A 7 Ájurvéda Receptje: Praktikus Ghí Készítés…

Közzétéve 2011.12.27. | Szerző: Ádám
A vörösréz edény ghí készítésére, vagy ghível való főzésre kiváló, mert a ghí magasabb víztartalma miatt nem égnek meg a fűszerek, mert a ghí hamarabb kezd el forrni, mint az olaj. Olajjal való főzésnél a vörösréz edény már jóval több figyelmet igénnyel, mert a vörösréz nagyon átforrósodik.

A vörösréz edény ghí készítésére, vagy ghível való főzésre kiváló, mert a ghí magasabb víztartalma miatt nem égnek meg a fűszerek, mert a ghí később kezd el forrni, mint az olaj. Olajjal való főzésnél a vörösréz edény már jóval több figyelmet igénnyel, mert a vörösréz nagyon átforrósodik.

Arra gondoltam, hogy egy környezetbarát, magyarán egy jó-kis-indiai-spórolós módszerrel fogom nektek leírni a ghí előállítását. A sok-sok dolog közül, amit imádok Indiában az egyik az, hogy falun mindent felhasználnak. Ez persze nem egy olyan közép kelet-európai újra hasznosítás mint nálunk, hogy komposztba, cefrébe minden mehet, gumicsizma, telek szomszéd, aranyhal, stb., hanem inkább minden újra és újra használva van, akár több átalakulási folyamaton keresztül.

Mint pl. amikor kinyomják a mustármag olajat a magokból: Majd az olajat használják főzésre és világításra is, de a kinyomott magok pasztájának egy részét belekeverik a bocik takarmányába, ami jó az emésztésükre, meg amúgy ízes is. Majd egy másik részéből viszont szappant csinálnak, egy kis csicseriborsó liszt, pálmazsír és hamu segítségével.

És még itt sincs vége, hiszen Indiában falun nagyjából még mindenki nyílt vizekben fürdik, tóban, folyóban, patakban és így amikor ezt a „szappant” használják, nem szennyezik a vizet és persze a lemosott anyag kiváló táplálék a halaknak is. Természetesen az ilyen szappan hidratálja bőrt, de emellett a mustármag őrlemény textúrája végett egy bőrradírozásnak is megfelel az ilyen fürdőzés!

De vissza térve a témához, az önfejlesztésű ghí készítési módszerem az, hogy egy szertartás előtti napon feltettem a ghínek való vajat a radiátorra, és másnapra ghí is lett belőle.

Mondjuk keveset csináltam, mert csupán 2 db nagy kocka vajat olvasztottam meg és  az is segített, hogy vörösréz edényben csináltam az egészet, mert az nagyon jól vezeti a hőt és hihetetlenül fel tud forrósodni.

Így visszaolvasva már kevésbé tűnik praktikusnak, de ettől függetlenül, ha kevés ghít szeretnénk előállítani, lassan és van is erre egy vörösréz edényünk, akkor ajánlom a radiátoros módszert.

Egyébként meg a lényeg az a ghí készítésben, hogy alacsony lángon, vastag falú edényben készítsük azt. Kavargatni nem kell, csak szimplán forraljuk le a vajról a habot és táá dááá, kész is van! Utána szűrjük le, de a kis összeégett fehérje és egyéb kis labdacsokat, ami a ghí aljára süllyed, azt ne dobjuk ki! Bengálban, ahol éltem ezt a főtt rizshez keverik és ezzel is ízesítik a rizsát! 

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus kultúrtudományok szakértője

Kategória: Ájurvéda, Ájurvédikus Receptek/Házi praktikák, Ájurvédikus/Vegás Főzőcske, Bhakti Kutir | Címke: , , , , , | 7 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka V.rész

Közzétéve 2011.12.27. | Szerző: Ádám

boxingoldÖtödik rész: Wanek Úr “zseniális” ötlete Dolores kisasszony meghódítására

Monte Carloba érkezésekor eleinte a walesi gróf imponált Dolores kisasszonynak, és régi spanyol mondásokhoz tartva magát, mint például „a férfi száz kiló alatt nem férfi”, vagy „míg a kövérek lefogynak, addig a soványak meghalnak” még termete és kiváló étvágya is hevesebben dobbantotta meg szívét.

A problémák később adódtak. Wanek Úr pár hónap alatt annyira meghízott, hogy lakosztályában csak úgy tudta magát átpréselni a kisebb ajtókon, hogy először meztelenre vetkőzött, majd egész testét lekente majonézzel. Dolores kisasszony kifejezetten sértőnek érezte azt, hogy ezt a kenő majonézt is neki kellett előállítania.

Ebben a korszakban Wanek Úr egyre több időt töltött a lakosztályában. Főleg azért mert nem tudta felhúzni kihízott nadrágjait, titkára ugyan rendszeresen ellátogatott Wanek Úr szabójához, de ő többek között a monacói király, és más előkelőségek szabója is volt egyben, így néha napokba tellett egy új pantalló előállítása.

Wanek Úr akkorára hízott, hogy tükör segítsége nélkül már nem látta a lábait, és csak felálláskor bizonyosodott meg, hogy még mindig a helyükön vannak. Pár héttel azután, hogy Wanek Úr hiuságból leszereltette a tükröket lakosztályából, viccesen megjegyezte, hogy olyan rég nem látta alsó testét, hogy már nyugodtan eltűntnek nyilváníthatná testének alfelét.

