy apró kis város, alig 200 ezres lakosságával, de az érdekessége az, hogy valamilyen úton-módon kb. 30 ezer ember végez szolgálatot a templom javára. Sajnos ide minket, a kaukázusi rasszhoz tartozó embereket nem engednek be, de a templommal szemben lévő könyvtárból picit azért be lehet kukucskálni a templom belsőudvarába.
Én 1992-ben jártam ott először, elég vicces körülmények között. Nagymamám borítékban küldött 20 amerikai dollárt nekem zsebpénzként, ami akkoriban akkor összeg volt Indiában, hogy mivel suli szünet volt, én úgy gondoltam, hogy leugranék Puriba picit zarándokolni.
Akkoriban még nem a papnevelde részlegbe jártam suliba, hanem az eggyel kicsit általánosabb suliba, mondjuk itt is 3.30-kor keltünk, meg itt is részt kellett venni a templomi szertartásokon, de hát olyanokat tanultam, mint matek, angol, történelem, földrajz, bengáli nyelv és irodalom, ezekből a tantárgyakból sikerült érettségiznem is, szóval picit iskolásabb volt stílusában, a mi nyugati szemünknek is. Emiatt voltak olyanok dolgok is ebben a suliban, hogy szünet, vagy olyan is, hogy idősebb diákok le-leléphettek, ide-oda.
Szóval nekem mehetnékem volt, de nagyon, viszont a suli vezetőség azt mondta, hogy azért 15 évesen ne induljak már úgy neki egy 700 kilométeres útnak, hogy kb. 4 hónapja élek Indiába. De lett közös megegyezés, ami az volt, hogy vigyek magammal néhány osztálytársamat. Mint már mondottam tele voltam lével, 20 dollárral, így az egész ashramban kihirdettem az igét, hogy aki akar, az jöhet. Hárman indultak be a bulira egy indiai srác, egy nepáli és egy perui.
Hát intézkedésben ők nem voltak nagy segítségek, így 15 évesen sikerült levezényelnem életem első zarándokútját.
20 dollárból, 4-en oda-vissza vonatoztunk 700-700 kilométert, sőt volt jegyünk is, igaz csak a 3. osztályra. Volt saját bérelt szobánk, egy ici-pici templomocskában, mondjuk 2 db fapriccsen és egy plafonból lelógó ventilátoron kívül nem volt más benne, fürdő meg persze kint a közösben, de ezeken a kiadásokon túl még ettünk is, és elég rendesen. Mindezt egy teljes hétig.
Viszont szerencsénk volt, mert ott volt egy nagyon jó és nagy hírű szerzetes bácsi, akinek imponált, hogy ott vagyunk mi a suliból, tudjuk a védikus mantrákat, sőt ketten még fehérek is vagyunk, így vele mozogtunk 3-4 napot. Voltunk a Puri-i Királynál is vendégségben, aki a saját kezével szolgált fel nekünk szerzeteseknek szentelt ételt a templomból, és megmutatta, hogyan kell az Ő államuk stílusában, Odissza-i stílusban a gong hangszeren játszani vallási ünnepeken.
Ezen az úton találkoztam egy aranyos bácsival, azóta is nagy cimbora, aki szobrász, és amikor cserélik Krisna és testvérei testét a templomba, ő teszi fel a fa szobrok testére azokat a selyemzsinórokat, amelyek az idegrendszert szimbolizálják. Asztrológiai állások szerint Krisna fizikai testét 17-19 évente cserélik. Amikor 1996-ban lecserélték Krisnáék testét, akkor 18 tonna selyem anyagot kapott adományba a templom, arra célra, hogy felépítsék Krisna és tesói idegrendszerét.
Valaki kérdezte a 2013-as Kumbha Mélás brigádból, hogy mi volt azokban a kis Dzsagannáth talizmánokban, amiket Puriban kaptunk, mert, hogy az övé szétnyílt és sárga zsinórok voltak benne és megkövesedett massza. Hát kedves barátaim, az a Krisnáék húsát szimbolizáló szantál pép volt, az idegekként funkcionáló selyem szállakkal.
