Ahogy megígértem leírom, hogy milyen áldásokban részesülünk, amikor betartjuk a Pradosha Vratát, a fogadalmat Siva napján.
Viszont az tudnunk kell, hogy a helyes védikus hozzáállás az, hogy nem az ígért áldásokért tesszük meg azt, hogy böjtölünk, vagy nem saját érdekünket keresve végzünk felajánlásokat az Úr Sivának.
Természetesen kérhetünk egészséget és mindenféle szép és jó áldásokat szeretteinkre, és barátainkra, hiszen az egy önzetlen cselekedet. De ha saját materiális vágyaink kielégítéséért végzünk áldozatokat, az nem más, mint egyszerű Karma Khanda, azaz belebonyolódás a hatás ellen- vagy válasz hatás világába.
Érdekessége a Védikus Kultúrának, hogy nincs benne bűntudat. A Karma törvénye a matematika egyszerűségével és rendszerességével működik: ha jót teszünk jó hatást érünk el, ha rosszat teszünk, kellemetlen visszahatásokat könyvelhetünk majd el a jövőben. A Védikus Kultúra alapfilozófiája az, hogy tudatosan jelen vagyunk az életünkben. Nem a múlton szomorkodunk, ami már nincs, és nem a jövőtől rettegünk, ami még nincs, a jelenben élünk és olyan életet próbálunk megélni, ami a mi világképünknek és értékrendünknek a tökéletes élet.
Persze ne essünk pánikba, ha úgy érezzük, a mostani életünk nem tökéletes, mert itt nem a hollywood-i filmek által sugallt „tökéletességre” kellene gondolnunk (“hogyha egyszer összeveszünk barátunkkal, partnerünkkel, akkor ő tutira nem lehet az igazi”, “az élet csak jachttal képzelhető el” és “mindenki gyönyörű és tökéletes külsővel bír”), mert az életnek, ahogy meg vannak az élvezetei, ugyanúgy meg vannak a felelősségei is.
Attól, hogy az életünkben vannak feladatok, még lehet tökéletes életet élni. Szimplán az a csel az egészben, hogy cselekedjünk önzetlenül. Ugyanis a jó karmáink ugyanúgy ehhez a világhoz kötnek bennünket, mint rossz tetteink, és így az egyetlen rövid kiút az önzetlenség, és bizony az ember alaptermészete önzetlen. Érdekes felmérés az, hogy az egypetéjű ikrek még akkor is azt mondják, hogy a testvérük van a fotón, ha saját magukat mutatják meg nekik fényképeken.
Szóval, ha jót teszünk valakivel, vagy felelősséget vállalunk valakiért, valakikért, vagy ebben az esetben másokért elvégezzük a Pradosha Vratát, de nem várunk el cserébe jutalmat, elismerést, akkor bizony cselekedeteinknek nem lesz visszahatása, ami tovább göngyölítené a karmikus bonyodalmainkat.
Természetesen magunkra is kérhetünk áldást, de nem ez az elsődleges cél. Az elsődleges az, hogy a felajánlásainkat önzetlenül mutassuk be, legyen az böjt, vagy imádság. Mert így, ha jó a hozzáállásunk, akkor már célt is értünk! Hiszen a Védák szerint még nem is kell jól csinálni a rítust, elég ha azt jó szándékkal tesszük. Ha meg még jól is csináljuk az már a plusz bónusz!
Hiszen egy olyan magasztos személynek vagy erőnek, ami működtetni képes ezt az egész univerzumot, mi mit tudunk felajánlani? Semmit, hiszen nekik mindenük megvan, mi az érzéseinket és hozzáállásunkat tudjuk felajánlani, mert az egyedi. Belőlünk csak egy van az egész univerzumban, és ahogy mi érzünk, úgy senki más nem tud érezni, mert mint lelkek, egyediek vagyunk. Így maga a hozzáállásunk a legtöbb, amit felajánlhatunk.
Na jó, vissza a fent megígértekhez:
A Siva Samhita azt mondja, hogy az első Pradosha nap Szombatra esett, ami így a legkedvezőbb, de leírja azt is, hogy a különböző napokon betartott fogadalmak mit eredményezhetnek.
- Hétfőre eső vratát betartva optimizmusunk nő, pozitív világképpel leszünk megáldva.
- Keddi vrata vagyonossá tesz bennünket.
- A szerdai fogadalmak gyermekáldást és mindenféle tudás elsajátítását teszik lehetővé.
- Csütörtökön a vrata betartása minden veszélytől megóv minket.
- Péntekre eső vrata betartása minden akadályt elhárít utunkból.
- Szombati fogadalmaink elveszített értékeinket adják vissza, és itt nemcsak tárgyakról van szó.
- Vasárnapra eső vrata, pedig békésséggel áldja meg a gyakorlót és környezetét.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
UI: Ebben a bejegyzésben megtaláltok egy listát, hogy milyen áldások várnak ránk, a különböző felajánlásaink végett.