Dolores kisasszony sajnálatosan azt hitte, hogy Wanek Úr szándékosan kerülte, és így a szikrák kettőjük közt szép lassan kihűltek.

Végső elkeseredettségében Wanek Úr, csalással akarta meghódítani szíve választottjának szerelmét, és így vesztette el, először, a teljes felső fogsorát.

Itt jön be a képbe Wanek Úr egy régi tettestársa, Füles Boris. Füles Boris egy bohém kalandor volt a legjavából és nem utolsó sorban kiváló pofonokat osztogatott szerte szét e széles nagyvilágban. Balegyeneseit New Yorkban filmre vették, és oktatófilmként vetítetek le középsúlyú világbajnokok generációinak. Gúny nevét is csak a háta mögött és csak suttogva merték kimondani, eredetét pedig csak akkor firtatták, ha Boris más országban tartózkodott.

Boris egy bombayi tartózkodása során összekülönbözött egy szikh taxi sofőrrel, névjegy kártyáik híján pofonokat cseréltek. A taxis birkózó múlttal rendelkezett és a jobbik féléből, így gyorsan rájött, hogy Borist nem tudja majd ütés-váltásban felül múlni. Földharcot kezdeményezett és dulakodás közben kétségbeesésében leharapott egy darabkát Boris bal füléből.

Ezután a különböző szemtanúk más és másként emlékeztek vissza a történtekre, de abban megegyeztek a vélemények, hogy egy óriási pofonnal a szikh, mellesleg másfél mázsás, taxist nemcsak a turbánjából, de a karkötőiből is kiütötték. Röviden így lett Boris fülszerkezeti hiánya gúny nevének alapja.

De ezen túl Boris személyiségét talán mottójával lehetne a legjobban szemléltetni. „Túl nagyot soha sem lehet ütni, de bizony vannak olyanok, akik rosszabbul tűrik az ütést, mint mások.” Ezzel megegyezően személyéről meg az a hír járta, hogy „hirtelen, de nagyot tud ütni”.

De visszatérve Wanek Úr zseniális tervéhez…

Megállapodásuk szerint Boris utcai suhancot alakítva (akkori ruházatából kiindulva ez nem igényelt nagy színjátszást) szemtelenül meglopja a hölgyet, és ekkor fellép a gyámoltalan nőket védelmező lovag szerepében tündöklő Wanek Úr. Először dulakodást színlelnek, ahol rátermettségét bizonyítva Wanek Úr többször szájon vágja Füles Borist és azután, visszaszerzi Dolores kisasszony retiküljét.

Elméleti síkon a terv maga volt a tökély, de Boris úgy gondolta, hogy ha egyszer-kétszer ő is megüti Wanek Urat, az egész hitelesebbnek tűnik majd. Erről sajnos elfelejtett szólni Wanek Úrnak, de az első jobb horogja után Wanek Úr olyan gyorsan vesztette el a teljes felső fogsorát és ugyanakkor az eszméletét is, hogy nagyon nem volt ideje meglepődni.

Boris saját bevallása szerint olyan lassút ütött, hogy két teljes be és kilégzést vitt véghez mire eltalálta Wanek Urat. El nem tudta képzelni, hogy Wanek Úr nem áll félre vagy nem védi ki az „ütést”. De a szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy Boris az ütését csak színlelte és így Wanek Úr „csak” a felső fogsorát vesztette és nem szenvedett maradandó sérülést, leszámítva azt az egészen apró rángást teste egész bal oldalán, amit 3 év alatt teljesen kihevert.

A rövid kórházi kezelése alatt Dolores kisasszony teljes odaadással ápolta Wanek Urat, és úgy tűnt, hogy szerelmük végre teljesen kibontakozik. Ám sajnálatos módon az egyik látogatás folyamán a hölgy összefutott Füles Borissal, aki éppen sajnálatát jött kifejezni a gyengélkedő Wanek Úrnak.

A walesi gróf a kirobbanó botránykor látta utoljára Dolores kisasszonyt.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Itt a folytatás, a 6. rész…

Kategória: Bhakti Kutir, Blog/Gasztro Blog, Mese folyamok óceánja | 1 hozzászólás

Áldást és Jókivánságokat kérek a közelmúltban elhunyt Mesteremre

Közzétéve 2011.12.26. | Szerző: Ádám
masaidr2

Sriman Devarishi Mahasaya

2011. December 21-én váratlanul eltávozott Sriman Devarishi Mahasaya, a védikus asztrológia mesterem. Nem a szeretet ünnepét akarom el komorítani, egyszerűen csak meg szeretnék emlékezni egy fantasztikus emberről. A védikus szokás az, hogy 11 nappal az eltávozás után nemcsak megemlékeznek, de imádkoznak is az eltávozottért, és ezért kérlek mindannyitokat, hogy Január 1-én gondoljatok rá, és kérjétek a jó Istent, hogy legyen hozzá kegyes.

Devarishi a Spanyol királyi családban született. 1977-ben csatlakozott a Nemzetközi Krisna Egyházhoz, pár nappal az egyház alapítójának eltávozása után. Abbahagyta tanulmányait, utolsó éves volt az orvosin, agy sebésznek tanult. Gyerekkora óta a csillagászat volt a hobbija.

