Ebben a fejezetben, Krisna a 38. verstől egészen az 53. versig a Buddhi Jóga folyamatát vázolja fel Ardzsunának. Azt a folyamatot, amikor az intellektusunk megfelelő használatával tanulunk meg felül emelkedni a világi életen. Sőt ennek a folyamatnak a használatával cselekedetteinket is feltudjuk emelni az önzetlenség szintjére, ami már semmi módon nem köt majd minket a materiális világ viszontagságaihoz.

47. vers:

“Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de a munka eredményéhez nincs! Sose hidd, hogy te vagy tetteid eredményének oka,  de sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!”

Sridhar Swámi arra hívja fel a figyelmünket, hogy mivel ez egy beszélgetés, és nem mások között, mint Krisna, Aki látja a múltat, a jelent és a jövőt és Ardzsuna, aki éppen össze van zavarodva, Krisna ezzel a verssel ép letisztáz valamit. Az előző versek hallatán Ardzsunában jogosan felmerülhetne, hogy miért is tegyen bármit, ha Krisna (a jó Isten) szolgálatával minden hétköznapi tett fölé emelkedik. Erre mondja azt Krisna, hogy lehet valaki aktív az életben, csak ne ragaszkodjon tettei elvégzése után a dicséretre, a megbecsülésre, a hírnévre. Az igazi jógi önzetlenül cselekszik, és belső indíttatásból.

48. vers:

“Légy rendületlen a jógában, óh, Arjuna! Végezd el kötelességeid, és válj meg minden olyan elképzeléstől, amely a sikerhez vagy a kudarchoz mérik tetteid! Az ilyen kiegyensúlyozott elmeállapotot hívják jógának.”

Ez az egyik definíciója a jógának, Krisna által. Amikor úgy végezzük el feladatainkat, hogy a végeredménytől függetlenül mindent bele adunk, és önzetlen tiszta szándékkal tesszük azt!

49. vers:

“Óh, Dhanandzsaja, szabadulj meg minden gyümölcsöző cselekedettől a Buddhi Jóga által, s hódolj meg teljesen az ilyen tudatnak! Szánalomra méltóak ők, akik élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét.”

Krisna itt azt fejtegeti, hogy milyen furcsa az, amikor valaki csak azért tesz meg valamit, mert azt várja el, hogy majd a végén az neki jó legyen. És ez a mentalitás oly sokszor formálja a mai társadalom gerincét. Azért van gyerekem, hogy majd valaki gondoskodjon rólam öreg koromra?! Azért tanulok, és végzek el iskolákat, hogy az ott megszerzett tudással fölé tudja emelkedni másoknak, és ki tudjam őket használni. Azért tartok egy kis állatot a lakásomban, hogy nekem jó legyen, még akkor is, ha az kifejezetten ártalmas annak a kis élőlénynek. Stb…

50. vers:

“A Buddhi Jóga folyamata szerint élők még ebben az életben megszabadulnak a jó és a rossz tetteik karmájától egyaránt. Ezért, óh, Arjuna, törekedj a jógára, minden munka mögöttes lényegére!”

51. vers:

“A Buddhi Jóga szintjén cselekvő bölcsek kiszabadítják magukat a születés és a halál körforgásából azáltal, hogy lemondanak a tetteik gyümölcséről ebben az anyagi világban. Ily módon érhetik el azt az állapotot, ami túl van minden szenvedésen.”

52. vers:

“Amikor értelmed kitalál a tévhit sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.”

53. vers:

“A megvilágosult tudatot akkor éred el, ha elméd szilárd marad az önmegvalósítás transzában, és a Védák virágos szavai nem zavarják többé.”

Krisna itt összeköti a különféle folyamatokat, egy élhető, gyakorolható rendszerbe. Tehát a Buddhi Jóga folyamatát, azaz az intellektusunk használatát, össze köti a ragaszkodások nélküli aktivitással. Ez formálja a Niskáma Karma Jógát, azt a folyamatot, amikor úgy látjuk el teendőinket, úgy végezzük el feladatainkat, hogy mindent tiszta tudattal csinálunk, szemünk előtt tartva a cselekedetteink súlyát, ugyanakkor még sem vágyakozunk arra, hogy tetteink elismerésben részesüljenek, vagy éppen arra, hogy tetteink gyümölcsét mi magunk élvezzük ki.

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Vissza az előző részhez, Bg 2.42-46…