A retek eredetileg Ázsiából került Európába, és ezt nem azért mondom, mert szerintem minden Indiából jön. Tudjátok mint a „Bazi Nagy Görög Lagzi”-ban a bácsi, aki szerint minden görög.
Szóval egész pontosan a retek Indiából, Észak-Kínából és a Közel-Kelet országaiból származik, ahol már évezredek óta termesztik, sőt évezredek óta használják saját gyógyászati rendszereikben.
Az elmúlt 2 évezredben valahogy meghonosodott Európában is, mert nagyon jól bírja a hideget, + 3 fokon már csirázik, míg növekedés közben a mínusz 6 fokot is tolerálja. Ezért már kora tavaszra is fogyasztható, de egyes retek fajták, mint pl. a fekete retek pedig kifejezetten a késő ősz, kora tél szakaszban érnek be.
Nagyon magas a vitamin- és az ásványi-anyag tartalma, így a téli vitaminmentes időszak után kiváló eledel, és egyben a szezonok közötti átszokást is megkönnyíti, így a tavaszi fáradtság egyik hatékony ellenszere is.
A retekben rengeteg a C-vitamin van, és jelentős A- és B-vitamint, káliumot, foszfort és sok más nyomelemet is tartalmaz. Valamint ugyanazok a kéntartalmú glikozidok találhatóak meg benne, mint a mustárolajban, így antibakteriális és gombaölő hatású is.
Az Ájurvédában máj és epe tisztítóként használják időtlen idők óta, de általános méregtelenítőként is számon van tartva, mivel serkenti a különféle májfunkciókat is. De alkalmazzák vízháztartás tisztítóként, és vízhajtóként is.
Magas kálium tartalma miatt egyes magas vérnyomás problémákra is hatékony lehet.
A Magyar népi orvoslás a retket ajánlja reuma, ízületi gyulladások és köszvény esetében is, valamint a tavasszal kialakult virágpor-allergiák tüneteire. Egy régi mondás a retek fogyasztását így ajánlja: “reggel méreg, délben étek, este orvosság”. De persze a méreg rész azért erősen túloz. Inkább ez arról szó, hogy reggel éhgyomorra nem igazán ajánlott a retek fogyasztása, mert nehéz megemészteni. De egy kicsi sóval, egy kis vajas kenyérrel, már biztonságosan fogyasztható.
A retek oly régen eledele az embernek, hogy a legkülönbözőbb kultúrák és mitológiák szerves részéve vált. Felbukkan a fent említett ázsiai kultúrkörökön kívül az ősi Egyiptomban, de az Ó germán mítoszokban is.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