Édesapja rossz néven vette ezt, és mivel tábornok volt a hadseregnél elintézte, hogy Devarishi ne Spanyol honban legyen katona, hanem Marokkóban az idegenlégiónál. A 2 év kötelező szolgálat alatt elérte (sok-sok zárka és büntetés után), hogy vegetáriánus ételt kapjon, és, hogy saját ételeit elkészíthesse a konyhán, de természetesen végig csinálta a kőkemény kiképzést.

Leszerelése után beköltözött a madridi Krisna Templomba, ahonnan édesapja elraboltatta és hónapokig fogva tartotta a Pireneusokban, ahol képzett szakemberek próbálták pszichésen Krisna elfelejtésére kényszeríteni. Hetekig nem evett és így kifért egy olyan ablakon, ami nem volt berácsozva, mert annyira szűk volt. Atlétában és rövidnadrágban másfél nap alatt elért egy vasúti csomópontot, derékig érő hóban és visszavonatozott Madridba.

Hónapokat töltött elmegyógyintézetben, ahol éjszakánként hangos zenével és állandó reflektorfénnyel próbálták megtörni. Volt, hogy Indiába próbált szökni, és már a repülőről ráncigálták le felfegyverzett katonák.

1992-ben, 15 év küszködés után szülei beleegyezésével kiköltözött Indiába. Először 2 évig Jaipurban élt, ahol Satish Sharmától tanul Vasztu Shásztrát, és tovább fejlesztette az addigra már 6-7 éves védikus asztrológia tanulmányait. Utána költözött hozzánk Sirdhám Mayapurba.

Személyes sikerként élte meg, amikor 2001-ben édesanyja és édesapja eljött Indiába, hogy meglátogassák a fiúkat.

Én 1994 óta ismertem, és szerencsésnek tartom magamat, hogy egy ilyen kvalitású embert ismerhettem. 1995-től tanultam tőle védikus asztrológiát.

Devarishi hihetetlenül nyugodt volt és alázatos, de a békessége abból is eredt, hogy tudta, hogy őt már semmi és senki sem lepheti meg, vagy árthat neki, azok után, amin ő már keresztülment.

Itt hiba ne essék, Devarishi Mahasaya nem volt egy nyámnyila alak, mert hihetetlenül kemény volt, csak ezzel nem élt vissza.

masaidrVolt egy kedves diákom, egy lengyel fiú, aki azóta közelharcot, és közelharc lövészetet oktat Lengyelországban, mindenféle katonai egységeknek, még a terror elhárítás kommandósainak is és többszörös bajnoka a szituációs harcászati lövészetnek. Ő húzta és húzta Devarishit, hogy „mutasson már valamit”, persze teljesen hiába, és amikor már a Lengyel fiú nem bírta a saját szenvedését és hátulról „megtámadta” Devarishi tanárurat, mind meglepődtünk, hogy egy apró, de azért kicsit aljas dobással, teljesen leszerelte a nála 30 kiloval és 20 évvel fiatalabb ifjú titánt, egy mozdulatból. De még arra is ügyelve, hogy a srác a Gangeszben landoljon, hogy ne sérüljön meg.

Szóval Devarishi Mahasaya nem volt nyuszi, csak azt választotta, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott legyen, mindig és minden helyzetben. Ezen kívül hihetetlen nagy tudású volt mind, a védikus asztrológia, a vasztu shásztra és a számmisztika területein is.

Kórházba szállítás közben hunyt el, tüdőgyulladása volt. Az utolsó percében megkérte, hogy tegyék a nyakába az imaláncát és a mellkasához szorította a Shaligram köveit, azaz az imádott Krisna ereklyéit.

Na, ő tutira megérdemli azt, hogy elérje a teljes felszabadulást.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Kategória: Bhakti Kutir, Védikus Asztrológia | Címke: , , | 5 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka IV.rész

Közzétéve 2011.12.26. | Szerző: Ádám

yakNegyedik rész: Japán, India, Oroszország, Finnország ahol Wanek Úr arc színe és berendezése előállt és vissza Monte Carloba a történetünkhöz

Wanek Úr meglepődve látta, hogy amikor Ogami, a távoli unokaöcs, levetkőztette a Mester testét, Daigoro Sempai egész testét művészi tetoválások borították. Csupán a szegycsont és a has közép vonala volt szabadon hagyva, valamint a karok és lábak belső felén egy-egy csík.

Ogami elmagyarázta, hogy családjuk egy régi Yakuza klán mellék ágainak leszármazottai, és a családon belül mindig is öröklődtek a tetoválási minták. Tradicionálisan az egyes minták kifejezetten egy-egy klánra voltak jellemzőek, és így a mai napig, hogy megőrizzék a hagyományos ábrázolásokat, megőrizték az eltávozott férfi rokonok bőrét.

A kihagyott csíkok is azt szolgálták, hogy könnyebben és sértetlenül lehessen a tetovált bőrt eltávolítani.

Ogami továbbá azt is elmagyarázta, hogy hagyományosan a kis ujj felső percének levágása azt szimbolizálta, hogy a vétkes ezzel felajánlotta az életét a másik félnek. A kisujj felső percét hiányoló kézzel szint lehetetlen katanát, kardot fogni rendesen. Így az ujj végének eltávolítása azt szimbolizálta, hogy „ha úgy döntesz, hogy meg mented az életem, életben maradok, de ha döntésed az, hogy nem védesz meg, akkor meghalok”.

