Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka IV.rész

Közzétéve 2011.12.26. | Szerző: Ádám

yakNegyedik rész: Japán, India, Oroszország, Finnország ahol Wanek Úr arc színe és berendezése előállt és vissza Monte Carloba a történetünkhöz

Wanek Úr meglepődve látta, hogy amikor Ogami, a távoli unokaöcs, levetkőztette a Mester testét, Daigoro Sempai egész testét művészi tetoválások borították. Csupán a szegycsont és a has közép vonala volt szabadon hagyva, valamint a karok és lábak belső felén egy-egy csík.

Ogami elmagyarázta, hogy családjuk egy régi Yakuza klán mellék ágainak leszármazottai, és a családon belül mindig is öröklődtek a tetoválási minták. Tradicionálisan az egyes minták kifejezetten egy-egy klánra voltak jellemzőek, és így a mai napig, hogy megőrizzék a hagyományos ábrázolásokat, megőrizték az eltávozott férfi rokonok bőrét.

A kihagyott csíkok is azt szolgálták, hogy könnyebben és sértetlenül lehessen a tetovált bőrt eltávolítani.

Ogami továbbá azt is elmagyarázta, hogy hagyományosan a kis ujj felső percének levágása azt szimbolizálta, hogy a vétkes ezzel felajánlotta az életét a másik félnek. A kisujj felső percét hiányoló kézzel szint lehetetlen katanát, kardot fogni rendesen. Így az ujj végének eltávolítása azt szimbolizálta, hogy „ha úgy döntesz, hogy meg mented az életem, életben maradok, de ha döntésed az, hogy nem védesz meg, akkor meghalok”.

Természetesen Ogaminak is feltűnt, hogy Wanek Úr, Daigoro sant, Mesternek szólította, és ezért megkérdezte, hogy esetleg Wanek Úr nem-e akar, szintén rituális öngyilkosságot elkövetni, hogy kövesse mesterét, és ezzel megőrizze saját becsületét.

Wanek Úr udvariasan kitért a nagylelkű felajánlás elöl, de ezek után úgy érezte, hogy talán jobb lenne, ha elhagyja Japánt.

Japán után, Shanghai, Hong-Kong, Sziám, és Szingapúr érintésével eljutott az angol Indiába. Útja során végig ette és italozta Ázsia különböző konyháit és kocsmáit, de most már az ínyencek figyelmével. Indiában a Kelet-indiai Társaság szeszes ital és ópium felügyeletéhez került, és az a 6 év teljesen kiesett Wanek Úr élet történetéből és emlékezetéből.

Ugyan ő nem vált ópiumfogyasztóvá, de a kínai szállítmányok akkora hasznot hoztak az angol társaságnak, hogy 6 éven keresztül fedezték Wanek Úr mérhetetlen ivászatai miatt fellépő hiányt. Ebben a korszakban Wanek Úr az India különböző tartományainak konyháival barátkozott meg, és az európai és ázsiai konyhák fúziójával is. Kalkuttától nem mesze Chandannagar francia fennhatóság alá tartozott, így Wanek Úr szinte vallásos buzgalommal és áhítattal töltötte itt minden szabad hétvégéjét, és igazi gurmandá vált a francia konyha terén is.

Wanek Úr nem minden napi italfogyasztási képessége hírül ment az európai diplomata körökben és így először Oroszországba, majd Finnországba került, mint ital minőségi ellenőr. Természetesen, amikor az Oroszok előálltak az ajánlatukkal, Wanek Úr nem akart egy ilyen fontos ügyben éhgyomorra dönteni, sietve betért egy étkezdébe, megebédelt, majd igent mondott.

Ott északon sikerült elő állítani azt az arc jelleget, ami kizárólagosan igényelte az intenzív alkoholizmust, a teljes friss levegő és napfényt mellőző élet stílust. Viszont ebben a másfél évtizedben egyáltalán nem költött alkoholra, ami kamasz kora óta a legköltségesebb szükséglete volt, mivel munkakörének köszönhetően eleve állandóan részeg volt. Ezek után sikerült gyógyászati szabadalomként feltárni a svédcsepp új tárlatait, és ebből hihetetlenül meggazdagodott. Ez után költözött Londonba, és itt vette fel a walesi gróf személy azonosságát is. Majd jött Párizs és Monte Carlo.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Tovább az ötödik részre!

