Ezzel a „vadonatúj” felsőfogsorral került Wanek Úr Szingapúrba, azon belül is a Harapó Mókus kiváló vendéglátóhelységbe. Miután befejezte ínyenc vacsoráját rájött, hogy hiába töltött hónapokat a bálnavadász hajón nem tudta a bárka nevét, sőt valószínűleg meg sem tudja különböztetni más hajóktól.
Kifelé menet Wanek Úr már annyira részeg volt, hogy a Harapó Mókust a keleti falat díszítő mázas cserépkályhán keresztül próbálta elhagyni. Ebből eredendően nem is találta meg saját hajóját és rossz hajóra szállt, de az már egy következő történet.
UI: Persze a kérdés azonnal felmerül, hogy a festői szépségű, trópusi Szingapúrban miért volt szükség egy fűtő apparátusra a kiváló bisztróban.
Alig 3 héttel Wanek Úr felbukkanása előtt egy orosz csempész hajó érkezett a kikötőbe. Mivel a bárkát már a világ összes földrészén körözték csempészet miatt, a legénység úgy gondolta, hogy a hajót darabokban értékesítik, és így nem csak többet kaphatnak érte, de egyben a bizonyítékot is megszüntetik.
Természetesen a hajó kapitánya és egyben tulajdonosa, akit a lopott ékszerek, főleg a nagy gyűrűk, szeretete miatt csak Fukszos Povlacsekként ismertek, ezzel nem értett egyet, de a felhozott sziporkázó ellen érvei után soha többé nem látták és így a tulajdonjog is átszállt a legénységre. Fukszos Povlacsek ember volt a talpán, amit igazolt az a tény is, hogy eltűnése napján még 7 matrózát is eltűntnek nyilvánították, valamint gépészén aznap kezdtek meg egy 3 hónapot igénybe vevő, de sajnos nem teljesen sikeres kórházi rehabilitációs programot is.
A hajó felcsere szerint az azelőtti éjjeli viharban 8-an a tengerbe zuhantak, sajnálatos módon köztük maga a kapitány is, és a gépész súlyos fejsérülést szenvedett egy lezuhanó nehéz tárgytól, amit ő maga már nem volt képes ellátni.
A kórházi személyzet teljesen tanácstalan volt azzal kapcsolatosan, hogy a rendkívül súlyos tárgy, hogyan eshetett rá többször is a szegény gépészre, és azzal kapcsolatosan is, hogy miért voltak egy szemmel láthatóan egy nagy pecsétgyűrű nyomai kivehetőek a sebek felszínén.
Ugyan vihart egyáltalán nem jeleztek az azt megelőző 2 hétben, de a felcser szavahihető, tiszteletre méltó ember volt és kiváló orvos is, amit tökéletesen bizonyított az is, hogy a „vihar apróbb sérüléseit” kiválóan ellátta. Egy tucat kisebb csonttörést, valamint 9 arc és szemöldök összefércelést abszolvált maradéktalanul a „viharban” hányódó hajón.
Pár nappal később egy Szergej a Medve néven közismert matróz kopogtatott be a Harapó Mókusba, hona alatt a 2 mázsás kályhával. Az üzletvezető úrnak megtetszett a darab és pontkapóra jött a mérete is. Az azelőtti szombat estén az úri közönség egy méretes lyukat rúgott a falba visszafogott mulatságuk során, amit pont kiválóan eltakart a méregzöld zománcos fűtő alkalmatosság.
Az üzletvezető úr a legritkább estekben sem fizetett használati tárgyaiért, és létesítményének fejlesztésére is alig-alig verte magát kiadásokba. Így a magállapodás úgy szólt, hogy 3 nap ingyenes italfogyatásért cserében, a kályha átvándorol Szegrejtől, pontosabban a karja alól, a Harapó Mókus falán tátongó lyuk elé.
Szelim 3 nap után realizálta, hogy csaknem csőd szélére került könnyelmű megállapodása végett. Persze sokat látott vendéglősként sem hitte el, hogy egy ilyen rövid periódusú ingyen ital fogyasztás ekkora kárt tehet egy alacsony árrésekkel, kifejezetten vendég barát szellemben működő létesítményben.
Némi kompenzációt követelve mélyebb tárgyalásokat kezdeményezett Szergejjel, ami majdnem kudarcba fulladt, az orosz kiváló bajonett használata végett, de az egész kikötő felhördülésére és megkönnyebbülésére a matróz szájából kivert arany fogakért kapott „kisebb” összeg megmentette a Harapó Mókust az azonnali bezárástól.
Vége
Ahogy mondtam még nincs befejezve a cucc és sajna mostanában nem is igen lesz időm Wanek Úr fejével gondolkozni, de ha lesz folytatás, azonnal szólok…