Természetesen Ogaminak is feltűnt, hogy Wanek Úr, Daigoro sant, Mesternek szólította, és ezért megkérdezte, hogy esetleg Wanek Úr nem-e akar, szintén rituális öngyilkosságot elkövetni, hogy kövesse mesterét, és ezzel megőrizze saját becsületét.

Wanek Úr udvariasan kitért a nagylelkű felajánlás elöl, de ezek után úgy érezte, hogy talán jobb lenne, ha elhagyja Japánt.

Japán után, Shanghai, Hong-Kong, Sziám, és Szingapúr érintésével eljutott az angol Indiába. Útja során végig ette és italozta Ázsia különböző konyháit és kocsmáit, de most már az ínyencek figyelmével. Indiában a Kelet-indiai Társaság szeszes ital és ópium felügyeletéhez került, és az a 6 év teljesen kiesett Wanek Úr élet történetéből és emlékezetéből.

Ugyan ő nem vált ópiumfogyasztóvá, de a kínai szállítmányok akkora hasznot hoztak az angol társaságnak, hogy 6 éven keresztül fedezték Wanek Úr mérhetetlen ivászatai miatt fellépő hiányt. Ebben a korszakban Wanek Úr az India különböző tartományainak konyháival barátkozott meg, és az európai és ázsiai konyhák fúziójával is. Kalkuttától nem mesze Chandannagar francia fennhatóság alá tartozott, így Wanek Úr szinte vallásos buzgalommal és áhítattal töltötte itt minden szabad hétvégéjét, és igazi gurmandá vált a francia konyha terén is.

Wanek Úr nem minden napi italfogyasztási képessége hírül ment az európai diplomata körökben és így először Oroszországba, majd Finnországba került, mint ital minőségi ellenőr. Természetesen, amikor az Oroszok előálltak az ajánlatukkal, Wanek Úr nem akart egy ilyen fontos ügyben éhgyomorra dönteni, sietve betért egy étkezdébe, megebédelt, majd igent mondott.

Ott északon sikerült elő állítani azt az arc jelleget, ami kizárólagosan igényelte az intenzív alkoholizmust, a teljes friss levegő és napfényt mellőző élet stílust. Viszont ebben a másfél évtizedben egyáltalán nem költött alkoholra, ami kamasz kora óta a legköltségesebb szükséglete volt, mivel munkakörének köszönhetően eleve állandóan részeg volt. Ezek után sikerült gyógyászati szabadalomként feltárni a svédcsepp új tárlatait, és ebből hihetetlenül meggazdagodott. Ez után költözött Londonba, és itt vette fel a walesi gróf személy azonosságát is. Majd jött Párizs és Monte Carlo.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Tovább az ötödik részre!

Kategória: Bhakti Kutir, Blog/Gasztro Blog, Mese folyamok óceánja | Címke: | 1 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka a Kutir olvasóinak III. rész

Közzétéve 2011.12.25. | Szerző: Ádám

sakeHarmadik rész: Wanek Úr Japán Előélete:

Dolores kisasszony, a meghatározhatatlan korú, ex-díva, érzelmi elhivatottságát tekintve operaénekes volt. Azonban a szállóban betöltött munkakörét nézve szakácsnő. Wanek Úr titkára ügyelt a részletekre így a szállodával együtt megvette a személyzetet is, és ez volt a frigy kezdete.

Eleinte Dolores kisasszony, napi 14-16 órában főzött Wanek Úrra, aki nem tudott olyan kívánsággal vagy recepttel előállni, amit a kiváló „szakács istennő”, (az ínyenc walesi úr saját szavai), nem tudott volna elkészíteni és szinte azonnal tálalni.

Ezen túl, nemcsak a kulináris örömök, és tudományok szinte önkívületi szeretete volt bennük közös, de életkoruk meghatározhatatlansága is.

Senki sem tudta Wanek Úr pontos életkorát, de még a hozzávetőlegesen sem. Wanek Úr sápadt és felpuffadt arc jellegét, több kiváló professzor szerint is, csak több évtizedes intenzív alkoholizmussal és legalább ugyanilyen időtartamú, rendszeres és módszeres napfény és friss levegő teljes elkerülésével lehetett  csak előállítani.

Sőt Wanek Úr saját bevallása szerint is már több mint 40 éve folyamatosan részeg volt. Első bűncselekményét, és az azt követő első lerészegedését 6 éves korára saccolta. Nevezetesen, közvetlen az után, hogy sikeresen meglovasította a szülői ház közelében lévő katolikus templom adományos ládáját, egy üveg körte pálinkát vett a hívők jó szándékú pénz felajánlásaiból.

A teljes üveg 80%-os töménytől még csak berúgott, de az üveg szétzúzásával megkaparintott egész körtétől alkoholmérgezést is szenvedett. Wanek Úr büszkén állította, hogy az azt követő életmentő gyomormosás óta, nem ivott vizet.

Wanek Úr ínyencsége is koránra, egészen fiatal felnőtt korára tehető vissza. Már akkor tájt is munkáit kifejezetten az alkoholos italok fogyasztásának lehetőségével és mennyiségének figyelembe vételével vállalta el. Így lett matróz, és így jutott el először életében Ázsiába.

