Ezzel a „vadonatúj” felsőfogsorral került Wanek Úr Szingapúrba, azon belül is a Harapó Mókus kiváló vendéglátóhelységbe. Miután befejezte ínyenc vacsoráját rájött, hogy hiába töltött hónapokat a bálnavadász hajón nem tudta a bárka nevét, sőt valószínűleg meg sem tudja különböztetni más hajóktól.

Kifelé menet Wanek Úr már annyira részeg volt, hogy a Harapó Mókust a keleti falat díszítő mázas cserépkályhán keresztül próbálta elhagyni. Ebből eredendően nem is találta meg saját hajóját és rossz hajóra szállt, de az már egy következő történet.

UI: Persze a kérdés azonnal felmerül, hogy a festői szépségű, trópusi Szingapúrban miért volt szükség egy fűtő apparátusra a kiváló bisztróban.

Alig 3 héttel Wanek Úr felbukkanása előtt egy orosz csempész hajó érkezett a kikötőbe. Mivel a bárkát már a világ összes földrészén körözték csempészet miatt, a legénység úgy gondolta, hogy a hajót darabokban értékesítik, és így nem csak többet kaphatnak érte, de egyben a bizonyítékot is megszüntetik.

Természetesen a hajó kapitánya és egyben tulajdonosa, akit a lopott ékszerek, főleg a nagy gyűrűk, szeretete miatt csak Fukszos Povlacsekként ismertek, ezzel nem értett egyet, de a felhozott sziporkázó ellen érvei után soha többé nem látták és így a tulajdonjog is átszállt a legénységre. Fukszos Povlacsek ember volt a talpán, amit igazolt az a tény is, hogy eltűnése napján még 7 matrózát is eltűntnek nyilvánították, valamint gépészén aznap kezdtek meg egy 3 hónapot igénybe vevő, de sajnos nem teljesen sikeres kórházi rehabilitációs programot is.

A hajó felcsere szerint az azelőtti éjjeli viharban 8-an a tengerbe zuhantak, sajnálatos módon köztük maga a kapitány is, és a gépész súlyos fejsérülést szenvedett egy lezuhanó nehéz tárgytól, amit ő maga már nem volt képes ellátni.

A kórházi személyzet teljesen tanácstalan volt azzal kapcsolatosan, hogy a rendkívül súlyos tárgy, hogyan eshetett rá többször is a szegény gépészre, és azzal kapcsolatosan is, hogy miért voltak egy szemmel láthatóan egy nagy pecsétgyűrű nyomai kivehetőek a sebek felszínén.

Ugyan vihart egyáltalán nem jeleztek az azt megelőző 2 hétben, de a felcser szavahihető, tiszteletre méltó ember volt és kiváló orvos is, amit tökéletesen bizonyított az is, hogy a „vihar apróbb sérüléseit” kiválóan ellátta.  Egy tucat kisebb csonttörést, valamint 9 arc és szemöldök összefércelést abszolvált maradéktalanul a „viharban” hányódó hajón.

Pár nappal később egy Szergej a Medve néven közismert matróz kopogtatott be a Harapó Mókusba, hona alatt a 2 mázsás kályhával. Az üzletvezető úrnak megtetszett a darab és pontkapóra jött a mérete is. Az azelőtti szombat estén az úri közönség egy méretes lyukat rúgott a falba visszafogott mulatságuk során, amit pont kiválóan eltakart a méregzöld zománcos fűtő alkalmatosság.

Az üzletvezető úr a legritkább estekben sem fizetett használati tárgyaiért, és létesítményének fejlesztésére is alig-alig verte magát kiadásokba. Így a magállapodás úgy szólt, hogy 3 nap ingyenes italfogyatásért cserében, a kályha átvándorol Szegrejtől, pontosabban a karja alól, a Harapó Mókus falán tátongó lyuk elé.

Szelim 3 nap után realizálta, hogy csaknem csőd szélére került könnyelmű megállapodása végett. Persze sokat látott vendéglősként sem hitte el, hogy egy ilyen rövid periódusú ingyen ital fogyasztás ekkora kárt tehet egy alacsony árrésekkel, kifejezetten vendég barát szellemben működő létesítményben.

Némi kompenzációt követelve mélyebb tárgyalásokat kezdeményezett Szergejjel, ami majdnem kudarcba fulladt, az orosz kiváló bajonett használata végett, de az egész kikötő felhördülésére és megkönnyebbülésére a matróz szájából kivert arany fogakért kapott „kisebb” összeg megmentette a Harapó Mókust az azonnali bezárástól.

Vége

Ahogy mondtam még nincs befejezve a cucc és sajna mostanában nem is igen lesz időm Wanek Úr fejével gondolkozni, de ha lesz folytatás, azonnal szólok…

Hetedik rész: Wanek Úr talált felső fogsorának története

A kantin szakácsa Francesco, aki mellesleg egy kiváló spanyol chef volt a légió előtti életében, teljes extázisban főzte meg az utolsó vacsorát. Évek óta először azon kapta magát, hogy folyamatosan dudorászott főzés közben, és minden vágya az volt, hogy megismerkedhessen azzal az ínyenccel, aki a halál árnyékában is ily fontosságot tulajdonított az étkezés örömének.

Francesco úgy gondolta, hogy ad a titokzatos ínyencnek, egy órácskát, hogy legalább az előételek elfogyasztása alatt tudjon egy picit elmélkedni és reflektálni életén, és annak közelgő elmúlásán. Meglepetésére, mire bekopogott Wanek Úr már elfogyasztotta a teljes lakomát, és 7 üveg ouzót is. Arcán békés mosollyal, ájultan feküdt a priccsén.

