Ezt az írást hozzászólásként kezdtem, de túl hosszú lett és így önálló életet szántam neki. Horváth Ádám barátom írására léptek agysejtjeim munkába, ami arról szólt, hogy tanult emberek azt hirdetik, hogy a jógagyakorlásban a sérülések nem csak üdvözítőek, de a szorgalmas és intenzív gyakorlás velejárói, sőt, ha nem sérülsz, valójában nem is jógázol igazán. A másik álláspont meg az, hogy fájdalom és nehézségek nélkül is megtanulhatod megvédeni magadat vagy szeretteidet egy éles, tettlegességig fajuló helyzetben.

Íme az én elképzelésem:

Van egy majd ezer éves mondás Japánban, amely így szól: „Sírj edzésen, hogy nevethess a csatában!”

A Japán Harcművészetek egy hatalmas része igen közel áll a Buddhizmushoz és/vagy a Sintoizmushoz, és így a karma törvénye része a harc filozófiájának. Pont ezért az én mesterem Alexander Aguet, aki nem csak egy kiváló harcos, de egy igen elmélyült jógi is, a következőképpen magyarázta el nekünk a fent említett mondást.

Ha a karmád szerint életedben át kell esned, mondjuk 45 igen komoly verésen, akkor a legkönnyebb módszer ennek megélésére, ha lejársz edzésre. Ott biztos lehetsz, hogy igen hamar teljesül az elvárt szám, és valójában még jól is jársz, mert barátaid, edzőtársaid verik le rajtad a saját karmádat.

De amikor éles helyzetbe kerülsz, és szeretteid vagy barátaid testi épsége a tét, egész egyszerűen már nincs benne a sorsodban az, hogy veszíts. Hogy mi erre az eshetőség, szerencsére igen kevés százalékilag a nyugati világban, még úgy is, hogy Budapest Európa 4. legveszélyesebb fővárosa.

De ezzel a százalékos adattal az a baj, hogy az ember csak hitegeti magát, hogy nem lesz semmi baj, mert ezek a bajok életünkben csak 1-2 alkalommal kerülnek elő, de akkor, ha nem úgy sikerül a veszélyhelyzetet kezelni, mint egy harcedzett férfi, akkor egész családok élete mehet tönkre, mert egyszer, csak egyszer nem voltunk ott a szeren.

Bruce Lee-t megkérdezték, hogy ha éjjel arra ébredne, hogy betörtek hozzá és családjához, melyik stílussal esne a gazembernek. Erre ő azt mondta, hogy „a 45-össel, amit az ágyam alatt tartok”.

Szóval persze lehet jófejkedni és spirituálisan gondolkodni, hogy a nehézségek a karmánkból erednek, meg stb. De ez csak addig működik, míg az ember csak magáért felelős, ha már emberek tőled függnek, és te felelős vagy értük, ott már nincs játék, ha valaki veszélyt jelent rájuk nézve, azt ártalmatlanná kell tenni.

Viszont ahhoz, hogy egy éles helyzetben ne pánikolj be, ne veszítsd el a fejedet, vagy ne fakadj sírva, muszáj élesben is gyakorolni. Az emberek nagy százaléka egy verekedésben attól fél, hogy milyen az, amikor megütik, de ha edzésen párszor jól szájon törölnek, az érzet nem lesz annyira tájidegen, meg rá is jössz, hogy legtöbbször egy jó álas jobban fáj az egónknak, mint a testünknek.

Régen, amikor kisebbek voltak a bokszban a kesztyűk és nagyobbakat lehetett ütni, kevesebb volt a kiütés, mert a kézsérüléseknek is nagyobb volt az esélye. Papp Laci bácsi is híres volt arról, hogy olykor eltörte a saját kezét meccs közben, akkora bombákat tudott elereszteni.  A nagyobb kesztyűkben ugyan jobban eloszlik az ütés ereje, mégis több mostanság a kiütés, mert a kézsérülések veszélye nélkül folyamatosan lehet hirigelni.

És a harcnak nagyjából ez is a lényege, megtanulsz vigyázni magadra, mert ha rosszkor és rosszul mozogsz, az bizony fáj, mert még egy saját magad által indított ütés is önveszélyes lehet. És itt válik egyértelművé a Jóga szerepe is.

A Jógában csak magadra figyelsz, a te alkatod, a te aktuális állapotod és a te hangulatod adja meg, hogy aznap mit szeretnél kihozni a gyakorlásodból. És mivel az egészséges magunkhoz állás nagyjából az, hogy szeretjük magunkat és nem büntetni akarjuk a testünket, nem a fájdalom a cél, hanem a testmozgás, az ellazulás, az erősödés.

A sok különféle sportot űző, durr-bele-bum emberek, akik a „no pain, no gain” hívei egyetlen dolgot szoktak „csak” elfelejteni, hogy persze ha elszakítasz egy izmot, vagy egy szalagot azt rendbe hozza a szervezetünk, de sajnos nem mindegy, hogy hogyan. Az elszakadt izmok és szalagok be szoktak forrni, csak éppen nem izom, vagy szalag szövettel, hanem kőtő szövettel, ami már sohasem lesz olyan teherbíró, vagy olyan ruganyos, mint az eredeti szövetek.

Szóval, ha magadra figyelsz, nincs szerepe a sérülésnek a gyakorlásodban, mert azzal hosszútávon csak tönkre teszed magadat. De ha azt kell megtanulnod, hogy a mozgásodat máshoz igazítsd, vagy ha nem sikerül, átgyalogolnak rajtad, azt bizony élesben is gyakorolnod kell, mert nem csak te vagy az egyenletben. Sajnos rendkívül nehéz azt begyakorolni egyedül, hogy az ember ketten, vagy hárman van egy verekedésben, habár a skizofrénia itt akár rendkívül hasznos is lehet.

Om Tat Sat

UI: Ha elegen írtok kommenteket erre a bejegyzésre, majd azt is leírom, hogy a védikus elképzelés hogyan gondolkodik a harcról és a harcosokról, és, hogy szerintem mi a különbség a harcművészet és az önvédelem gyakorlása között.