Kategória: Bhakti Kutir, Blog/Gasztro Blog, Mese folyamok óceánja | Címke: | 1 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka a Kutir olvasóinak III. rész

Közzétéve 2011.12.25. | Szerző: Ádám

sakeHarmadik rész: Wanek Úr Japán Előélete:

Dolores kisasszony, a meghatározhatatlan korú, ex-díva, érzelmi elhivatottságát tekintve operaénekes volt. Azonban a szállóban betöltött munkakörét nézve szakácsnő. Wanek Úr titkára ügyelt a részletekre így a szállodával együtt megvette a személyzetet is, és ez volt a frigy kezdete.

Eleinte Dolores kisasszony, napi 14-16 órában főzött Wanek Úrra, aki nem tudott olyan kívánsággal vagy recepttel előállni, amit a kiváló „szakács istennő”, (az ínyenc walesi úr saját szavai), nem tudott volna elkészíteni és szinte azonnal tálalni.

Ezen túl, nemcsak a kulináris örömök, és tudományok szinte önkívületi szeretete volt bennük közös, de életkoruk meghatározhatatlansága is.

Senki sem tudta Wanek Úr pontos életkorát, de még a hozzávetőlegesen sem. Wanek Úr sápadt és felpuffadt arc jellegét, több kiváló professzor szerint is, csak több évtizedes intenzív alkoholizmussal és legalább ugyanilyen időtartamú, rendszeres és módszeres napfény és friss levegő teljes elkerülésével lehetett  csak előállítani.

Sőt Wanek Úr saját bevallása szerint is már több mint 40 éve folyamatosan részeg volt. Első bűncselekményét, és az azt követő első lerészegedését 6 éves korára saccolta. Nevezetesen, közvetlen az után, hogy sikeresen meglovasította a szülői ház közelében lévő katolikus templom adományos ládáját, egy üveg körte pálinkát vett a hívők jó szándékú pénz felajánlásaiból.

A teljes üveg 80%-os töménytől még csak berúgott, de az üveg szétzúzásával megkaparintott egész körtétől alkoholmérgezést is szenvedett. Wanek Úr büszkén állította, hogy az azt követő életmentő gyomormosás óta, nem ivott vizet.

Wanek Úr ínyencsége is koránra, egészen fiatal felnőtt korára tehető vissza. Már akkor tájt is munkáit kifejezetten az alkoholos italok fogyasztásának lehetőségével és mennyiségének figyelembe vételével vállalta el. Így lett matróz, és így jutott el először életében Ázsiába.

Japánba érkezéskor viszont, a túlzott alkoholfogyasztása miatt, a kapitány eltanácsolta a frissen kezdődő matrózi pályától. Eleinte azt hitték, hogy Wanek Úr egy tapasztalt tengeri medve, miután látták egy trópusi vihar kellős közepén átsétálni a fedélzeten egy nem kicsi ládával a vállán. De később kiderült, hogy kizárólag csak részegen tudott egyenesen közlekedni a hajó fedélzetén, és, hogy csak már ugyancsak „nem szomjas” állapotban volt mersze erre a feladatra. A viharban is csak azért volt kint, mert elfogyott a rum a szobájában és átment a kantinba némi utánpótlásért.

Oszakában egy étterembe szegődött el, mert már akkori alkohol fogyasztásának mértékét is csak így, bennfentesként, tudta fedezni. Ekkor fogta meg az isten lábát. Az étterem tulajdonosa és egyben chefje vezette be az étkezés örömeinek magas iskolájába. Daigoro-san délután 2 óráig megfőzött és kiárusított, utána pedig szakézott ájulásig. A Mester (Wanek Úr Daigoro-sant Sempai-nak, azaz mesternek szólította) abban hitt, hogy a zöldségek, amit a parasztok hajnalban leszednek és beszállítanak az étteremébe, és a hal amit a halászok hajnalban kifognak már nem friss estére. Így, mindazt az ételt, ami délután 2-ig meg maradt azt szétosztotta a járókelőknek.

Sempai Daigoronak ezután kezdődött a titkos élete. Azt, hogy szerette a szakét sokan tudták, de arra kínosan ügyelt, hogy senki ne szerezzen tudomást arról, hogy nagy mennyiségű shunjit is fogyasztott, koreai szilva bort.

