A Bhakti Kutir név választáskor nagyon erős befolyásoló tényező volt az, hogy az eredeti Bhakti Kutirt megalapító mesterek elképesztően példaértékű életet éltek. Ők olyannyira az arany közép utat élték, hogy spirituális nagyságuk mellett elképesztően hitelesen megállták helyüket a  materiális világban is! 

Mi például a Bhakti Kutirban kezdetekor ezt a példát tűztük ki megvalósítandó célként, hogy egyensúlyban tartsuk a materiális és a spirituális törekvéseinket. Hogy az amit csinálunk a világi feladataink mezsgyéjén az legyen magas színvonalú és egyben kellemesen működő, miközben a törekvéseink mögötti esszencia pedig képviseljen hiteles tudást és spirituális viszonylatban nagyon erős lábakon álló rendszert!

Így íme, egy kis inspiráció, egy kis tartalom a léleknek, valakiről, akinek ezek a princípiumok jellemezték az életét! Íme Srila Bhaktivinoda Thakura, az eredeti Bhakti Kutir egyik alapítójának élete röviden:

Kédernáth Datta 1838. Szeptember 2-án született, Biranagarban, Bengálban, szülei 3. fiaként. Anyai nagyszülei rendkívül jómódú emberek voltak, és az ifjú Kédernáth még bivaly és elefánt viadalokat is látott a saját otthonukban, amit szinte csak királyok engedhettek meg maguknak.

2 éves korában írta meg első versikéjét, amiben édesapja hazajövetelét dolgozta ki néhány rímmel. Amikor a versike elkészült és el hangzott, pár percre rá Édesapja megérkezett, teljesen váratlanul és egy nagyon hosszú és beláthatatlan végű üzleti útról.

A családi birtok egyik őrével folytatott beszélgetései folyamán már gyerekkorban megismerkedett a Mahabhárata és a Rámajána történeteivel.

Az általános iskolát az anyai nagymamája által alapított iskolában kezdte már 3 évesen, majd később Krisnanagarban folytatta tanulmányait egy angol nyelvű iskolában.

Édesapja halálával a család elvesztette vagyonát. Egy évvel később 12 éves korára anyai nagyszülei megszervezték az esküvőjét az akkor még 5 éves leendő feleségével.

Újabb tragédiák végett 14 éves korára családfenntartóvá is vált, de emellett, iskoláit sem hanyagolta. Újságoknál dolgozott, írt, lektorált és szerkesztet, majd 18 évesen felvették a kalkuttai egyetemre.

18 évesen az egyik nyilvános előadását, nem mellesleg a Brit Indiai Társaság szervezésében, álló tapssal fogadták mind az angolok, mind az indiaiak. Innentől kezdve ismert alakja lett a bengáli értelmiségnek.

20 éves korára már 2 angol nyelvű könyvet adtak ki a nevével fémjelezve. Eredeti elképzelése szerint egy 12 részes sorozat első két kötete lett volna a 2 könyv, ami Porusz életét volt elhívatott megírni, egy olyan ember élettörténetét, aki találkozott Nagy Sándorral. Az eredeti cím „The Poriade” volt, az Iliász után, amit angolul „The Iliade” címmel nyomtattak ki.

Ebben az időben komoly időt és energiát fordított a Biblia és a Korán tanulmányozására, valamint az akkori angol kortárs irodalomra is.

Angolul tanított és korrepetált, valamint nyilvános beszédtechnikát és szónoklatot tanult egy olyan brit fiatalembertől, aki később az Angol Parlament szóvivője lett.

Még ugyanebben az évben, 1858-ban meglátogatta a szülő faluját, amit akkoriban egy kolera járvány szinte teljesen elpusztított. Nagypapája utolsó kérése az volt irányába, hogy  rendszeresen utazzon el zarándok utakra, amit Kédernáth Datta életet végéig tiszteletben tartott. Nagypapája halála után, már csak édesanyja, és atyai nagyanyja maradt életben, akiket magához vett Kalkuttába.

Hogy egyre gyarapodó családját fenn tudja tartani, úgy döntött, hogy tanári munkát is vállal, a publikálás mellett. Így még 1858-ban Puriban letette a tanári vizsgákat, és 2 évvel később már iskola igazgatóként vezette a midnapuri gimnáziumot.

22 évesen írt egy könyvet az Orissza tartománybéli templomokról, az angol blank verse stílusban (tompa vers), amit Shakespeare terjesztett el a drámairodalomban, így Ő volt az aki először írt tompa vers stílusban, bengáli nyelven.

Sajnálatos módon még ebben az évben elvesztette feleségét, első fiúk születése közben.

23 éves korában állományba vette őt az Indiát működtető angol kormány. Letelepedett Ranaghatban, elhunyt felesége szülővárosában és megalakított egy új szervezetet a Bhratri Szamadzsot és írt 3 könyvet, 1 angol nyelvűt és 2 bengáli nyelvű vers novellát.

1861 és 66 között Kédernáth Datta újra házasodott megírt 6 könyvet és különböző állami tisztekben dolgozott az angol kormánynak.

1866-ban Chapra tartomány bírájaként, a helyi muzulmán közösség papjával perzsa és urdu nyelvi tanulmányokba kezdett, és még abban az évben kiadott egy könyvet urdu nyelven.

