Krisna ebben a szakaszban felvilágosítja Ardzsunát, hogy a Védák követése anyagi javak megszerzésére (Karma Kanda) tévút, de azáltal ha képesek vagyunk a tudatunkat rögzíteni, a Buddhi Jóga folyamatán keresztül, képesek lehetünk célba érni, azaz megvilágosodni és örökre hátra hagyni az anyagi világot.

42.-43. vers:

“A kevés tudással rendelkezők nagyon vonzónak találják a Védák virágos szavait, amelyek különféle rituálékat és  kedvező cselekedeteket ajánlanak a mennyei bolygók elérésére, vagy arra, miképpen juthat az ember előnyös születéshez, hatalomhoz és így tovább. Miután csak e világi gyönyörökre és gazdagságra vágynak, ezért azt gondolják: „Nincs is más ezen kívül.”

Krisna itt említi először a Védákat a Bhagavad Gitában!

• Visvanáth Csakravati Thákur ehhez a vershez azt fűzi hozzá, hogy vannak olyan virágok amelyek mérgezőek. Tehát a Védák virágos szavai, amelyeket úgy értelmezünk, hogy azt csak az érzékeink kielégítését szolgálják, bizony mérgező virágok.
• Madhvácsárja pedig úgy nyilatkozik erről a versről, hogy a mennyei bolygókra jutás, a jobb születés, a következő életekre felhalmozott jó karma csupán a virágai a Védáknak. De a teljes megvilágosodás és a materiális világból való kikeveredés a gyümölcse a Védáknak.
• Én még annyit hozzá fűznék ehhez, hogy amennyiben a virágot nem szakítjuk le utána érik be gyümölcsnek. Tehát ne térjünk le az útról, ne cseréljük be a spirituális fejlődésünket anyagi javakra, hanem haladjunk tovább az utunkon, bármekkora is a kísértés, és úgy majd élvezhetjük a felszabadulás és megvilágosulás gyümölcsét.

44. vers:

“Akiket túlságosan vonz, és megtéveszt az érzéki élvezet, és az anyagi gazdagság. Nem tudják intelligenciájuk segítségével az elméjüket szilárddá tenni, a legvégső cél elérése érdekében.”

• Krisna ebben a versben a szamádhi szót használja, mint elérendő célt. A szamádhi definíciója az, hogy teljes tudati megnyugvás és egyensúly állapot, anélkül, hogy a tudatunkat elvesztenénk. Sőt a szamádhiban egybe olvadás sincs a meditáció tárgyával, tehát még mindig képesek vagyunk szemlélődésre és megfigyelésre. 
• Valamint megkapunk egy definíciót arról is, hogy kik nem tudják elérni a szamádhit. Azok akik túlságosan ragaszkodnak az élvezetekhez és a gazdagsághoz. 

45. vers:

“A Védák sokszor csak az anyagi természet három kötőerejéről tárgyalnak. Óh, Ardzsuna, emelkedj föléjük, légy transzcendentális velük szemben! Szabadulj meg minden kettősségtől és aggodalomtól. Add fel a megszerzés és megőrzés vágyait, és légy szilárd az önvalóban!”

Krisna itt beszél először a kötőerőkről. A szenvedélyről, jóságról és tudatlanságról. Hiszen a Védák a nagy tömegeknek is íródtak, így  szerepelnek olyan lassabb folyamatok is a fejlődéshez, mint pl. a kötőerőkben való fejlődés.

• Rámanudzsa Ácsárja azt teszi hozzá ehhez a vershez, hogy a kettősségek feladása ott kezdődik, nem vágyakozunk az után, ami nincs és nem őrizgetjük azt, ami van. Ha ezeket feltudjuk adni, akkor ezzel feladjuk a Radzsaszt a szenvedélyt és a Tamaszt is, a tudatlanságot is. Így már szilárdak leszünk a Szattvában, a jóságban!

46. vers:

“Egy kicsi kút minden előnyét és áldását megtudja adni egy hatalmas víztömeg. Épp így lehet valaki képes arra, hogy a Védák összes áldását megélje az ember, aki ismeri a mögöttük rejtőző szándékot.”

• Sridhara Swámi azt a kommentárt fűzi a vershez, hogy egy edénnyel is megtudjuk oldani a legkülönfélébb víz szükségleteinket, viszont egyszerre csak egy dolgot. Legyen az ivás, fürdés, ruha mosás. Viszont ha egy nagy víz tömegnél vagyunk, akkor minden célunkat azonnal teljesíteni tudjuk.
• Késhava Kashmiri pedig úgy interpretálja ezt a verset, hogy használnunk kell a spirituális intelligenciánkat. Hiszen senkinek sincs előírva, hogy a Védák összes szabályát és rendszerét tartsák be! A különféle Védikus rituálék követése, mindig különféle embereknek is valóak. Így vannak, akik különféle böjtöket tartanak be, vagy akik egyedi meditációs rendszerekhez vonzódnak vagy éppen különféle felajánlásokat tesznek meg. Vannak rituálék amelyeket szerzetesek tartanak be, és vannak amelyeket házasok, úgymond világi emberek követnek. Tehát fel kell ismernünk, hogy melyek azok a rituálék és rendszerek, amelyek ránk nézve relevánsak és azokat kell követnünk.
• De azok akik ismerik a Védák lényegét, ami nem más, mint az, hogy kikerüljünk ebből az anyagi világból és elérjük a megvilágosodást, azok számára elérhetővé válnak a rituálék őszes áldásos hatása, amennyiben a Buddhi Jóga folyamatát gyakorolják. Tehát a rituálékat, a meditációkat és a tisztításokat azzal a céllal gyakorolják, hogy könnyebb legyen a megvilágosodás elérése. 

Krisna egyébként a 45. és a 46. versben válaszolja meg, Ardzsuna 4. kifogását a háborúzás ellen, ami az volt, hogy mi lesz ha a családi tradíciók elvesznek, amennyiben a családok fejei meghalnak a háborúban. Krisna szimplán úgy fogalmaz, hogy nem kell a tradíciókhoz ragaszkodni, hanem a mögöttes tudás birtokában, helyesen kell cselekedni.

Ahogy Kassai Lajos, a lovas íjász ékesszólóan fogalmazott: “Nem az őseinket kell követni, hanem azt kell követni, amit az őseink követtek.”

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Vissza az előző bejegyzéshez, BG 2.39-2.41…

Tovább a következő bejegyzésre, Bg 2.47-53…