Áldást és Jókivánságokat kérek a közelmúltban elhunyt Mesteremre

Sriman Devarishi Mahasaya

2011. December 21-én váratlanul eltávozott Sriman Devarishi Mahasaya, a védikus asztrológia mesterem. Nem a szeretet ünnepét akarom el komorítani, egyszerűen csak meg szeretnék emlékezni egy fantasztikus emberről. A védikus szokás az, hogy 11 nappal az eltávozás után nemcsak megemlékeznek, de imádkoznak is az eltávozottért, és ezért kérlek mindannyitokat, hogy Január 1-én gondoljatok rá, és kérjétek a jó Istent, hogy legyen hozzá kegyes.

Devarishi a Spanyol királyi családban született. 1977-ben csatlakozott a Nemzetközi Krisna Egyházhoz, pár nappal az egyház alapítójának eltávozása után. Abbahagyta tanulmányait, utolsó éves volt az orvosin, agy sebésznek tanult. Gyerekkora óta a csillagászat volt a hobbija.

Édesapja rossz néven vette ezt, és mivel tábornok volt a hadseregnél elintézte, hogy Devarishi ne Spanyol honban legyen katona, hanem Marokkóban az idegenlégiónál. A 2 év kötelező szolgálat alatt elérte (sok-sok zárka és büntetés után), hogy vegetáriánus ételt kapjon, és, hogy saját ételeit elkészíthesse a konyhán, de természetesen végig csinálta a kőkemény kiképzést.

Leszerelése után beköltözött a madridi Krisna Templomba, ahonnan édesapja elraboltatta és hónapokig fogva tartotta a Pireneusokban, ahol képzett szakemberek próbálták pszichésen Krisna elfelejtésére kényszeríteni. Hetekig nem evett és így kifért egy olyan ablakon, ami nem volt berácsozva, mert annyira szűk volt. Atlétában és rövidnadrágban másfél nap alatt elért egy vasúti csomópontot, derékig érő hóban és visszavonatozott Madridba.

Hónapokat töltött elmegyógyintézetben, ahol éjszakánként hangos zenével és állandó reflektorfénnyel próbálták megtörni. Volt, hogy Indiába próbált szökni, és már a repülőről ráncigálták le felfegyverzett katonák.

1992-ben, 15 év küszködés után szülei beleegyezésével kiköltözött Indiába. Először 2 évig Jaipurban élt, ahol Satish Sharmától tanul Vasztu Shásztrát, és tovább fejlesztette az addigra már 6-7 éves védikus asztrológia tanulmányait. Utána költözött hozzánk Sirdhám Mayapurba.

Személyes sikerként élte meg, amikor 2001-ben édesanyja és édesapja eljött Indiába, hogy meglátogassák a fiúkat.

Én 1994 óta ismertem, és szerencsésnek tartom magamat, hogy egy ilyen kvalitású embert ismerhettem. 1995-től tanultam tőle védikus asztrológiát.

Devarishi hihetetlenül nyugodt volt és alázatos, de a békessége abból is eredt, hogy tudta, hogy őt már semmi és senki sem lepheti meg, vagy árthat neki, azok után, amin ő már keresztülment.

Itt hiba ne essék, Devarishi Mahasaya nem volt egy nyámnyila alak, mert hihetetlenül kemény volt, csak ezzel nem élt vissza.

Volt egy kedves diákom, egy lengyel fiú, aki azóta közelharcot, és közelharc lövészetet oktat Lengyelországban, mindenféle katonai egységeknek, még a terror elhárítás kommandósainak is és többszörös bajnoka a szituációs harcászati lövészetnek. Ő húzta és húzta Devarishit, hogy „mutasson már valamit”, persze teljesen hiába, és amikor már a Lengyel fiú nem bírta a saját szenvedését és hátulról „megtámadta” Devarishi tanárurat, mind meglepődtünk, hogy egy apró, de azért kicsit aljas dobással, teljesen leszerelte a nála 30 kiloval és 20 évvel fiatalabb ifjú titánt, egy mozdulatból. De még arra is ügyelve, hogy a srác a Gangeszben landoljon, hogy ne sérüljön meg.

Szóval Devarishi Mahasaya nem volt nyuszi, csak azt választotta, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott legyen, mindig és minden helyzetben. Ezen kívül hihetetlen nagy tudású volt mind, a védikus asztrológia, a vasztu shásztra és a számmisztika területein is.

Kórházba szállítás közben hunyt el, tüdőgyulladása volt. Az utolsó percében megkérte, hogy tegyék a nyakába az imaláncát és a mellkasához szorította a Shaligram köveit, azaz az imádott Krisna ereklyéit.

Na, ő tutira megérdemli azt, hogy elérje a teljes felszabadulást.

Om Tat Sat

Baktai Ádám