1868-ban helyhatósági bíróként betöltötte a legmagasabb rangot, amit indiai ember betölthetett a brit államigazgatásban. Abban az időben 103 helyhatósági tartományra volt felosztva India, amelyeknek 99 brit és 4 indiai vezetője volt. Kédernáth Datta 26 éven át töltötte be ezt a rangot.

1868-ban már rendszeresen tartott spirituális témájú előadásokat, amit nem csak a helyiek, de az angolok is szép számban látogattak.

Így innentől Kédernáth Dattát az angol kormány spirituális probléma megoldóként használta az államigazgatásban.

1868 és 1973 között többször is olyan helyre helyezték, ahol vallásügyi problémák voltak, vagy templom igazgatásbéli gondok.

1973-ban Puriba helyezték, ahol 2 komoly problémával is meg kellett küzdenie, egy hamis jógival, és magával a város királyával is, aki pénzt sikkasztott a templomból. A Puri-i templom a mai napig az egyik leglátogatottabb templom egész Indiába, így hihetetlen komoly bevételekkel rendelkezett már akkor is.

Miután bebizonyosodott, hogy az évek folyamán a király 80 ezer rúpiát tulajdonított el a templomtól, Kédernáth Datta arra kötelezte, hogy napi 56 étel felajánlással próbálja kiengesztelni Krisnát és Testvéreit egy éven át.

Az év folyamán a király fillérre pont 80 ezer rúpiát volt kénytelen elkölteni a templom konyhájára, hogy állni tudja vállalását. Ami annyira megtetszett a helyi közösségnek, hogy a napi 56 felajánlást a mai napig megtartották, mint szokást, lassan már vagy 150 éve.

1874-ben Kédernáth Datta megalapította a Bhakti Mandapa helyszínt a Puri-i templomon belül, ahol a mai napig folyamatosan előadásokat tartanak a Bhágavata Purána nevű szentkönyvből, természetesen az Ő indíttatása végett.

1874 és 1893 között rendkívül sok időt töltött belső munkával, imádsággal, meditációval, írással és fordítással, mindamellett többszörösen is kitüntette az angol kormány hihetetlen munkabírásáért és hatékonyságáért.

Kédernáth Datta az egyszerűbb ügyeket 3 perc alatt tárgyalta át. A fel és az alperes 1-1 percben prezentálhatta saját verzióikat és ő 1 perc alatt döntött és írta meg az ügy jegyzőkönyvét. Ebben az időben emberek százai kérték át hozzá az ügyeiket a környező tartományokból, mert maguk az emberek is olyan igazságosnak tartották döntéseit.

1886-ban mestere ajánlására és közben járására a bengáli Vaisnava közösség elismerésük jeléül a Bhaktivinoda címmel tüntették ki, fejet hajtva elképesztő munkássága előtt.

1896-ban maga a Tripura állam királya, Maharadzsa Radha Kishore Manikya hívta meg országába, hogy spirituális diskurzusokat tartson a palotájában. Abban az időben már Kédernáth Datta egyik fia, Sziddhanta Szaraszvati volt a király személyes asztrológusa, és a király gyermekeinek szanszkrit, matematika és bengáli nyelv tanára. Kédernáth Dattán kívül, Ő volt még a Bhakti Kutir megalapításának a másik kulcsfigurája.

1900 márciusában ketten ellátogattak Puriba, Sziddhanta Szaraszvati szülőhelyére is egyben és nagyon a szívükbe férkőzött a hely. Még ebben az évben ki is adtak egy könyvet azokról a zarándokhelyekről, amelyeket közösen meglátogattak.

Sziddhanta Szaraszvati 1902-ben Puriban telepedett le az esős évszak 4 hónapjára, az ezzel járó lelkigyakorlatok elvégzésére. A 4 hónap végére már kialakult egy komolyabb követőtábora, mivel a 4 hónap folyamán végig nyilvános előadásokat is tartott. Az egyik hozzá járó hallgatója az apró kasimbazári királyság fejedelme volt.

A 4 hónapos szakasz végére csatlakozott hozzá Édesapja, Kédernáth Datta is, aki ellátogatott Puriba azért, hogy segítse fiát és az Ő spirituális törekvéseit. Még abban az évben Ők ketten megalapították a Bhakti Kutirt, az „ Önzetlen szeretet házikóját”.

A következő 2 évben Sziddhanta Szaraszvati főként Puriban a Bhakti Kutirban élt, majd 1904-től 1908-ig Kédernáth Datta, azaz Srila Bhaktivinod Thákura lakott a Bhakti Kutirban, ahol lelki gyakorlatokat végzett, valamint spirituális könyveket írt. Bengáliul, Szankszkritűl, Perzsául, Urduul, Angolul, Odisziül és Hindiül is írt, valamint a fent említett nyelveken fordított is.

1908 és 10 között még utazgatott Puri és Kalkutta között, de utolsó 4 évére teljesen elvonult a külvilágtól, szinte még a Bhakti Kutirból sem tette ki a lábát. 1914. Június 23-án eltávozott ebből a világból.

Sajnos a Bhakti Kutir eredeti épülete 1990-es évek elején el lett bontva, de a mai napig megtekinthető a helyszín és a kis emléktábla, ahol elindult ez a tradíció.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Bhaktivinoda Thákur és 4. fia, Bhakti Sziddhanta Szaraszvati alapították az eredeti Bhakt Kutirt, erről itt bővebben is olvashatsz…