Ez az út Indiát és Nepált öleli fel, kulturális, élmény és kaland kategóriákban. Amennyiben van érdeklődés a végére még beilleszthető egy 4 napos bhutáni körút is.

• Az utat Baktai Ádám vezeti, aki 10 évet élt Indiában, egy tradicionális papneveldében, és lassan 30 éve járja Ázsiát, Törökországtól Indonéziáig, Nepáltól Ománig. Valamint 25 éve szervez utakat Ázsiában, baráti társaságoktól kezdve, egészen száz főn túli csoportoknak is.
• Első belsős útját Indiában a kolostoriskolás osztálytársainak szervezte meg 1992-ben, 3 hónap Indiában lakás után. Az első külsős zarándoklatát 1996-ban 150 főre szervezte meg magyar, lengyel és orosz Krisna hívőknek.
• Az Ádám által szervezett utak a töményen intenzív kulturális élmény kínálatát célozzák meg, de természetesen a jó utakhoz az utazóközönség érdeme a legfontosabb, szóval „kalandorok, hátizsákosok, kulturális becsípődésben szenvedők ne kíméljenek”.

Alap információk:

• Márciusban kellene indulnunk, hogy a festékdobálásra Vrindávanba érjünk.
• Januárban össze kellene gyűlnünk egy úteligazításra, így Január elején lesz a jelentkezési határidő.
• 15 főtől lesz induló képes a zarándoklat.
• Biztos, hogy 1 átszállással fogunk utazni, vagy valami eleve India irányába lévő nagy európai városon, vagy Dubai-on keresztül, így nem kell ellenkező irányba repülni, valamint az Emirátusokban dolgozó rengeteg indiai és nepáli ember végett, a sok elérhető járat miatt könnyű a mi kényelmünkre formálni az utat.

De az oda-vissza úttól eltekintve, maga az út így fog kinézni:

Dubai-ból Delhibe érkezünk, és ott 3 napot fogunk eltölteni. Az első 3 napban azért maradunk Delhiben, mert érkezés után kb. 3 nap alatt áll rá az emberi szervezet a másféle flórákra, baktériumokra. És mivel Indiában hihetetlen különbségek vannak a konyhák közt, akár 2-300 kilométeres körzeteken belül is, így jobb, ha egy helyen maradunk az első 3 napban.

Meg praktikusági szempontból is jobb Delhivel kezdeni, mert oda megérkezni fantasztikus és elragadó, de Vrindavan, Varanaszi és a Taj Mahal után azért Delhi leginkább egy antiklimaxhoz hasonlítható élmény.

De ez a 3 nap sem lesz kiesett idő, itt is élmény dömping fog ránk várni.

Egyébként Delhi egy 20 milliós város, és a közlekedés kaotikus. Így mindenhova taxival, motoros riksával, vagy saját bérelt busszal megyünk majd. A tömegközlekedést ki fogjuk hagyni. Azért a metrót ki fogjuk próbálni egyszer-kétszer, mert nagyon jó, nagyon modern, légkondicionált, és mivel a metró jegyek drágák, ezért nem annyira tömeges, mint a menetrendszerinti buszozás.

(Itt bővebben is tudsz arról olvasni, hogy miért preferáljuk a saját bérelt buszt!)

Pahar Ganjban fogunk lakni, a hátizsákos negyedben. Pahar Ganj Új Delhi kellős közepén van, 5 perc sétára a vonat állomástól, metrótól, stb. és a sok turista miatt teljesen biztonságos.

2008 Novemberében, amikor Mumbaiban (ex Bombay) terroristák szállodákat és más turista célpontokat támadtak, ez Delhitől kb. 1000 kilométerre van, egész Pahar Ganj 1 órán belül körbe lett zárva a katonaság által, hihetetlenül komoly védelmi gyűrűvel. Homokzsák lőállásokkal, gépfegyveres katonákkal, stb. Tehát, azért is fogunk ott lakni, mert biztonságos, sőt a 2008-as támadásban az 5 csillagos helyeket támadták és nem a Pahar Ganj szintű szállásokat.

Egyébként, mint helyszín, abszolút központi, Delhi bel-belvárosától 1 metró megállóra, vagy 10 percre riksával leszünk. Egy óriási bazár közepén, tehát a shopping adott, sok a telefon és internet kávézó az utcában, a szállodák tetején kellemes éttermek találhatóak. A szobákban van ventilátor, TV, fürdőszoba. Azért sok csillagra nem számítsatok.

Az első nap körüljárjuk a környéket, és a tőlünk 1 metró megállóra lévő főtérre, a Connaught Placehez is benézünk. (Ez a tér látható a képen.) Ott majd a „Banán Levél” dél-indiai étteremben fogunk ebédelni, ami egy teljesen más étkezési kultúra, mint az észak indiai. Idli, dosa, vada lesz ott minden, mi szem szájnak ingere.