Japánba érkezéskor viszont, a túlzott alkoholfogyasztása miatt, a kapitány eltanácsolta a frissen kezdődő matrózi pályától. Eleinte azt hitték, hogy Wanek Úr egy tapasztalt tengeri medve, miután látták egy trópusi vihar kellős közepén átsétálni a fedélzeten egy nem kicsi ládával a vállán. De később kiderült, hogy kizárólag csak részegen tudott egyenesen közlekedni a hajó fedélzetén, és, hogy csak már ugyancsak „nem szomjas” állapotban volt mersze erre a feladatra. A viharban is csak azért volt kint, mert elfogyott a rum a szobájában és átment a kantinba némi utánpótlásért.

Oszakában egy étterembe szegődött el, mert már akkori alkohol fogyasztásának mértékét is csak így, bennfentesként, tudta fedezni. Ekkor fogta meg az isten lábát. Az étterem tulajdonosa és egyben chefje vezette be az étkezés örömeinek magas iskolájába. Daigoro-san délután 2 óráig megfőzött és kiárusított, utána pedig szakézott ájulásig. A Mester (Wanek Úr Daigoro-sant Sempai-nak, azaz mesternek szólította) abban hitt, hogy a zöldségek, amit a parasztok hajnalban leszednek és beszállítanak az étteremébe, és a hal amit a halászok hajnalban kifognak már nem friss estére. Így, mindazt az ételt, ami délután 2-ig meg maradt azt szétosztotta a járókelőknek.

Sempai Daigoronak ezután kezdődött a titkos élete. Azt, hogy szerette a szakét sokan tudták, de arra kínosan ügyelt, hogy senki ne szerezzen tudomást arról, hogy nagy mennyiségű shunjit is fogyasztott, koreai szilva bort.

Wanek Úr nemcsak fizetségért dolgozott, de a Mester megengedte, hogy zárás után a vendéglőben aludjon, így rendszerint nemcsak tanúja volt, de részt is vállalt a be szakézásoknak és be shunjizásoknak is. Ilyenkor a Mester megnyílt, mint a keleti kulináris szokások nagy tudója. Sajnálatos módon ebben a gondtalan 8 hónapban Wanek Úr, csak két dolgot volt képtelen elsajátítani. Az ételek alapanyagainak feldolgozását, és az ételek elkészítési módját.

A másik oldalon viszont ízlelő bimbói a tökélyre fejlesztődtek. Főleg a szakéalapú ételek, mint például a miszó levesek, és maga a szaké mesterévé is vált. De míg nyugaton többnyire sós, savanyú, édes és csípős ételeknek volt kitéve, addig Japánban meg ismerkedet a keserű és fanyar ízekkel, és a szigetország különlegeségével is, az umami aromával.

Wanek Úr már akkor fiatalon belátta, hogy élete folyamán valószínűleg nem tud majd tisztességesen annyi pénzhez jutni, hogy italozási szokásait finanszírozni tudja, és így az excentrikus Sempaitól elsajátította a Jiu-jitsu alapjait is.

A kikötői kantinokban általában olcsó volt, mondjuk többnyire vizezett is, a szeszes italok nagy része, de az önkéntes ivócimborák olykor eldurvultak, ha fogytában volt a nem teljesen önkéntes vendéglátók anyagi kerete.

Ázsia felé a görög kereskedő hajón tanult némi botvívást is a maláj szakácstól, de a tanórák inkább a barátkozás jegyében teltek, ami Wanek Úr számára megnyitotta a raktár zárt ajtait, és a mögötte rejlő rum készletet. Japánból kihajózva a török első tiszt fedezte fel, hogy a 3 évre bekészített rum mennyiség fele szőrén-szálán eltűnt, a 2 hónapos út során. A rögtönzött nyomozás után tűztek ki először fatwát Wanek Úr fejére.

De visszatérve Japánra, Wanek Úr a 8 hónapos gasztronómiai képzése egyik napról a másikra megszűnt. Az oszakai alvilág egyik nagy Oyabun-ja, mellesleg az a nagy főnök, aki kezében tartotta a teljes szaké ipart Nagoyától egész kelet Japánban, beleértve Kyushu és Shikoku szigetét is, megtudta, hogy Daigoro-san nagy mennyiségű shunji szállítmányokat fogad Koreából.

A Mester hiába próbálta elmagyarázni a Yakuza főnöknek, hogy az óriási szállítmányok teljes mértékben csak saját és gai-jin tanítványának felhasználását fedezi, ezt Sakura Úr nem hitte el. Sőt a havi 100 literes megrendelésre felhozott eme kifogást nevetségesnek találta. Sakura Úr, akinek mellesleg a neve cseresznye virágot jelent, hara-kirire kötelezte Daigoro Sempait. A vendéglős nemes és természetében hozzá illő módját választotta az öngyilkosságnak. Halálra itta magát.

Azt pontosan nem lehetett megtudni, hogy az alkoholmérgezés miatt állt be előbb a halál, vagy a nagyon rövid időn belül elfogyasztott rengeteg folyadék miatt, ami így teljesen felborította a nátrium-kálium ion pumpáját Daigoro Sempai a szívének.