Wanek Úr nemcsak fizetségért dolgozott, de a Mester megengedte, hogy zárás után a vendéglőben aludjon, így rendszerint nemcsak tanúja volt, de részt is vállalt a be szakézásoknak és be shunjizásoknak is. Ilyenkor a Mester megnyílt, mint a keleti kulináris szokások nagy tudója. Sajnálatos módon ebben a gondtalan 8 hónapban Wanek Úr, csak két dolgot volt képtelen elsajátítani. Az ételek alapanyagainak feldolgozását, és az ételek elkészítési módját.

A másik oldalon viszont ízlelő bimbói a tökélyre fejlesztődtek. Főleg a szakéalapú ételek, mint például a miszó levesek, és maga a szaké mesterévé is vált. De míg nyugaton többnyire sós, savanyú, édes és csípős ételeknek volt kitéve, addig Japánban meg ismerkedet a keserű és fanyar ízekkel, és a szigetország különlegeségével is, az umami aromával.

Wanek Úr már akkor fiatalon belátta, hogy élete folyamán valószínűleg nem tud majd tisztességesen annyi pénzhez jutni, hogy italozási szokásait finanszírozni tudja, és így az excentrikus Sempaitól elsajátította a Jiu-jitsu alapjait is.

A kikötői kantinokban általában olcsó volt, mondjuk többnyire vizezett is, a szeszes italok nagy része, de az önkéntes ivócimborák olykor eldurvultak, ha fogytában volt a nem teljesen önkéntes vendéglátók anyagi kerete.

Ázsia felé a görög kereskedő hajón tanult némi botvívást is a maláj szakácstól, de a tanórák inkább a barátkozás jegyében teltek, ami Wanek Úr számára megnyitotta a raktár zárt ajtait, és a mögötte rejlő rum készletet. Japánból kihajózva a török első tiszt fedezte fel, hogy a 3 évre bekészített rum mennyiség fele szőrén-szálán eltűnt, a 2 hónapos út során. A rögtönzött nyomozás után tűztek ki először fatwát Wanek Úr fejére.

De visszatérve Japánra, Wanek Úr a 8 hónapos gasztronómiai képzése egyik napról a másikra megszűnt. Az oszakai alvilág egyik nagy Oyabun-ja, mellesleg az a nagy főnök, aki kezében tartotta a teljes szaké ipart Nagoyától egész kelet Japánban, beleértve Kyushu és Shikoku szigetét is, megtudta, hogy Daigoro-san nagy mennyiségű shunji szállítmányokat fogad Koreából.

A Mester hiába próbálta elmagyarázni a Yakuza főnöknek, hogy az óriási szállítmányok teljes mértékben csak saját és gai-jin tanítványának felhasználását fedezi, ezt Sakura Úr nem hitte el. Sőt a havi 100 literes megrendelésre felhozott eme kifogást nevetségesnek találta. Sakura Úr, akinek mellesleg a neve cseresznye virágot jelent, hara-kirire kötelezte Daigoro Sempait. A vendéglős nemes és természetében hozzá illő módját választotta az öngyilkosságnak. Halálra itta magát.

Azt pontosan nem lehetett megtudni, hogy az alkoholmérgezés miatt állt be előbb a halál, vagy a nagyon rövid időn belül elfogyasztott rengeteg folyadék miatt, ami így teljesen felborította a nátrium-kálium ion pumpáját Daigoro Sempai a szívének.

De ne gondoljuk, hogy Oyabun Sakura kegyetlen lett volna, főként ilyen nevet birtokolva. Mint később kiderült, ez már a harmadik rossz fa volt a tűzre téve az excentrikus chef által. Az első két baklövésénél a nagyfőnököt ki tudta engesztelni kis ujjainak felső percének levágásával, de a harmadik vétek már komolyabb retorziót kívánt maga után.

Wanek Úr természetesen fel figyelt arra, hogy Daigoro Sempainak hiányzott mindkét kis ujján a legfelső perc. De a Mester elütötte annyival, hogy a jobbján baleset végett vesztette kisujja egy részét, a másik ujját meg maga vágta le, mert a fél oldalas hiány zavarta az egyenes úszásban. Wanek Úr ezt el is fogadta, de amikor a Mester halála után megjelent egy távoli unokaöcs, hogy Daigoro Sempait megnyúzza, az már egy kicsit gyanússá vált.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Tovább a következő részre!

Kategória: Blog/Gasztro Blog, Mese folyamok óceánja | Címke: | 1 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi ajándéka – II. rész

Közzétéve 2011.12.24. | Szerző: Ádám

finefoodTündérmacik, számomra is meglepő volt, hogy mennyire pozitív volt a visszajelzésetek, így nem csigázlak benneteket estig….