Majd sétálunk egyet a tibeti bazárban is, ami szintén Delhi főtere közvetlen közelében van. Valamint, ha van erőnk és az ingerenciánk engedi, meglátogatjuk a delhii Gurudwarát, a hatalmas Szikh templomot. Ott újra enni fogunk, de csak azért mert az egyik fő Szikh mondás úgy szól: „ a legnagyobb bűn, éhes embernek Istenről papolni.” Szóval ott be sem tudunk menni a templomba, míg nem hagyjuk meghívni magunkat egy kis falatozásra. De a kaja elképesztően jó, a helyszín meg varázslatos.

A második napunkon Ódelhibe megyünk a Vörös Erődhöz és a Dzsama Maszdzsidhoz, India legnagyobb mecsetjéhez. Érdekesség, hogy lassan már 400 éves ez az imahely, de eddig csak 2 „nem-muzulmán” ember beszélhetett a hívőkhöz a szószékről. Mahátma Gandhi és Germánusz Gyula. Délután pedig az elképesztő Akshardhámba zarándokolunk el, ami egy modern épület, de teljesen az ősi tradíciókhoz köthető módon tervezték és építették fel.

A harmadik napon az ókori világ 7 csodájának egyikével kezdünk, a 2500 éve nem rozsdásodó oszloppal a Qutub Minar-nál. Az oszlopról egyébként azt tartják, aki képes hátulról átölelni a világ ura lesz. Utána megnézzük a Lótusz Templomot, a világ 7. legnagyobb vallási épültét valamint a Hare Krisna templomot is, ahol egy elképesztő vegetáriánus étterem is van, és kb. 30-40 fogással várják a vendégeket.

A negyedik nap hajnalán átmegyünk Vrindávanba, Krisna legkedvesebb városkájába, ahol 5000 templom emeli az egekbe ennek a spirituális helynek a rezgését. Az egész út időzítése arról szól, hogy itt átélhessünk 2 teljes festékdobálós napot. Igen, festékkel fognak minket dobálni, de nálunk is lesz anyag, ne aggódjatok.

Hajnalban fogunk indulni Delhiből, hogy elkerüljük a dugót, így egy teljes napunk lesz arra, hogy meg merítkezzünk a hely festékáradatában. Amennyiben itthon sokszor szoktunk feszületek lenni, és van bennünk némi pedantéria para és/vagy perfekcionizmus ez a beavatkozás terápiás is lehet megfáradt lelkünknek.

Vrindavanban a második napunk hajnalán, ami az utunk 5. napja lesz, korán reggel gyorsan körbe sétáljuk a várost, ami egy fantasztikus spirituális gyakorlat, délután meg körbe riksázzuk a főtemplomokat. Napközben észak India egyik legizgalmasabb bazárjában is időzhetünk, amennyiben bírjuk a festékezést.

Utunk 6. napján átbuszozunk Agrába és megnézzük a Taj Mahalt. Hatásszünet, igen az örök szerelem emlékművét, a világ egyik legszebb építményét. Este átvonatozzunk Varanasziba, a Hinduk legszentebb városába.

A Taj Mahalon és az erődön kívül, Agra egy csúnya város. Ezért szoktuk azt, hogy hajnalban, reggel 5 körül, indulunk el Vrndavanból, reggeltől délutánig Agrában vagyunk, de ott több látnivaló nincs, és az 5 csillagos Hiltonon kívül nincs sok jó szállás, ezért onnan megyünk is tovább Varanasziba. Így nem kell még egy szállodába bejelentkezni és bepakolni, hogy másnap újra összepakolhassunk és indulhassunk tovább.

Varanasziban, szívem szerint a Scindia Guest House-ban fogunk lakni, közvetlen a halottégető hely mellett, ahol a kiteregetett ruhákról azért le kell rázni az égetésből származó hamut, de ezt majd megszavazzuk az eligazításon. Egyébként sem a látvány nem groteszk, sem az érzett, sőt még szagok sincsenek, hiszen Siva megáldotta a helyet, hogy az égetés illata sohasem legyen érezhető. És higgyétek el, tényleg nincsenek szagok.

Egyébként a Scindia Guest House Scindia tartomány Maharajájának átalakított palotája, szóval a helyszín szép és tiszta, csak közel van az akcióhoz.

Szóval megérkezzünk utunk 7. napján, korán reggel Varanasziba. Körbesétáljuk a Gangesz csodálatos partját, majd este beülünk egy csónakba és megnézzük azt az ősi rítust, amit már több ezer éve bemutatnak, minden áldott este a Gangesznek, a Hinduk legszentebb folyójának.

