Pár hétig jegeltem ezt a sztorit, hogy nehogy bajba kerüljenek azok a fiatalok, akikkel kapcsolatosan a minap megint bebizonyosodott, hogy a Védák világképe a mai napig aktuális, és naprakész.
Röviden csak annyi történt, hogy éjfél körül lementem az éjjel-nappaliba, némi utánpótlásért. Persze nem vettem fel bukósisakot, mert kb. 4-500 méterre van a bolt a kapunktól. Majd vásárlás után picit tovább gurultam a Fő utcán, mert ott van egy feljáró a járdára, és így nem verem nagyon oda a motoromat.
Természetesen pont akkor amikor lehajtottam a járdáról és arra a pár méterre a forgalommal szembe fordultam a Fő utcán a Batthyány tér felé, ismétlem kb. éjfél volt, velem totál szemben ki hajtott egy járőr autó a Corvin térről.
Gondoltam próba cseresznye, és a Ponty utcán felfelé húztam egy kövér gázt, majd újra szembe fordultam az egy irányú kereszt utcában, lekapcsoltam a motort és a fényt, felugrattam a járdára a parkoló autók takarása mögé, és nesztelenül gurultam hazafelé. Ekkor széles mosollyal az arcukon, egy ideig velem egy vonalban gurult mellettem két fiatal rendőr, szintén lekapcsolt fénnyel és motorral és hevesen integettek, hogy álljak meg.
Persze igazoltatás, szondafújás és egyéb dolgok követték egymást. Kiderült, hogy józan vagyok, egyébként más ügyből kifolyólag ők nem keresnek engem és még büntetve sem voltam. Ekkor ők figyelmembe ajánlottak egy hatalmas bírságot, és természetesen jogosan is, és várták a reakciómat.
A két rendőr bácsi, sportos testalkatú, makulátlan zubbonyú, kifényesített cipőjű, intelligens, de határozott beszédű férfi volt, tehát harcosok. Ekkor eszembe jutott az a Védikus tanítás, hogy miként kell kommunikálni az egyes kasztokkal:
- a papi kaszttal szimplán csak szépen kell beszélni, ha helyzet van,
- míg az üzleti kasztnak fel kell ajánlani valamit cserébe a szituáció megoldására,
- az alsó kasztbéliek csak a nyers erőfitogtatásból értenek,
- míg a harcosoknak fel kell ajánlani különböző megoldásokat, mert ha ők választhatnak a megoldások közt, akkor sokszor kegyelmet gyakorolnak.
Így elmondtam, hogy Indiában nőttem fel ahol más a közlekedés kultúra, és habár szabálykövető módon szoktam közlekedni, most a késői idő miatt, nem vettem sisakot és a Kreszt is rugalmasabban kezeltem.
Erre ők megkérdezték, hogy ki tudom-e fizetni a bírságot és én azt mondtam, hogy igen, de akkor nem tudom a gyerekem oviját kifizetni. Erre ők azt mondták, hogy ez esetben figyelmeztetésben részesítenek és vezessek lényegesen óvatosabban.
Remélem, a történetből nem az jön le, hogy milyen „hű de okos vagyok” mert áttudom verni a rendszert. Mert amióta ez meg történt még akkor is sisakot veszek, ha csak arrébb állok 2 métert.
Inkább arról szól, hogyha megfelelő módon kommunikálunk és tiszteljük mások világképét, akkor könnyebb a konfliktuskezelés.
Éljenek a rend zord őrei és a Védák tanításai.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: Jelentem ennek már 8 éve volt, és azóta is rendkívül odafigyelően és szabályosan közlekedem, hiszen ha valaki jó fej az irányodban, azt nem fogod átverni trógerségből.
Sokan tudjátok, hogy Indiában az ősidőkben szokás volt az, hogy a férj halálakor a feleségek is mágiára léptek a férjük hamvasztásakor. Ez a Védikus időkben természetesen nem volt kötelező, de a modern korban, sajnálatos módon sok hölgy eset 