Második Rész: Wanek Úr, mint Világpolgár

A Harapó Mókus patinás létesítményét még a csendőrök razziái is elkerülték, így a kiharcolt tisztelet mindennél fontosabb volt. A csendőrőrsön már 7 éve nem volt önkéntes, aki szabad akaratából bemerészkedett volna a kikötő sötét foltjaként ismert vendéglátó helységébe, de nap, mint nap szóba kerültek a törzsvendégek. A főkapitány, egy leszerelt nepáli Gurkha katona többször hangoztatta, hogy az alsó paleolitikumban élő, majdnem, hogy állati ösztönökkel rendelkező őseink és a szóban forgó törzsvendégek közt csak annyi volt a különbség, hogy az ősemberek ételért, míg a Harapó Mókus klientúrája pedig általában italért gyilkolt.

Valójában az étel, amit felszolgáltak a Harapó Mókusban megérdemelte volna, hogy gyilkoljanak érte. Egy finoman alkoholista és rendkívül excentrikus, lengyel mester szakács főzött Szelimnél már évek óta, Szelim édesanyja közben járásának köszönhetően.

Szelim anyja egy szép időket megélt hastáncos volt, aki a kora előre haladtával és fogainak kihullása révén jósnőnek állt. Szelim kérésére azt „jósolta” a módfelett babonás, és nagyon vallásos Lisinszki Úrnak, hogy csakis úgy érheti el élete végén a nirvánát, ha a Harapó Mókusban főz nagyjából ugyanaddig az ideig. Ennek köszönhetően nem volt olyan züllött ínyenc, aki kihagyta volna Szelim bisztróját, ha Szingapúrban járt.

De visszatérve Wanek Úr felső fogsorára, és arra, hogy miért nem a sajátját használta, röviden csak annyit, hogy az eredeti protézis az Északi Tenger martalékává vált. Az új felső fogsort, ami viszont nem teljesen passzolt, pedig találta.

De van ennek egy hosszabb története is. Az eredeti szükség egy teljes felső protézisre egy apró félreértés végett lépett fel Wanek Úr életében, és természetesen nő ügy és pénz volt a háttérben.

Wanek Úr egy sikeres svindli révén, óriási vagyonhoz jutott, de nem volt boldog, mert szíve szerelmét nem tudta meghódítani. Addigi életében, és azóta is Wanek Úr sokszor kényszerült név és/vagy állampolgárság változtatásra, de amikor megismerkedett Dolores kisasszonnyal, egy walesi gróf személy azonosságával próbálta a törvény zord őreinek kíváncsi tekintetét elkerülni.

Később miután megtudta, hogy Wales nemzeti szimbóluma a poré hagyma soha többet nem változtatott állampolgárságot, csak nevet időnként, fejet hajtva a kulináris örömök tárházának eme nemes növényének. Sokan arra is gyanakodtak, hogy Wanek Úr akkori érzelmi kötödése is közre játszott abban, hogy gyönyörű, de egyben fájó emlékként őrizze állampolgárságát mind halálig. Lehetett valami ebben az elméletben, mert ezt az egy fogadalmát Wanek Úr soha sem tudta megszegni.

Valójában alaszkai bálnavadász hajó útja is elkerülhető lett volna egy szimpla, teljes identitás cserével, de ő élete kockáztatása révén sem volt hajlandó walesi jogait feladni.

Ahogy már említésre került, Wanek Úr vagyonos walesi grófként élte, az unatkozó milliomosok életét, és úrias karrierje a nagyon nagy világi élet különböző állomásain haladt végig. London, Párizs és Monte Carlo mind a lábai előtt heverhetett volna, ha képes lett volna társaságban viselkedni, vagy kevesebbet, és/vagy burkoltabban inni.

A Londonban eltöltött hónapok alatt, az angol konyha kihívásai miatt, indiai és maláj szakácsokat foglalkoztatott és általában a kötelező partikra is csak a vacsora elköltése után érkezett meg. Igaz, többnyire szmokingján viselte saját lakhelyén elfogyasztott vacsorájának nyomait, intenzív pirosas és sárgás curry foltokat, de angolos, vagy legalább is walesies pontossággal mindig ott volt, amikor a házigazdák átkísérték vendégeiket a szalonba, társalogni, konyakozni és szivarozni.