A 8. nap reggelén átmegyünk Sarnáthba, ahol Buddha először tanította a Dharmát. Délután Varanasziban bazározunk egy kicsit, itt a világ legfinomabb selymeibe is bele lehet futni, majd megnézzük, hogy be tudunk-e sunnyogni a Hinduk legszentebb templomába a Kasivisvanáth templomba. Ide nem-Hinduk technikailag nem mehetnek be, de néha meg beengednek, ha elég Hindunak néz ki az ember. Szóval hölgyeknek majd kell egy kendő, az uraknak egy indiai ing, meg majd mantrázunk is egy kicsit a bejáratban és megnézzük, mit érünk el vele.

9. napunk reggelén átbuszozunk Bodhgáyába, ahol Buddha megvilágosodott. Bodhgáya nemcsak egy fantasztikus zarándoklat, de egy építészeti fieszta is egyben. Bodhgáyában a legtöbb ázsiai országnak van temploma, és mind saját stílusukban lettek építve. Megnézhetjük a Japán, a tibeti, kínai, burmai, kambodzsai, vietnami, thai és sok más templomot és természetesen magát a helyet ahol Buddha meditált, és megvilágosodott. A Buddha megvilágosodásának pontos helyszínén épült emlékhely egyébként Ázsia legrégebbi máig álló tégla épülete.

A 10. nap estéjén átmegyünk Kushinagarba, ahol Buddha eltávozott. 2 terv van, elvonatozunk Gorakhpurba és onnan busszal át Kushinagarba, vagy végig busszal, ajtótól ajtóig. Ami kényelmes, de azért az a majdnem 400 km Indiában busszal nem szokott csak úgy ripsz-ropsz meg lenni. Itt egy napunk lesz, de 2 helyet kell megnézzünk össz-vissz. Ahol Buddha átlépet a Nirvánába, és a hely ahol Hindu rítussal elhamvasztották.

12. nap reggel átmegyünk Nepálba, Lumbinibe ahol Buddha megszületett. Itt még nagyobb skálán megy a templomok saját stílusában építése, így a kínai Buddhista templom a méretarányos, de kicsit kisebb mása a tiltott városban álló volt kínai császári palotának. Itt is el fogunk bóklászni 2 napot.

14. nap felmegyünk Kathmanduba. Ott is a hátizsákos negyedben szoktunk megszállni, főként azért mert az a környék szintén nagyon biztonságos. Kathmanduban a hátizsákos negyedet, Thamelnek hívják, és már a 60as évek óta arra lett alapítva, hogy a külföldiek ott szálljanak meg. Így ez a kerület lényegesen tisztább a város átlagánál és a szállások is kulturáltak. A megérkezésünk napján bejárjuk a környéket. Egyébként szerintem a világ 3 legikonikusabb helye a hátizsákos utazók tekintetében a katmandui Thamel, a delhii Pahar Ganj és a bangkoki Kao San road. Szóval ezen az úton kettőt is érintünk majd ezekből a legendás helyekből.

15. nap Reggeli után felautózunk a Katmandut körülövező hegyekbe, és felkeressük a kevesek által ismert Gokarna Mahadév nevezetű Siva templomot. Itt nincs tömeg, és a templom több mint 1000 éves, fantasztikus fotótémákkal lépten-nyomon.

Nem véletlenül került be a templom környéke a “Kis Buddha” című film történelmi részeibe, mint forgatási helyszín, hiszen minden átalakítás nélkül le tudtak forgatni részleteket Buddha életéből, tehát 2500 évvel ez előttről.

Utána a Bodhanáth templom meglátogatása kerül terítékre, ahol Buddha egyik fogát őrzik, és picit szétnézzünk a sztupa körülötti fantasztikus művészeti gazdagsággal díszített Buddhista templomokban is. Indiában az indiai Buddhizmus hanyatlása végett, igazi hagyományos klasszikus newári művészettel már csak itt találkozhatunk az egész világon.

16. nap Korán reggel elsétálunk a katmandui koronázási térre, majd reggeli után a Svayambhuvanath Sztupa felkeresése lesz a program, ami edzésnek sem rossz, mivel kb. 300 lépcsőfokot kell majd legyűrni ahhoz, hogy láthassuk azt a szentélyt, ami a Kathmandu völgy talán első temploma is egyben.

Délután lesz némi idő a bazározásra, mert itt minden van. A spirituális csecsebecséktől kezdve a hegymászó cuccokon át, a tibeti gyógyhatású füstölőtől a féldrágakő imaláncig minden.

17. nap visszautazás Magyar honba, vagy még ráhúzzunk egy 4 napos varázslatos bhutáni utat!

Om Tat Sat

Baktai Ádám