Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka a Bhakti Kutir oldal olvasóinak

rejtő jenő minden idők egyik legnagyobb zsenije, szerintem…

Természetesen nem Rejtő Jenőt próbálom másolni az alábbi írással, őt nem is lehet, mert kb. 1 ilyen személyiség születik egy materiális teremtés alatt, az sok-sok milliárd év a Védák szerint.

De természetesen Rejtő stílusa és az én Orient imádatom  szülte ezt a néhány oldalt. Egész egyszerűen, 2004-ben egy pár napig ihletett éreztem és írtam. Ismertek, természetesen még az első fejezet sincs befejezve, de hátha örömet szerzek nektek az alábbiakkal.  Nagyon Kellemes Ünnepeket Tündérmacik!

Valamint Rejtő Jenő 1943. Január 1-én távozott el az élők sorából Ukrajnában. Megfagyott egy munkatáborban. Az év végéig tartó írás sorozattal rá fogunk emlékezni.

Első fejezet

Első rész: Wanek Úr megérkezik Szingapúrba

Wanek Úr olyan átéléssel és oly szépséggel nyelt le fél tál minesstrone levest, egy egészen apró hörpintéssel, hogy a Harapó Mókus nevű patinás kikötői restaurant több érzékeny lelkületű látogatója megtapsolta szerény produkcióját.

Ugyan a bisztró törzsvendégeinek nagy része körözött bűnözőkből verbuválódott össze, de a rendkívül megértő vezetőség azt az üzlet politikát vallotta, hogy „nem az, az úriember, aki kesztyűben jár és golfozik, hanem az, akinek a társaságában mindenki jól érzi magát.”

Ezt az emberi értékeket ily mélyen értékelő mondást egy kézzel festett tábla formájában meg is örökítették a létesítmény falán, és talán az, az apró kis malőr, hogy valaki késsel a tábla alá véste, hogy „az úriemberek bicskát is hordanak maguknál”, nem is rontott annyit az összképen.

Természetesen a nagy számok törvénye alapján és attól függetlenül, hogy a Harapó Mókus egy kifejezetten családias és meghitt hangulatot képviselt a szingapúri kikötői éjszakában, itt is előfordultak nézeteltérések a vendégek közt. A feszült helyzeteket általában verekedéssel és bicskázással sikerült feloldani, de javarészt az úri közönség jól érezte magát, egymás társaságában. Az a tény, hogy ez a bensőséges, összeszokott érzett komolyan múlott az alkoholos italok mennyiségének fogyasztásán is, teljeségében igazolta a bisztró vezetőinek üzleti szakértelmét.

De visszatérve hősünkre, azt sem lehet említés nélkül hagyni, hogy a rendkívül részeg, de halk szavú úriembernek semmi szín alatt nem nevezhető Wanek Úr, ezt a mutatványt, mármint a kiváló itáliai leves azonnali eltüntetését, 2 elő étel, 3 fő étel és 2 desszert elfogyasztása után tárta a fent említett nagyérdemű közönség elé.

A közelben üllők úgy emlékeztek vissza erre a nem mindennapi látványra, hogy a toprongyos öregúr először meglazította a madzagot, ami nadrágszíj gyanánt tartotta vékony lábain a szemmel láthatóan 18 számmal nagyobb, de rendkívül mocskos és anyaghiányos pantallót, és azt motyogván, hogy csupán „az íze végett” magához húzta a 2-2 és fél literes leveses tálat és ledöntőt vagy másfél litert a gőzölgő suppából. A fent említett taps nem csak ennek a mozdulatnak szólt, de annak is, hogy a tál maga elé húzása előtt Wanek Úr kivette felső fogsorát.

Különben Wanek Úr éppen a vendéglőbe besétálás előtt érkezett meg egy alaszkai bálnavadász hajóval, de már összesúgtak mögötte a rövid kikötői séta alatt, hogy nadrágjának anyagát egy rühes rozmár lenyúzásával kaparintotta meg.

Itt még tisztázni illik, hogy a Harapó Mókus kiváló sztenderdekkel bíró vendéglátó ipari létesítményként szerepelt Szingapúr kikötői nyilvántartásában. Így a nagy űrtartalmú leveses tálak is tükrözték a hely szellemét, még akkor is, ha többen rosszindulatúan és gúnyosan, kiselejtezett kátrányos vödrökként vélték felismerni őket.

Azonban az üzletvezető, aki nagyon szava hihető ember hírében állt, attól függetlenül, hogy a világ minden kontinensén töltött már le börtönbüntetést, meg esküdött, hogy eme nemes darabokat nagymamája örökségét képző étkészletből kerültek hozzá. Természetesen azt a tényt, hogy a leveses tálakról nem esett sok szó, az is elősegítette, hogy az üzletvezető fenomenális bicskázó hírében állt, és az is hogy 6 láb, 4 hüvelykes magasságához és 130 kilójához első osztályú kikötői verekedő stílus párosult.

A szingapúri „felső tízezer” Szelim, az állatként ismerte ezt a kiváló ajánlásokkal rendelkező gentlemant.

De a helyzet tisztázása végett vissza kell térni Wanek Úr felső fogsorára, ami valójában nem az övé volt.

Wanek Úr ínyenc volt a legjavából, pármai sonkás (fél kilogramm) sárgadinnye (3 darab) volt az első, majd 4 tucat nagytermetű afrikai achát csiga petrezselymes, fokhagymás, vajas mártásban volt a második elő étel. A fő ételek ebben a sorrendben követék az appetizereket. 1 egész töltött pulyka, párolt, karamellizált vörös káposztával, másfél liter Bordeaux-ival leöblítve, majd 1 termetes adag birka pörkölt, hagymás tört burgonya körettel és savanyúsággal, amihez elfogyasztott két korsó angol sötét sört, és végül 1 közepesen óriási főtt homár néhány üveg orosz pezsgővel lekísérve. A desszertek egy egész brazil dió torta és egy fél vödör vanília fagylalt formájában váltak Wanek Úr martalékává.

A stílus, amiben eme étkek elfogyasztásra találtak, több mély érzésű bűnözőnek bicskát nyitott a zsebében, de emellett minden falatnál Wanek Úr felső fogsora szinte teljesen saját független életpályába kezdett, idegesítő csettintő, pattanó és nyeldeklő hangok kíséretében. Egy frissen és először Szingapúrba érkező portugál matróz meg is indult Wanek Úr felé, a második előétel környéken egy péklapát nagyságú késsel a kezében, de a szimpatikus üzletvezető fejbe csapta egy rekesz boros üveggel, hogy ezzel megelőzze az agresszió felbukkanását nyugodt, csendes, családias éttermében.

De mivel a boros üvegek nagy része tele volt, röviddel az után, hogy a matróz arcának nagy része eltűnt egy rózsaszín felhőben, majd test méretének köszönhetően magával rántott 3 négyfős asztalt összeesés közben, az üzletvezető az ájult tengerész fölé hajolt és kiürítette zsebeit.

A Harapó Mókus nem csak friss ételeiről volt híres, de friss borairól is. Reggelente egy titkos recept alapján keverték ki a napi friss bor ajánlatott, így nem érte volna nagy kár a restaurantot néhány palack összezúzódása révén, de az ájult matróz kizsebelése mögött az állt, hogy az üzletvezető precíz ember hírében állt, és a népes úri közönség előtt nem akarta eme jó hírét rontani.

Folyt. Köv. holnap este felé…

Om Tat Sat

UI: Tovább a második részre!