Francesco meglepetésére Wanek Úr álmában csodálatos recepteket mormolt, a precíz adagolásokkal, és a hozzávalók felsorolásával.

Azonnal a laktanya parancsnokához rohant és könyörögve kérte, hogy halasszák el Wanek Úr kivégzését. A nemes cél érdekében azt hazudta, hogy a légió előtt csak hobbi szinten főzögetett és Wanek Úr szinte lexikális tudása a gasztronómia terén, mindenféle képen a teljes körlet javát szolgálná.

Ezek után Francesco megszervezte, hogy Wanek Urat folyamatosan itassák és miután az ínyenc kifeküdt, jegyzetfüzettel és pennával a kézben bekuporodott mellé a cellájába. 4 hónap után először Wanek Úr egy olyan receptet „mondott tollba”, amit már egyszer Francesco lejegyzett. Utána Wanek Úr következetesen újra kezdte a receptek, felsorolását, mintha egy lemezjátszó lett volna a fejében, ami újra indul a lejárás után.

Francesco habár sohasem tudott szót váltani a különös ínyenc úrral, ugyanis Wanek Úr 4 hónapig folyamatosan be volt állítva, mégis a szívébe zárta. Nem volt szíve meg mondani a parancsnoknak, hogy Wanek Úr már „csak” ismétel, ami azonnali kivégzését vonta volna maga után, ha nem magán akcióba kezdett.

Unokaöccse, Antonio egy alaszkai bálnavadász hajóra szerződött le első tisztnek, az ő segítségével Franesco beprotezsálta Wanek Urat szakácsnak.

A kora hajnali kihajózás előtt 1 órával, egy teherszállító riksával Wanek Urat kivitték a kikötőbe, és fel pakolták a hajóra. Később Antoniora hárult az a kényelmetlen feladat, hogy 38 mérges matróznak elmagyarázza, hogy Wanek Úr azért került fel a hajóra, mert azt hitték, hogy tud főzni.

Eleinte még azt gondolták, hogyha Wanek Úr kijózanodik, akkor majd a konyhába áll. Így négy hét után elzárták egy raktárhelyiségbe. Három nappal később, mikor már könyörgései odáig jutottak, hogy a vizet is meginná, csak engedjék ki, kiengedték.

Ekkor lepte meg Wanek Úr a legénységet azzal az információval, hogy nem tud főzni, sőt józanul nemhogy főzni, de szinte élni is képtelen. Ekkor tucatnyi feldühödött kéz ragadta meg Wanek Úrat, és behajították a jeges Északi Tengerbe… a felső fogsorát. Még gyorsan ezután csipkésre verték a gégéjét és újra bezárták az üres raktárba.

A felső fogsor hiánya mellett, csipkésre vert gégével rendkívül nehéz szilárd táplálékot magához venni az embernek, nem mintha Wanek Úr kapott volna bármit is enni. Így további 6 nap kényszer józanság után a létfent tartáshoz szükséges prioritások körvonalazódtak Wanek Úr fejében. Először is italhoz és élelemhez kellett, hogy jusson, aztán meg egy új szett felső fogsorhoz.

6 nap után Antonio zöldség héjakat tudott becsempészni Wanek Úr cellájába, saját testi épségét kockáztatva. A kapitány ugyanis kijelentette, hogy, aki Wanek Urat élelemhez juttatja, vagy italhoz, azt azonnal bedobják a tengerbe. Ezen elhatározását nagyon szigorú leltári ellenőrzésekkel kívánta nyomatékossá tenni.

Így nem kevés unszolással Wanek Úr rávette Antoniot, hogy szerezzen neki csavar lazítót. Gégéjének állapota miatt, még mindig nem tudott darabos ételt fogyasztani, de a zöldség héjakból, némi csavarlazítóval kiváló cefrét tudott kiáztatni.

A megszokott alkohol mámorban Wanek Úr újra képes volt gondolkodni. Ki kellett jutnia a raktárból. Jobb fülét a raktár ajtóra tapasztotta és hallgatózót, hátha adódik egy apró kis esély, vagy akár csak egy elcsípett információnak köszönhetően ki szabadulhatna.

Bal fülére alig halott miután Kijevben egész véletlenül egy haragos kocsmáros a bal arcára ejtett egy egész láda vodkát, miután már Wanek Úr jobb orcáját letette az ívó ajzat kővére, de kitartóan fülelt.

Két hét után eljött Wanek Úr ideje. A hajó kikötött egy Finn kisvároskában, és a matrózok kaptak egy szabad estét e helyszín megismerésére. Hajnal tájt érkeztek vissza az első befutók. Először természetesen bejelentkeztek a Kapitánynál és közölték, hogy kiket kell kiváltani a fogdából az előző esti mulatozás utáni intenzív vita és annak teljes mértékben helyén kezelése végett, majd visszavonultak, hogy ellássák sebeiket, szintén az előző esti italozgatás következményeként.

Másfél órás vonyítással Wanek Úrnak sikerült magára vonni a matrózok figyelmét és azt hazudta, hogy a légióban felcserként szolgált. Természetesen amint kiengedték azonnal felmérte a legénység sérüléseit és súlyosságuk végett 6 üveg rumot kért magához, hogy fertőtleníteni tudja azokat.

De nemcsak az italhoz jutás volt az egyetlen szerencséje aznap, az egyik matróz hátában talált egy kiváló állapotú felső fogsort.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Ide katt a befejező részhez!