A mostani Péntek, Szombat, Vasárnap is egy 3 napos zsinórban halál jógás fieszta lett, és akkor le is írnám a tuti védelmezéses mantrát.
De előtte bemutatom nektek, ennek a mantrának a hátterét. Hangsúlyoznám, hogy ez az én spirituális megközelítésem a témához, és hogy az én megközelítésem csak egyike a soknak, ha bejön nektek is váljék egészségetekre.
Mint már tudjátok az eredeti Bhakti Kutirt 1902-ben alapították Puriban, amit Dzsgannáth Purinak is szoktak hívni, mert az ott álló templom, abszolút meghatározója annak a kis városkának. Puri India négy legszentebb városának egyike, úgy mond a keleti spirituális kapuja Indiának, és az egész szubkontinens egyik legfontosabb zarándokút célpontja.
A Védák azt írják le, hogy az előző teremtést követő pusztulás Purit nem érintette, mert mint hely annyira szent, hogy már felülemelkedett a materiális léten, tehát nem pusztul el, és öröké tart. (Az indiai kultúra abban hisz, hogy az idő és az univerzum egy ciklikus rendben működik, tehát mindent megteremtett entitás elpusztul, de aztán újra teremtődik.)
Így a városka közepét és lényegét jelentő templom is az előző teremetésből való, és így az ott álló Krisna szobrocskák is, már ott voltak az előző teremtésben is, ezért lett a neve a templom komplexumnak, hogy Dzsagannáth, mert az szimplán azt jelenti, hogy „A Világ Ura”.
Ebben a teremtésben a fő Istenség Krisna, de az előző teremtésben a fő Istenke Naraszimha volt, a védelmezés Istensége. A mai napig, amikor a Puri Dzsagannáth templomban újra avatják az Istenke szobrocskákat, kb. 1 tonnásak és van Belőlük 4 db, a beavatás fő rítusa az, hogy egy Naraszimha mantrát elmondanak 20 ezerszer.
Szóval ennek a mantrának az a háttere, hogy már az előző teremtéskor is használták, és az előző teremtés fő Istenségének szólt, a mi esetünkben pedig a legjobb önvédelmi mantra a Mrityu, azaz halál jógák ellen. Napi 108 ismétlést javasolnék nektek, mint a Bhakti Kutir asztrológusa.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Visszajelzés: Ma is és holnap is Mrityu Jóga van/lesz, azaz halál bolygóállás asztrológiailag… | Bhakti Kutir