De ne gondoljuk, hogy Oyabun Sakura kegyetlen lett volna, főként ilyen nevet birtokolva. Mint később kiderült, ez már a harmadik rossz fa volt a tűzre téve az excentrikus chef által. Az első két baklövésénél a nagyfőnököt ki tudta engesztelni kis ujjainak felső percének levágásával, de a harmadik vétek már komolyabb retorziót kívánt maga után.

Wanek Úr természetesen fel figyelt arra, hogy Daigoro Sempainak hiányzott mindkét kis ujján a legfelső perc. De a Mester elütötte annyival, hogy a jobbján baleset végett vesztette kisujja egy részét, a másik ujját meg maga vágta le, mert a fél oldalas hiány zavarta az egyenes úszásban. Wanek Úr ezt el is fogadta, de amikor a Mester halála után megjelent egy távoli unokaöcs, hogy Daigoro Sempait megnyúzza, az már egy kicsit gyanússá vált.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Tovább a következő részre!

Kategória: Blog/Gasztro Blog, Mese folyamok óceánja | Címke: | 1 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi ajándéka – II. rész

Közzétéve 2011.12.24. | Szerző: Ádám

finefoodTündérmacik, számomra is meglepő volt, hogy mennyire pozitív volt a visszajelzésetek, így nem csigázlak benneteket estig….

Második Rész: Wanek Úr, mint Világpolgár

A Harapó Mókus patinás létesítményét még a csendőrök razziái is elkerülték, így a kiharcolt tisztelet mindennél fontosabb volt. A csendőrőrsön már 7 éve nem volt önkéntes, aki szabad akaratából bemerészkedett volna a kikötő sötét foltjaként ismert vendéglátó helységébe, de nap, mint nap szóba kerültek a törzsvendégek. A főkapitány, egy leszerelt nepáli Gurkha katona többször hangoztatta, hogy az alsó paleolitikumban élő, majdnem, hogy állati ösztönökkel rendelkező őseink és a szóban forgó törzsvendégek közt csak annyi volt a különbség, hogy az ősemberek ételért, míg a Harapó Mókus klientúrája pedig általában italért gyilkolt.

Valójában az étel, amit felszolgáltak a Harapó Mókusban megérdemelte volna, hogy gyilkoljanak érte. Egy finoman alkoholista és rendkívül excentrikus, lengyel mester szakács főzött Szelimnél már évek óta, Szelim édesanyja közben járásának köszönhetően.

Szelim anyja egy szép időket megélt hastáncos volt, aki a kora előre haladtával és fogainak kihullása révén jósnőnek állt. Szelim kérésére azt „jósolta” a módfelett babonás, és nagyon vallásos Lisinszki Úrnak, hogy csakis úgy érheti el élete végén a nirvánát, ha a Harapó Mókusban főz nagyjából ugyanaddig az ideig. Ennek köszönhetően nem volt olyan züllött ínyenc, aki kihagyta volna Szelim bisztróját, ha Szingapúrban járt.

De visszatérve Wanek Úr felső fogsorára, és arra, hogy miért nem a sajátját használta, röviden csak annyit, hogy az eredeti protézis az Északi Tenger martalékává vált. Az új felső fogsort, ami viszont nem teljesen passzolt, pedig találta.

De van ennek egy hosszabb története is. Az eredeti szükség egy teljes felső protézisre egy apró félreértés végett lépett fel Wanek Úr életében, és természetesen nő ügy és pénz volt a háttérben.

Wanek Úr egy sikeres svindli révén, óriási vagyonhoz jutott, de nem volt boldog, mert szíve szerelmét nem tudta meghódítani. Addigi életében, és azóta is Wanek Úr sokszor kényszerült név és/vagy állampolgárság változtatásra, de amikor megismerkedett Dolores kisasszonnyal, egy walesi gróf személy azonosságával próbálta a törvény zord őreinek kíváncsi tekintetét elkerülni.

Később miután megtudta, hogy Wales nemzeti szimbóluma a poré hagyma soha többet nem változtatott állampolgárságot, csak nevet időnként, fejet hajtva a kulináris örömök tárházának eme nemes növényének. Sokan arra is gyanakodtak, hogy Wanek Úr akkori érzelmi kötödése is közre játszott abban, hogy gyönyörű, de egyben fájó emlékként őrizze állampolgárságát mind halálig. Lehetett valami ebben az elméletben, mert ezt az egy fogadalmát Wanek Úr soha sem tudta megszegni.

Valójában alaszkai bálnavadász hajó útja is elkerülhető lett volna egy szimpla, teljes identitás cserével, de ő élete kockáztatása révén sem volt hajlandó walesi jogait feladni.

Ahogy már említésre került, Wanek Úr vagyonos walesi grófként élte, az unatkozó milliomosok életét, és úrias karrierje a nagyon nagy világi élet különböző állomásain haladt végig. London, Párizs és Monte Carlo mind a lábai előtt heverhetett volna, ha képes lett volna társaságban viselkedni, vagy kevesebbet, és/vagy burkoltabban inni.

A Londonban eltöltött hónapok alatt, az angol konyha kihívásai miatt, indiai és maláj szakácsokat foglalkoztatott és általában a kötelező partikra is csak a vacsora elköltése után érkezett meg. Igaz, többnyire szmokingján viselte saját lakhelyén elfogyasztott vacsorájának nyomait, intenzív pirosas és sárgás curry foltokat, de angolos, vagy legalább is walesies pontossággal mindig ott volt, amikor a házigazdák átkísérték vendégeiket a szalonba, társalogni, konyakozni és szivarozni.

