Azért ragadtam klaviatúrát, mert van egy -két új trend, amit nem tudok szó nélkül hagyni.
- Névlegesen azt, hogy van egy pali, aki azt hireszteli, a jóga nem egy rossz dolog, de csak úgy jó, ahogy ő a “szakember” mondja.
- Meg van egy másik mókus is, aki azt mondja, hogy van valamicske az Ájurvédában vagy a kínai gyógyászatban, de ezek már elavult rendszerek és a mai világban már csak az a hatékony és jó, ahogy emberünk mondja az igét.
Szerintem a Jóga és Ájurvéda egyetlen érdeme elég a sok közül, hogy hitelességük megkérdőjelezhetetlen legyen. Az a tény, hogy 5000 éve használják.
Nem tudom elképzelni azt a beszélgetést, ahogyan két indiai legényke beszélget, és az egyik azt kérdezi a másiktól: „Te, Ranjit, hová mész?” „Megyek jógázni, mert az Ájurvédikus orvosom azt mondta, hogy az majd jót fog tenni a vérnyomásomnak” Erre Pradip kérdése: „Ja, Te is azt a gyógymódot követed, ami már 60 generáció óta senkinek sem működöt?” Ranjit: „Gondoltam, még keddig adok neki egy esélyt, aztán majd váltok.”
Ha valami nem működik, az eltűnik az idő süllyesztőjében.
Szerintem valószínűleg az összes furcsa extrém rendszernek is egyszer csak majd az idő lesz a végzete. Valószínű, hogy az Atkins féle diéta meg a paleolit táplálkozás egy pár év múlva már totálisan ismeretlen lesz. Persze lehet csak húst enni, de tudnunk kell, hogy minden, ami elvágólagosan egyoldalú, az nem működik. Szegény Atkins doktor is szívrohamban halt meg.
De most nemcsak az aktuális csodadiétákra gondolok, hanem ezekre az új találmányokra is, amelyek azért eléggé táj-idegenek. 1 teáskanál nyírfakéreg cukorban, kb. 2 teljes nyírfának kérgéből kinyert anyag van, basszus, ha hód az ember, akkor sem jut annyi fakéreghez 1 nap alatt, nem pedig kétszer annyihoz egy kávéban.
Mindegy, igazából az érdekessége az egésznek az, hogy mi nyugaton máshogy kezeljük a dolgokat, mint a keletiek. Jó hasonlatként a tudásról alkotott nézetet hozhatnám példának.
A nyugati tudáskép az, hogy minél többet foglalkozol valamivel, minél jobb eszközökkel kutatod a témát, annál többet tudunk meg róla, ami igaz is, de a hozzáállás az, hogy tökéletes tudás nincs, mert mindig minden felfedezés változik. Mi még mást tanultunk fizikából, mint a mostani lurkók.
Mi nyugaton azt mondjuk, hogy óriási előrelépés volt a nyomtatott írás, sokan azt mondják, hogy a valós civilizáció kezdete. Indiában úgy tartják, hogy a nyomtatás kezdete volt a civilizált kultúra vége. Ahogy azt Germánusz Gyula is írta, hogy amikor Indiában tanított a helyi srácok mindenre emlékeztek egyszeri hallás után, és ez volt a Védikus időknek a lénye, hogy mindent meg tudtak tanulni az emberek szüleiktől és tanáraiktól, és nem kellettek hozzá leírások. Mai napig sok tradicionális iskolában a Védák szerint tanítanak, azaz a gyerekek mindent megtanulnak kívülről.
Emellett a Védikus világkép még az is, hogy tökéletes tudás létezik, és ezt le is írják a Védák, szimplán csak el kell sajátítani azt.
Azt is mondják a Védák, hogy minden ember rituálé követő. Mindenkinek meg vannak a saját rendszerei és dilijei. Az pl., hogy hogyan zárjuk be az ajtót, mit eszünk és hogyan, stb. Erre azt mondják a Védák, hogyha eleve követünk rítusokat, akkor inkább kövesük azokat a rendszereket, amelyek működnek. A Védák minden életterületről írnak, és azt követve, vagy segítségül hívva azt, amit ők írnak, sokkal egyszerűbb működtetni bizonyos részeit az életünknek.
Tehát visszakanyarodva a bejegyzés elejére, ha tanácsot kérünk a hogyan együnk, mozogjunk, stb. életterületeken egy olyan kultúrkörből, ami már 5000 éve jól működik, azért akkorát nem tudunk mellé verni a cimbalomnak.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
