Hatodik rész: Wanek Úr újfent lezüllik…
Bánatában Wanek Úr növelte az alkohol bevitelt, ami egyszerűen lehetetlenek tűnt, annak fényében, hogy általában mennyi italt fogyasztott. Mivel saját szállodájának minden egyes szobája és tárgya Dolores kisasszonyra emlékeztette, elkezdett otthonról eljárni és kocsmázni. Monte Carloban nem talált eléggé lepusztult kricsmiket, így áttette székhelyét Marseille-be.
Wanek Úr napjai egyre egyhangúbban teltek. Dél körül magához tért az előző napi hajnalba nyúló italozásból és azonnal elindult egy kocsma irányába. A kora esti órákig Wanek Úr időről időre hisztérikus kacagásba tört ki, ami olykor sírógörcsbe fulladt, majd erős gyomorbántalomba ment át.
Az így eltöltött délutánok után átballagott a „Négy döglött patkány kvartettje” nevű étteremben, ahol a napi különlegességek az autóútról behurcolt elütött állatok formájában jelentek meg az étlapon. Wanek Úr vacsorára általában, gabona és húsféléket, süteményeket, gyümölcsöt, párolt és rakott zöldségeket, tésztákat, szószokat, halat és más tengeri eledeleket, csokoládét, mignonokat, krémeseket, egész tortákat, különféle borokat és söröket fogyasztott. Ezt általában 3-4 száz frank értékben, ami akkor egy család egy havi koszt pénze volt.
Általában sikerült delíriumba ennie magát és akkor mindig ugyanazt hallucinálta. Az éttermet ragyogó fehér fény árasztotta el és egy sugárzó fehér zsiráfon, feltűnt egy ismerős sziluett. Az alacsony széles test körvonalai teljesen megegyeztek Dolores kisasszony méreteivel, de amikor egész közel jött a zsiráf, Wanek Úr mindig rádöbbent, hogy nem szíve szerelmét látja, hanem a pedikűrösét. Ilyenkor üvöltve és leizzadtan riadt fel és azonnal az öngyilkosságot kezdte el fontolgatni.
Habár a siránkozást, mint művészetet maga Wanek Úr egymaga emelte soha sem látott magasságokba egész Ázsiában, alapvetően optimista volt. Ilyenkor nyomban belátta, hogy a halálnak az-az óriási nagy előnye, hogy azon nagyon kevés dolgok közé tartozik, amit puszta lefekvéssel lehet gyakorolni.
Wanek Úr úgy hagyta el Monte Carlot, hogy nem volt nála különösebben nagy pénzösszeg, de ékszerei és ruhái árából hónapokig fedezni tudta marseille-i önpusztítását. Sajnos ez alatt az idő alatt teljesen elfejtette, hogy ő valójában egy vagyonos monte carloi szálloda tulajdonos és megszokásból visszasüllyedt közönséges csavargóvá. Viszont 3 hét utcán élés után oly annyira depressziós lett az ínyenc ételek nélkülözése miatt, hogy egy éjszaka kénytelen volt betörni egy neves belvárosi étterembe. Megszokásból távozáskor aláírta a vendégkönyvet és így a rendőrség hamar a nyomára bukkant.
Egy éjszaka nem sokkal a betörés után, azzal fogadták lakótársai, hatan osztoztak egy kiselejtezett tehervagonon a marseillei pályaudvar egy hátsó vágányán, hogy kereste a rendőrség. Wanek Úr, komoly alkoholos befolyásoltság alatt, úgy gondolta, hogy az eltűnés legjobb módja az, ha csatlakozik az idegen légióhoz. Valahogy az agyába villant, hogy korában finn állampolgárként gyógyszerként szabadalmaztatta a svéd cseppet, és hogy nagyon sok pénzt szakított ezzel a művelettel. Azt hitte, ezért keresi a rendőrség.
Másnap reggel a toborzó irodában a kötelező orvosi vizsgálat során elmondta, hogy nem alkoholista, hanem alkoholfüggő, tehát ha bármilyen érzelmi stresszhatás éri, csak italozással tudja magában a fájdalmat tompítani. Persze arról hallgatott, hogy érzelmileg viszont annyira instabil, hogy állandó és intenzív hangulatváltozásokon megy át, és ilyenkor már megszokásból is merev részegre issza magát.
Sajnos ez a szokás bizony alkalmatlanná teszi az embert a katonai szolgálatra.
Persze a légió kiképzői rendkívül kitartó és nevelő szándékú úriemberek gyülekezte, és így kizárólag Wanek Úr érdekében megpróbálták betörni őt.
Eleinte folyamatos gyakorlatozással, majd fájó testének és felpuffadt arcának lécekkel, való kezelésével, mindezt precíz rendszerességgel. Néha ilyenkor minden büszkeségét félre téve könyörgött, hogy hagyják abba. Ekkor a jó lelkű kiképzők lerakták a léceket és cölöpökkel estek neki.
Amikor már saját kiképző őrmesterét nem tudta megkülönböztetni egy tál cézár salátától ki akarták végezni. Természetesen Wanek Úr utolsó kívánsága egy pazar, rengeteg fogásos lakoma, és néhány láda görög ouzo volt.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Visszajelzés: Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka V.rész | Bhakti Kutir