Wanek Úr ital fogyasztása megrendítő volt az angolszász kultúrkörben edződött előkelőségek számára, de mivel étkezés után a hölgyek külön vonultak az urak egy ideig elnézőek voltak a szemmel láthatóan gyengébb idegrendszerrel bíró férfitársuk irányában. A végső lökést nem is az adta meg Wanek Úr londoni kiközösítésének, hogy gyömbéres, chillis böffentéseket eregetett, óriási vacsorái utó híreként, hanem az, hogy szivarvégeit először konyakjában eloltotta, majd megette őket.

Párizsban sokkal tovább tartott ki Wanek Úr szerencséje. 3 és fél évbe került mire kitiltották minden nevesebb étteremből. Ugyanis Wanek Úr óriási forgalmat hozott az általa vizitált restaurantoknál, és napi 3-4 étkezései néha oly hosszura nyúltak, hogy nyitástól zárásig fel sem állt az asztaltól, az étkezések közti szüneteket is csak Wanek Úr ájulásai teremtették meg.

Szinte valamennyi étterem végig próbálta ugyanazt a forgatókönyvet. Először általában 2-3 hétig szép szóval kérlelték Wanek Urat, hogy étkezzen halkabban, majd forgalmuk megtartása végett, és a többi vendég védelmének érdekében elkülönítették. További 1-2 hét után, az állandó atrocitások miatt, a keményen kiérdemelt név elvesztésének és forgalmuk csökkenésének valós és komoly veszélyének árnyékában általában kitiltották Wanek Urat a létesítményből.

Miután már Párizs összes vendéglátó helyén a lehetséges álruhás képeit is nyilvántartották Wanek Úr úgy döntött, hogy tovább áll. A vendéglátók szakszervezete, a hatalmas bevételkiesés elkerülése végett, mellesleg teljes pánikban, megpróbált egy rotációs rendszert kidolgozni, hogy az éttermek egyenlő arányban osztozzanak Wanek Úr vizitjeinek súlya alatt, de kudarcba fulladt erőfeszítésük, mivel mindenki a reggeli órákra akarta időzíteni látogatását. A reggeli órákban kevesebb volt az egyéb vendég forgalom és a korai órákban nemcsak Wanek Úr fogyasztása volt nagyobb, de általában kevésbé volt hajlamos az ájulásra, a részegségre és a büfögésre is.

Monte Carloban, tanulva hibáiból, a megérkezése utáni 20 percben Wanek Úr azonnal vett egy saját szállodát. Itt ismerkedett meg Dolores kisasszonnyal.

Tovább a harmadik részre…

Om Tat Sat

Kategória: Blog/Gasztro Blog | 2 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka a Bhakti Kutir oldal olvasóinak

Közzétéve 2011.12.23. | Szerző: Ádám
p.howard

rejtő jenő minden idők egyik legnagyobb zsenije, szerintem…

Természetesen nem Rejtő Jenőt próbálom másolni az alábbi írással, őt nem is lehet, mert kb. 1 ilyen személyiség születik egy materiális teremtés alatt, az sok-sok milliárd év a Védák szerint.

De természetesen Rejtő stílusa és az én Orient imádatom  szülte ezt a néhány oldalt. Egész egyszerűen, 2004-ben egy pár napig ihletett éreztem és írtam. Ismertek, természetesen még az első fejezet sincs befejezve, de hátha örömet szerzek nektek az alábbiakkal.  Nagyon Kellemes Ünnepeket Tündérmacik!

Valamint Rejtő Jenő 1943. Január 1-én távozott el az élők sorából Ukrajnában. Megfagyott egy munkatáborban. Az év végéig tartó írás sorozattal rá fogunk emlékezni.

Első fejezet

Első rész: Wanek Úr megérkezik Szingapúrba

Wanek Úr olyan átéléssel és oly szépséggel nyelt le fél tál minesstrone levest, egy egészen apró hörpintéssel, hogy a Harapó Mókus nevű patinás kikötői restaurant több érzékeny lelkületű látogatója megtapsolta szerény produkcióját.

Ugyan a bisztró törzsvendégeinek nagy része körözött bűnözőkből verbuválódott össze, de a rendkívül megértő vezetőség azt az üzlet politikát vallotta, hogy „nem az, az úriember, aki kesztyűben jár és golfozik, hanem az, akinek a társaságában mindenki jól érzi magát.”

