Sokan azt szokták kérdezni tőlem, hogy miért pont Hindu lettem, hiszen európai születésűként engem is inkább a zsidó-keresztény kultúrkör behatása ért.
A fő szempont az volt, hogy a drága Nagybátyámnak köszönhetően nálam ez jóga-karma, hindu-bindhu dolog kb. másfél éves koromban indult el. De ez nem volt kötelező, Ő adta az infókat és az inspirációt, én meg elkezdtem különféle lelkigyakorlatokat végezni, a koromból adódóan, úgy ahogy. Mantrázás, jógázás, kis felajánlások tétele, a saját kis oltáron, stb. De emlékszem arra, hogy egy pár évig az oltáromat titokban kezeltem, így a ruhás szekrényem fiókjaiban rejtegettem, nem a legelőkelőbb ruhák között. De mindez olyan jó hatással volt rám, hogy 14 évesen azért csak sikerült eldöntöttem, hogy el szeretnék menni Indiába tanulni, egy tradicionális papneveldébe.
Valamint ezenfelül nekem mindig azt tetszett az indiai spirituális rendszerben, hogy nem egy intézményesített, merev, keményvonalas irányzat, hanem inkább egy kulturális kötelék, ami értékrendi hovatartozáson alapul.
A védikus rendszerről és világképről azt tudnunk kell, hogy a világon az egyik legelfogadóbb spirituális rendszer, mert mindenkihez szól, és nem egyének vagy körök kizárásával, hanem minden egyéni felfogás és elképzelés szabályozásával tartja össze a társadalmat.
Ők ezt úgy hívják, hogy „a szabadság szabályozó elvei”. Mert mindenki követ szabályokat és rituálékat, még akkor is, ha azok nem egy ősi rendszerből ránk ragadt rítusok, hanem saját elménk találmányai.
A legelvadultabb anarchista is fizet villanyszámlát, mert ha nem fizetné, kikapcsolnák a villanyát, és akkor már nem tudna olyan szabadon élni és lázadni, mint amikor egy kattintással „lőn világosság”-ot tudunk teremteni a szobánkban.
Valamint mindenkinek meg van a rendszere, szokása arra, hogy hogyan csináljon akár egy olyan egyszerű dolgot, mint a kézmosás, vagy az ajtó bezárás. Majd maga a tett után következnek rituálék, ahogyan leellenőrizzük a kilincs többszörös lenyomásával, hogy tényleg be van-e zárva az ajtó. Pedig az első kilincs lenyomása után is kiderül, hogy bezártunk-e vagy sem. Általában ezeket a rituálékat szüleinktől és az általunk tisztelt emberektől lessük el, tudat alatt.
Tehát mindenki követ rítusokat és szabályokat, és a Védák ezzel szabályoznak mindenkit a társadalomban. Nincs az a perverz félnótás, akinek ne lenne valami lelkigyakorlat, vagy egy-két társadalmi jó tanács, hogy hogyan élje életét, és hogy hogyan ne zavarjon másokat azzal, hogy valójában ő tényleg egy perverz félnótás.
Hiszen a Védák szerint ott ér véget a személyes szabadságunk, ahonnan már annak megélése sértené egy másik ember személyes szabadságát.
A legeldurvultabb individuumai a védikus rendszernek, az Aghorik, a halottakból evő, halottakkal és élőkkel egyaránt szeretkező, mindenféle dzsuvát és test nedveket evő-ivó, füvet szívó, piázó szerzetesek. Nekik is megvan a Védák által leírt szabályrendszerük, mint pl. az, hogy nem élhetnek emberek között, vagy mondjuk nem vehetnek ki semmit a halotti mágiából, étkezés és rituálék szempontjából, míg a rokonok még ott gyászolnak a tűz mellett, csak hogy a legfontosabb és legkézenfekvőbb dolgokat vegyük át.
Hiszen lehetsz bármi, a lényeg az, hogy fejlődj, és haladj az utadon. Persze egyesek messzebbről indulnak, mint mások, vagy kevésbé haladnak tempósabban, mint egyesek. De a Védákban mindenkinek meg van az a segítség, hogy miként fejlődjön az ő saját kis elmeállapotbeli helyzetétől függően.
Na, én ezért vagyok Hindu, hiszen nincs ítélkezés, örök kárhozat vagy tévelygés a félhomályban. Mindenre van duma, minden tisztán és érthetően besorolható egy értékrendbe és mindenki kaphat segítséget, tartson ő bárhol az útján. De gondolom ez úgy azért elég szimpi, nem?
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Március 2: Mritju Jóga. Gyógyító Buddha nap a tibeti kalendárium szerint, tegyünk az egészségünkért!