Szóval 17-19 évente új testet kapnak az Istenkék az oltáron, és ilyenkor hatalmas szokott lenni az ünnepség.
Eleve hatalmas összejövetel a szekérfesztivál mert Puri egy kicsi kis város, amit minden évben elözönli kb. 5-600 ezer ember az ünnepségre, ami kb. 7-10 napig tart. De azokban az években, amikor cserélik is Krisna testét, sokszorosára duzzad a tömeg.
Én utoljára Puriban szekér fesztiválon, pont az 1996-os testcserés évben voltam, és akkor 5 millió zarándok volt a városban. Maga a Szekérfesztivál is 3 napig tartott csak oda, mert akkor volt a tömeg, hogy csak nagyon lassan tudták húzni a szekereket! Utána amikor Krisnáékat lehozták a szekerekről, 11 órát álltam a napon, hogy minél közelebbről láthassam őket. Meg is osztottam már veletek, azt a hűsítő ital receptet, ami miatt se napszúrásom, se egyéb bajom nem lett, pedig a Júniusi-Júliusi nap igen csak kellemes Indiában.
Ezen az ünnepségen volt az is, hogy olyan sokan álltak egy épület tetején, hogy jobban lássák a szekereket, hogy az épület beszakadt alattuk. Csodának csodájára, mindenki sértetlenül sétált ki a romok közül.
Egyébként, minden évben új szekereket építenek, hármat is. Az év legjobb napján Akshaya Tritiya-kor kezdik el, és így 3-4 hónapjuk van az egész műveletre. A szekerek 15 méter magasak, és hatalmas kerekeik vannak. Krisna szekerének 18, Krisna bátya szekerének 16, Krisna húga szekerének 14 kereke van. Tradicionálisan a szekerekben nincsen semmiféle irányító eszköz, így a szekerek elejéhez kötött kötelek révén irányítják a hatalmas építményeket.
A fesztivál után a szekerek faanyagát használják tűzifának a templom konyháján. A 3 szekér anyaga elég szokott lenni a egész éves főzésre is, pedig naponta 56 alkalommal ajánlanak fel ételt Krisnáéknak. Ezt a tradíciót az eredeti Bhakti Kutir megalapítója kezdte el Puriban.
Egyébként, amikor kicserélik Krisna és tesói testét egy igen érdekes jelenség szokott megtörténni Puriban. Krisna testében, ez egy hatalmas faszobor egyébként, egy bemélyesztett üregben egy különleges ereklye található. Hogy, ez micsoda nem lehet tudni, de 3 verzió létezik.
- Krisna halála után, kb. 5000 évvel ezelőtt elhamvasztották, és az egyik lábszár csontja megmaradt. Lehet, hogy ez az ereklye.
- Egy Níla Mádhava nevű ikonikus Krisna szobor, egy nagydarab kék zafírból kifaragva.
- Egy koromfekete Krisna shalagram, olyan szent kő, amit mi is szoktunk keresgélni a nepáli zarándoklatainkon, a Gandaki nevű szentfolyó medrében.
Végül is mindegy, de ezt az ereklyét, mindig az életkor szerinti legidősebb pap helyezi át a régi Krisna szoborból, az újba. Ez a rituálé mindig este zajlik, ami után a pap bácsi haza megy, lefekszik, és másnap reggelre mindig, minden alkalommal el is távozik ebből a világból.
A fáma arról szól, hogy ez egy annyira bensőséges szolgálat a jó Istenkének, hogy ezek a bácsik már mennek is haza, a mennyországba. Puriban köztudott, hogy egy csomó pap hazudik az életkoráról, hátha őt választják ki erre a kivételes feladatra.
Szerintem ez egy jó zárszó, mert picit kezd hosszú lenni ez a bejegyzés.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