Ezt az emberi értékeket ily mélyen értékelő mondást egy kézzel festett tábla formájában meg is örökítették a létesítmény falán, és talán az, az apró kis malőr, hogy valaki késsel a tábla alá véste, hogy „az úriemberek bicskát is hordanak maguknál”, nem is rontott annyit az összképen.

Természetesen a nagy számok törvénye alapján és attól függetlenül, hogy a Harapó Mókus egy kifejezetten családias és meghitt hangulatot képviselt a szingapúri kikötői éjszakában, itt is előfordultak nézeteltérések a vendégek közt. A feszült helyzeteket általában verekedéssel és bicskázással sikerült feloldani, de javarészt az úri közönség jól érezte magát, egymás társaságában. Az a tény, hogy ez a bensőséges, összeszokott érzett komolyan múlott az alkoholos italok mennyiségének fogyasztásán is, teljeségében igazolta a bisztró vezetőinek üzleti szakértelmét.

De visszatérve hősünkre, azt sem lehet említés nélkül hagyni, hogy a rendkívül részeg, de halk szavú úriembernek semmi szín alatt nem nevezhető Wanek Úr, ezt a mutatványt, mármint a kiváló itáliai leves azonnali eltüntetését, 2 elő étel, 3 fő étel és 2 desszert elfogyasztása után tárta a fent említett nagyérdemű közönség elé.

A közelben üllők úgy emlékeztek vissza erre a nem mindennapi látványra, hogy a toprongyos öregúr először meglazította a madzagot, ami nadrágszíj gyanánt tartotta vékony lábain a szemmel láthatóan 18 számmal nagyobb, de rendkívül mocskos és anyaghiányos pantallót, és azt motyogván, hogy csupán „az íze végett” magához húzta a 2-2 és fél literes leveses tálat és ledöntőt vagy másfél litert a gőzölgő suppából. A fent említett taps nem csak ennek a mozdulatnak szólt, de annak is, hogy a tál maga elé húzása előtt Wanek Úr kivette felső fogsorát.

Különben Wanek Úr éppen a vendéglőbe besétálás előtt érkezett meg egy alaszkai bálnavadász hajóval, de már összesúgtak mögötte a rövid kikötői séta alatt, hogy nadrágjának anyagát egy rühes rozmár lenyúzásával kaparintotta meg.

Itt még tisztázni illik, hogy a Harapó Mókus kiváló sztenderdekkel bíró vendéglátó ipari létesítményként szerepelt Szingapúr kikötői nyilvántartásában. Így a nagy űrtartalmú leveses tálak is tükrözték a hely szellemét, még akkor is, ha többen rosszindulatúan és gúnyosan, kiselejtezett kátrányos vödrökként vélték felismerni őket.

Azonban az üzletvezető, aki nagyon szava hihető ember hírében állt, attól függetlenül, hogy a világ minden kontinensén töltött már le börtönbüntetést, meg esküdött, hogy eme nemes darabokat nagymamája örökségét képző étkészletből kerültek hozzá. Természetesen azt a tényt, hogy a leveses tálakról nem esett sok szó, az is elősegítette, hogy az üzletvezető fenomenális bicskázó hírében állt, és az is hogy 6 láb, 4 hüvelykes magasságához és 130 kilójához első osztályú kikötői verekedő stílus párosult.

A szingapúri „felső tízezer” Szelim, az állatként ismerte ezt a kiváló ajánlásokkal rendelkező gentlemant.

De a helyzet tisztázása végett vissza kell térni Wanek Úr felső fogsorára, ami valójában nem az övé volt.

Wanek Úr ínyenc volt a legjavából, pármai sonkás (fél kilogramm) sárgadinnye (3 darab) volt az első, majd 4 tucat nagytermetű afrikai achát csiga petrezselymes, fokhagymás, vajas mártásban volt a második elő étel. A fő ételek ebben a sorrendben követék az appetizereket. 1 egész töltött pulyka, párolt, karamellizált vörös káposztával, másfél liter Bordeaux-ival leöblítve, majd 1 termetes adag birka pörkölt, hagymás tört burgonya körettel és savanyúsággal, amihez elfogyasztott két korsó angol sötét sört, és végül 1 közepesen óriási főtt homár néhány üveg orosz pezsgővel lekísérve. A desszertek egy egész brazil dió torta és egy fél vödör vanília fagylalt formájában váltak Wanek Úr martalékává.