Wanek Úr ital fogyasztása megrendítő volt az angolszász kultúrkörben edződött előkelőségek számára, de mivel étkezés után a hölgyek külön vonultak az urak egy ideig elnézőek voltak a szemmel láthatóan gyengébb idegrendszerrel bíró férfitársuk irányában. A végső lökést nem is az adta meg Wanek Úr londoni kiközösítésének, hogy gyömbéres, chillis böffentéseket eregetett, óriási vacsorái utó híreként, hanem az, hogy szivarvégeit először konyakjában eloltotta, majd megette őket.

Párizsban sokkal tovább tartott ki Wanek Úr szerencséje. 3 és fél évbe került mire kitiltották minden nevesebb étteremből. Ugyanis Wanek Úr óriási forgalmat hozott az általa vizitált restaurantoknál, és napi 3-4 étkezései néha oly hosszura nyúltak, hogy nyitástól zárásig fel sem állt az asztaltól, az étkezések közti szüneteket is csak Wanek Úr ájulásai teremtették meg.

Szinte valamennyi étterem végig próbálta ugyanazt a forgatókönyvet. Először általában 2-3 hétig szép szóval kérlelték Wanek Urat, hogy étkezzen halkabban, majd forgalmuk megtartása végett, és a többi vendég védelmének érdekében elkülönítették. További 1-2 hét után, az állandó atrocitások miatt, a keményen kiérdemelt név elvesztésének és forgalmuk csökkenésének valós és komoly veszélyének árnyékában általában kitiltották Wanek Urat a létesítményből.

Miután már Párizs összes vendéglátó helyén a lehetséges álruhás képeit is nyilvántartották Wanek Úr úgy döntött, hogy tovább áll. A vendéglátók szakszervezete, a hatalmas bevételkiesés elkerülése végett, mellesleg teljes pánikban, megpróbált egy rotációs rendszert kidolgozni, hogy az éttermek egyenlő arányban osztozzanak Wanek Úr vizitjeinek súlya alatt, de kudarcba fulladt erőfeszítésük, mivel mindenki a reggeli órákra akarta időzíteni látogatását. A reggeli órákban kevesebb volt az egyéb vendég forgalom és a korai órákban nemcsak Wanek Úr fogyasztása volt nagyobb, de általában kevésbé volt hajlamos az ájulásra, a részegségre és a büfögésre is.

Monte Carloban, tanulva hibáiból, a megérkezése utáni 20 percben Wanek Úr azonnal vett egy saját szállodát. Itt ismerkedett meg Dolores kisasszonnyal.

Tovább a harmadik részre…

Om Tat Sat

Kategória: Blog/Gasztro Blog | 2 hozzászólás

Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka a Bhakti Kutir oldal olvasóinak

Közzétéve 2011.12.23. | Szerző: Ádám
p.howard

rejtő jenő minden idők egyik legnagyobb zsenije, szerintem…

Természetesen nem Rejtő Jenőt próbálom másolni az alábbi írással, őt nem is lehet, mert kb. 1 ilyen személyiség születik egy materiális teremtés alatt, az sok-sok milliárd év a Védák szerint.

De természetesen Rejtő stílusa és az én Orient imádatom  szülte ezt a néhány oldalt. Egész egyszerűen, 2004-ben egy pár napig ihletett éreztem és írtam. Ismertek, természetesen még az első fejezet sincs befejezve, de hátha örömet szerzek nektek az alábbiakkal.  Nagyon Kellemes Ünnepeket Tündérmacik!

Valamint Rejtő Jenő 1943. Január 1-én távozott el az élők sorából Ukrajnában. Megfagyott egy munkatáborban. Az év végéig tartó írás sorozattal rá fogunk emlékezni.

Első fejezet

Első rész: Wanek Úr megérkezik Szingapúrba

Wanek Úr olyan átéléssel és oly szépséggel nyelt le fél tál minesstrone levest, egy egészen apró hörpintéssel, hogy a Harapó Mókus nevű patinás kikötői restaurant több érzékeny lelkületű látogatója megtapsolta szerény produkcióját.

Ugyan a bisztró törzsvendégeinek nagy része körözött bűnözőkből verbuválódott össze, de a rendkívül megértő vezetőség azt az üzlet politikát vallotta, hogy „nem az, az úriember, aki kesztyűben jár és golfozik, hanem az, akinek a társaságában mindenki jól érzi magát.”

Ezt az emberi értékeket ily mélyen értékelő mondást egy kézzel festett tábla formájában meg is örökítették a létesítmény falán, és talán az, az apró kis malőr, hogy valaki késsel a tábla alá véste, hogy „az úriemberek bicskát is hordanak maguknál”, nem is rontott annyit az összképen.

Természetesen a nagy számok törvénye alapján és attól függetlenül, hogy a Harapó Mókus egy kifejezetten családias és meghitt hangulatot képviselt a szingapúri kikötői éjszakában, itt is előfordultak nézeteltérések a vendégek közt. A feszült helyzeteket általában verekedéssel és bicskázással sikerült feloldani, de javarészt az úri közönség jól érezte magát, egymás társaságában. Az a tény, hogy ez a bensőséges, összeszokott érzett komolyan múlott az alkoholos italok mennyiségének fogyasztásán is, teljeségében igazolta a bisztró vezetőinek üzleti szakértelmét.

