Tündérmacik, számomra is meglepő volt, hogy mennyire pozitív volt a visszajelzésetek, így nem csigázlak benneteket estig….
Második Rész: Wanek Úr, mint Világpolgár
A Harapó Mókus patinás létesítményét még a csendőrök razziái is elkerülték, így a kiharcolt tisztelet mindennél fontosabb volt. A csendőrőrsön már 7 éve nem volt önkéntes, aki szabad akaratából bemerészkedett volna a kikötő sötét foltjaként ismert vendéglátó helységébe, de nap, mint nap szóba kerültek a törzsvendégek. A főkapitány, egy leszerelt nepáli Gurkha katona többször hangoztatta, hogy az alsó paleolitikumban élő, majdnem, hogy állati ösztönökkel rendelkező őseink és a szóban forgó törzsvendégek közt csak annyi volt a különbség, hogy az ősemberek ételért, míg a Harapó Mókus klientúrája pedig általában italért gyilkolt.
Valójában az étel, amit felszolgáltak a Harapó Mókusban megérdemelte volna, hogy gyilkoljanak érte. Egy finoman alkoholista és rendkívül excentrikus, lengyel mester szakács főzött Szelimnél már évek óta, Szelim édesanyja közben járásának köszönhetően.
Szelim anyja egy szép időket megélt hastáncos volt, aki a kora előre haladtával és fogainak kihullása révén jósnőnek állt. Szelim kérésére azt „jósolta” a módfelett babonás, és nagyon vallásos Lisinszki Úrnak, hogy csakis úgy érheti el élete végén a nirvánát, ha a Harapó Mókusban főz nagyjából ugyanaddig az ideig. Ennek köszönhetően nem volt olyan züllött ínyenc, aki kihagyta volna Szelim bisztróját, ha Szingapúrban járt.
De visszatérve Wanek Úr felső fogsorára, és arra, hogy miért nem a sajátját használta, röviden csak annyit, hogy az eredeti protézis az Északi Tenger martalékává vált. Az új felső fogsort, ami viszont nem teljesen passzolt, pedig találta.
De van ennek egy hosszabb története is. Az eredeti szükség egy teljes felső protézisre egy apró félreértés végett lépett fel Wanek Úr életében, és természetesen nő ügy és pénz volt a háttérben.
Wanek Úr egy sikeres svindli révén, óriási vagyonhoz jutott, de nem volt boldog, mert szíve szerelmét nem tudta meghódítani. Addigi életében, és azóta is Wanek Úr sokszor kényszerült név és/vagy állampolgárság változtatásra, de amikor megismerkedett Dolores kisasszonnyal, egy walesi gróf személy azonosságával próbálta a törvény zord őreinek kíváncsi tekintetét elkerülni.
Később miután megtudta, hogy Wales nemzeti szimbóluma a poré hagyma soha többet nem változtatott állampolgárságot, csak nevet időnként, fejet hajtva a kulináris örömök tárházának eme nemes növényének. Sokan arra is gyanakodtak, hogy Wanek Úr akkori érzelmi kötödése is közre játszott abban, hogy gyönyörű, de egyben fájó emlékként őrizze állampolgárságát mind halálig. Lehetett valami ebben az elméletben, mert ezt az egy fogadalmát Wanek Úr soha sem tudta megszegni.
Valójában alaszkai bálnavadász hajó útja is elkerülhető lett volna egy szimpla, teljes identitás cserével, de ő élete kockáztatása révén sem volt hajlandó walesi jogait feladni.
Ahogy már említésre került, Wanek Úr vagyonos walesi grófként élte, az unatkozó milliomosok életét, és úrias karrierje a nagyon nagy világi élet különböző állomásain haladt végig. London, Párizs és Monte Carlo mind a lábai előtt heverhetett volna, ha képes lett volna társaságban viselkedni, vagy kevesebbet, és/vagy burkoltabban inni.
A Londonban eltöltött hónapok alatt, az angol konyha kihívásai miatt, indiai és maláj szakácsokat foglalkoztatott és általában a kötelező partikra is csak a vacsora elköltése után érkezett meg. Igaz, többnyire szmokingján viselte saját lakhelyén elfogyasztott vacsorájának nyomait, intenzív pirosas és sárgás curry foltokat, de angolos, vagy legalább is walesies pontossággal mindig ott volt, amikor a házigazdák átkísérték vendégeiket a szalonba, társalogni, konyakozni és szivarozni.
Wanek Úr ital fogyasztása megrendítő volt az angolszász kultúrkörben edződött előkelőségek számára, de mivel étkezés után a hölgyek külön vonultak az urak egy ideig elnézőek voltak a szemmel láthatóan gyengébb idegrendszerrel bíró férfitársuk irányában. A végső lökést nem is az adta meg Wanek Úr londoni kiközösítésének, hogy gyömbéres, chillis böffentéseket eregetett, óriási vacsorái utó híreként, hanem az, hogy szivarvégeit először konyakjában eloltotta, majd megette őket.
Párizsban sokkal tovább tartott ki Wanek Úr szerencséje. 3 és fél évbe került mire kitiltották minden nevesebb étteremből. Ugyanis Wanek Úr óriási forgalmat hozott az általa vizitált restaurantoknál, és napi 3-4 étkezései néha oly hosszura nyúltak, hogy nyitástól zárásig fel sem állt az asztaltól, az étkezések közti szüneteket is csak Wanek Úr ájulásai teremtették meg.
Szinte valamennyi étterem végig próbálta ugyanazt a forgatókönyvet. Először általában 2-3 hétig szép szóval kérlelték Wanek Urat, hogy étkezzen halkabban, majd forgalmuk megtartása végett, és a többi vendég védelmének érdekében elkülönítették. További 1-2 hét után, az állandó atrocitások miatt, a keményen kiérdemelt név elvesztésének és forgalmuk csökkenésének valós és komoly veszélyének árnyékában általában kitiltották Wanek Urat a létesítményből.
Miután már Párizs összes vendéglátó helyén a lehetséges álruhás képeit is nyilvántartották Wanek Úr úgy döntött, hogy tovább áll. A vendéglátók szakszervezete, a hatalmas bevételkiesés elkerülése végett, mellesleg teljes pánikban, megpróbált egy rotációs rendszert kidolgozni, hogy az éttermek egyenlő arányban osztozzanak Wanek Úr vizitjeinek súlya alatt, de kudarcba fulladt erőfeszítésük, mivel mindenki a reggeli órákra akarta időzíteni látogatását. A reggeli órákban kevesebb volt az egyéb vendég forgalom és a korai órákban nemcsak Wanek Úr fogyasztása volt nagyobb, de általában kevésbé volt hajlamos az ájulásra, a részegségre és a büfögésre is.
Monte Carloban, tanulva hibáiból, a megérkezése utáni 20 percben Wanek Úr azonnal vett egy saját szállodát. Itt ismerkedett meg Dolores kisasszonnyal.
Tovább a harmadik részre…
Om Tat Sat
Nagyon jó! Abba ne hagyd! Kiváncsian várom a folytatást.
Boldog Karácsonyt!
Visszajelzés: Baktai Ádám Karácsonyi Ajándéka a Bhakti Kutir oldal olvasóinak | Bhakti Kutir