A stílus, amiben eme étkek elfogyasztásra találtak, több mély érzésű bűnözőnek bicskát nyitott a zsebében, de emellett minden falatnál Wanek Úr felső fogsora szinte teljesen saját független életpályába kezdett, idegesítő csettintő, pattanó és nyeldeklő hangok kíséretében. Egy frissen és először Szingapúrba érkező portugál matróz meg is indult Wanek Úr felé, a második előétel környéken egy péklapát nagyságú késsel a kezében, de a szimpatikus üzletvezető fejbe csapta egy rekesz boros üveggel, hogy ezzel megelőzze az agresszió felbukkanását nyugodt, csendes, családias éttermében.

De mivel a boros üvegek nagy része tele volt, röviddel az után, hogy a matróz arcának nagy része eltűnt egy rózsaszín felhőben, majd test méretének köszönhetően magával rántott 3 négyfős asztalt összeesés közben, az üzletvezető az ájult tengerész fölé hajolt és kiürítette zsebeit.

A Harapó Mókus nem csak friss ételeiről volt híres, de friss borairól is. Reggelente egy titkos recept alapján keverték ki a napi friss bor ajánlatott, így nem érte volna nagy kár a restaurantot néhány palack összezúzódása révén, de az ájult matróz kizsebelése mögött az állt, hogy az üzletvezető precíz ember hírében állt, és a népes úri közönség előtt nem akarta eme jó hírét rontani.

Folyt. Köv. holnap este felé…

Om Tat Sat

UI: Tovább a második részre!

Kategória: Blog/Gasztro Blog | Címke: | 5 hozzászólás

AJÁNDÉKUTALVÁNY

Közzétéve 2011.12.21. | Szerző: Ádám

Egészséges Újévet Karácsonyra!

Tündérek!

Ha még nem döntöttél, vagy nincs ötleted, vagy kifelejtettél valakit, vagy csak erre vártál…még megteheted! Kezeléseinkre és bérleteinkre korlátlan számban és variációban vásárolhatsz AJÁNDÉKUTALVÁNYT, amit személyesen át tudsz venni péntek 19:00 óráig a recepción, Fruzsinál! Szép, színes, névre szóló és persze nagyon hasznos ajándék, ha szeretteink egészségével és kényeztetésével foglalkozunk. Szolgáltatásainkról és az ajándékutalvány megvásárlásának feltételeiről a recepción tudsz érdeklődni (06/70 946 65 65) nyitvatartási időben (Hétfő-Péntek 14:00-19:00).

Speciális ajánlatunk:

Mi természetesen azokat is értékeljük, akik szeretteikre gondolnak, és meglepetéssel készülnek. Így arra gondoltunk, hogy az idén mi megajándékozunk mindenkit, akinek még az utolsó pillanatban is az ajándékozáson jár az esze.

  • Bérletvásárlás esetén + 1 alkalom ingyen az ajándékozó Tündéreknek
  • Kezelések esetén + 30 perc ajándék kezelés, hogy kipróbálhasd, mit is vettél ajándékba

Speciális ajánlatunk a következő szolgáltatásokra vehető igénybe: Hatha Jógabérlet, Kismama Jógabérlet, Masszázs, Babamasszázs, Pilates, Kismama Fitness, Power Flow Yoga, Gyermekjóga, Spirituális Tanácsadás (Finomenergetikai Test-és Lélekgyógyászat), Sorselemzés

Kategória: Bhakti Kutir | 1 hozzászólás

Jóga szellemiség, Jóga és Arnold Schwarzenegger, valamint Jóga verseny Magyarországon…

Közzétéve 2011.12.19. | Szerző: Ádám

Hallottam, hogy terveznek jóga versenyt szép kis hazánkban. Vicces, mert a jóga nem igazán versenysport, meg leginkább nem is sport egyáltalán.

Pár éve, amikor belefutottam a meleg jógás, ex-krisnás titánok össztűzébe, derült ki számomra, hogy úgy általánosságban az emberek nem is tudják, hogy mi az a jóga, és az is, hogy a vélemény tényleg olyan, ahogyan azt Clint Eastwood oly költőien megfogalmazta.

cstretching

A jóga nem tudja felvenni a versenyt az ilyen és ehhez hasonló nyújtási technikákkal…

Kommentált egy gyógytornász úriember is a heves érzelmek viharában és azt találta mondani, hogy „most már el tudja fogadni azt, hogy a jóga lehet, hogy egy kicsit jó, de minek hozzá ez a sok védikus cucc?” meg még azt is írta, hogy nem lehet-e jógázni a védikus cucc nélkül?