De visszatérve hősünkre, azt sem lehet említés nélkül hagyni, hogy a rendkívül részeg, de halk szavú úriembernek semmi szín alatt nem nevezhető Wanek Úr, ezt a mutatványt, mármint a kiváló itáliai leves azonnali eltüntetését, 2 elő étel, 3 fő étel és 2 desszert elfogyasztása után tárta a fent említett nagyérdemű közönség elé.

A közelben üllők úgy emlékeztek vissza erre a nem mindennapi látványra, hogy a toprongyos öregúr először meglazította a madzagot, ami nadrágszíj gyanánt tartotta vékony lábain a szemmel láthatóan 18 számmal nagyobb, de rendkívül mocskos és anyaghiányos pantallót, és azt motyogván, hogy csupán „az íze végett” magához húzta a 2-2 és fél literes leveses tálat és ledöntőt vagy másfél litert a gőzölgő suppából. A fent említett taps nem csak ennek a mozdulatnak szólt, de annak is, hogy a tál maga elé húzása előtt Wanek Úr kivette felső fogsorát.

Különben Wanek Úr éppen a vendéglőbe besétálás előtt érkezett meg egy alaszkai bálnavadász hajóval, de már összesúgtak mögötte a rövid kikötői séta alatt, hogy nadrágjának anyagát egy rühes rozmár lenyúzásával kaparintotta meg.

Itt még tisztázni illik, hogy a Harapó Mókus kiváló sztenderdekkel bíró vendéglátó ipari létesítményként szerepelt Szingapúr kikötői nyilvántartásában. Így a nagy űrtartalmú leveses tálak is tükrözték a hely szellemét, még akkor is, ha többen rosszindulatúan és gúnyosan, kiselejtezett kátrányos vödrökként vélték felismerni őket.

Azonban az üzletvezető, aki nagyon szava hihető ember hírében állt, attól függetlenül, hogy a világ minden kontinensén töltött már le börtönbüntetést, meg esküdött, hogy eme nemes darabokat nagymamája örökségét képző étkészletből kerültek hozzá. Természetesen azt a tényt, hogy a leveses tálakról nem esett sok szó, az is elősegítette, hogy az üzletvezető fenomenális bicskázó hírében állt, és az is hogy 6 láb, 4 hüvelykes magasságához és 130 kilójához első osztályú kikötői verekedő stílus párosult.

A szingapúri „felső tízezer” Szelim, az állatként ismerte ezt a kiváló ajánlásokkal rendelkező gentlemant.

De a helyzet tisztázása végett vissza kell térni Wanek Úr felső fogsorára, ami valójában nem az övé volt.

Wanek Úr ínyenc volt a legjavából, pármai sonkás (fél kilogramm) sárgadinnye (3 darab) volt az első, majd 4 tucat nagytermetű afrikai achát csiga petrezselymes, fokhagymás, vajas mártásban volt a második elő étel. A fő ételek ebben a sorrendben követék az appetizereket. 1 egész töltött pulyka, párolt, karamellizált vörös káposztával, másfél liter Bordeaux-ival leöblítve, majd 1 termetes adag birka pörkölt, hagymás tört burgonya körettel és savanyúsággal, amihez elfogyasztott két korsó angol sötét sört, és végül 1 közepesen óriási főtt homár néhány üveg orosz pezsgővel lekísérve. A desszertek egy egész brazil dió torta és egy fél vödör vanília fagylalt formájában váltak Wanek Úr martalékává.

A stílus, amiben eme étkek elfogyasztásra találtak, több mély érzésű bűnözőnek bicskát nyitott a zsebében, de emellett minden falatnál Wanek Úr felső fogsora szinte teljesen saját független életpályába kezdett, idegesítő csettintő, pattanó és nyeldeklő hangok kíséretében. Egy frissen és először Szingapúrba érkező portugál matróz meg is indult Wanek Úr felé, a második előétel környéken egy péklapát nagyságú késsel a kezében, de a szimpatikus üzletvezető fejbe csapta egy rekesz boros üveggel, hogy ezzel megelőzze az agresszió felbukkanását nyugodt, csendes, családias éttermében.

De mivel a boros üvegek nagy része tele volt, röviddel az után, hogy a matróz arcának nagy része eltűnt egy rózsaszín felhőben, majd test méretének köszönhetően magával rántott 3 négyfős asztalt összeesés közben, az üzletvezető az ájult tengerész fölé hajolt és kiürítette zsebeit.

A Harapó Mókus nem csak friss ételeiről volt híres, de friss borairól is. Reggelente egy titkos recept alapján keverték ki a napi friss bor ajánlatott, így nem érte volna nagy kár a restaurantot néhány palack összezúzódása révén, de az ájult matróz kizsebelése mögött az állt, hogy az üzletvezető precíz ember hírében állt, és a népes úri közönség előtt nem akarta eme jó hírét rontani.

Folyt. Köv. holnap este felé…

Om Tat Sat

UI: Tovább a második részre!

Kategória: Blog/Gasztro Blog | Címke: | 5 hozzászólás