Persze, hogy lehet jógázni védikus szellemiség nélkül, azt hívják streching-nek és Kardos Károlynak meg is jelent egy igen magas szintű DVD-je is a témában, de sajna azt nem feledhetjük el, hogy a jóga védikus világképből jött létre.

Jógázni a „védikus cucc” nélkül olyan, mint autót vezetni motor nélkül. Az is lehet jó, csak akkor olyan Frédi-Béni módra kell izzítani, és lehet, hogy nem lesz annyira hatékony az Ából-Bébe érésünk.

Szóval a jóga egy olyan furcsa mozgás, ami mögött van némi szellemiség is.

A jóga a szellemiségével együtt olyan fantasztikus és egyedül álló, ha a jógát szimplán sportként űzzük, azzal sincs semmi baj, de akkor nem is olyan egyedi és sajnos már egyáltalán nem is a legjobb módszer, ha a nyújtás-hatékonyságát vesszük a jóga sportértékének.

Persze még Arnold Schwarzenegger is írja az önéletrajzában, hogy amikor megérkezett Amerikába, az első teendői közt volt az, hogy találjon egy jóga mestert és megtanuljon tőle helyesen nyújtani, de azt figyelembe kell venni, hogy Ő, mint testépítő, az egészségének megőrzésére is törekedett.

Ugyanis magában a jóga gyakorlataiban ott van az a blokk, hogy ha helyesen végezzük őket, akkor nem igazán tudjuk túlnyújtani magunkat, míg egy csomó más hajlékonyságot fejlesztő rendszer ezekkel az elővigyázatosságokkal nem igazán törődik.

Szóval, ha az lenne a megmérettetés a verseny jógában, hogy ki mennyire hajlékony, vagy ne adj Isten azt is figyelembe vennék, hogy milyen gyorsan tudja magát valaki hajlékonnyá varázsolni, akkor a a tradicionális hatha jóga ténylegesen nem a leghatékonyabb módszer lenne egy ilyen versenyre való felkészüléshez.

Pár éve Amerikában volt már jóga verseny, és még egy kis pénz  díj is járt a nyertesnek. Ezen felbuzdulva jelentkezett egy kínai akrobata lány és persze megnyerte a versenyt. Amikor a verseny végén meginterjúvolták, hogy mi volt a legnehezebb a versenyben, ő szerényen azt mondta, hogy: „ az, hogy ő egyáltalán nem ismerte a gyakorlatokat”.

Szóval a jóga nem versenysport, de ha azzá kívánjuk tenni, lécci tegyünk már mindenkinek egy szívességet és ne hívjuk jógának, azt amiben versenyzünk.

Vagy legyen az is benne a versenyben, amit BB Nayak csinál.  Ő egy jógázó, vegetáriánus, indiai harcművészettel és fitnesszel foglalkozó srác, aki megcsinál 27 egykezes húzódzkodást, 114 fekvőtámaszt az ujjhegyein egy perc alatt, meg stb… Különben 6 Guinness Rekord áll a neve mellett.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Sőt szeretnék gyógytorna és svéd masszázs versenyeket is a közeljövőben.

Kategória: Blog/Gasztro Blog, Jóga | Címke: , , , , | 2 hozzászólás

A Hónap Vegetáriánusa: Surya Bonaly

Közzétéve 2011.12.18. | Szerző: Ádám

suryaSurya Bonaly 1973. December 15-én született. 5-szörös Európa Bajnok műkorcsolyázó. 1991-ben ifjúsági világbajnok, 9-szeres Francia Bajnok és 3-szoros világbajnoki ezüstérmes.

1998-ban visszavonult, de azóta is ő az egyetlen hölgy, aki  négyfordulatos ugrást tudott bemutatni, és szintén az egyetlen, aki képes volt a hátra szaltóból egy lábra érkezésre a jégen.

Természetesen Surya Bonaly vegetáriánus, de úgy tűnik nem volt gondja a dinamikus elugrásokkal, mint „összeszakadt vega”.

2008ban egy gálán Surya, 10 évvel visszavonulása után simán odakente a teljes hátra szaltót és az egy lábra érkezést, hibátlanul.

Om Tat Sat

Kategória: Bhakti Kutir | Címke: , , | Hozzászólás most!