Ha már éles a napokat élünk át mostanság, akkor írok háborúról és a mi Zen Shiatsu iskolánk eredetéről…

Minamoto no Yoshimitsu, a tradicionális japán harcművészet és gyógyászat egyik fő alakja

A Védikus asztrológia szerint rendszeresen előfordulnak éles/agresszív napok, ami nem jó vagy rossz, hanem csak vannak, mint jelenség. Ezek a napok sokszor esnek Keddekre és/vagy Szombatokra, mert ezek a napok már eleve keményebb hatással bíró történések.

Valamint ezek a napok nem feltétlen kell, hogy nehézséget vagy kellemetlenséget okozzanak az életünkben, egyszerűen alakítsuk úgy az életünket, hogy ezekre a napokra időzítsük az olyan teendőinket, amelyek nem kellemesek.

Egyszóval mi is tehetünk annak érdekében, hogy a nehezebb napok ne okozzanak nehézséget az életünkben.

És akkor íme egy ebben a szellemiségben meg alkotott írás: Ami ugyan kemény dolgokról szól, ezzel is teljesítve az ilyen napokon kötelezően megélt kellemetlenségeket, de ettől függetlenül ez az írás telis-tele van jó és hasznos információkkal, de akad benne egy-két hátborzongató tartalom!

Sokan kérdezték már meg tőlem, hogy miért pont Zen Shiatsut tanultam Indiában, az Ájurvéda őshazájában, ráadásul Közép-amerikaiaktól.

Először is, mert volt rá lehetőségem, de legfőképp azért, mert hihetetlenül hatékony ez a rendszer. Volt szerencsém indiai, kínai, tibeti rendszereket is tanulmányozni, de nekem mindig is a japán módszer tűnt a gyógyászat fizikai síkján a legteljesebbnek, az egyedülálló módon való kifejlődése végett.

Minamoto no Yoshimitsu (1045-1127) 7. generációs leszármazottja volt Japán 56. császárának, és már 40 éves korára egy, a bátyja oldalán megvívott 3 éves háború veteránja volt. Sőt oly módon sikerült helytállnia a harcokban, hogy kitüntetésből hősiességéért, Kai tartomány urává tették meg. Egyébként a Gosanneni csata nagyon véres volt, nagyon sok közel harccal, így az évek alatt Yoshimitsu elkezdte a pusztakezes harci technikákat, melyek már több mint 200 éve szállt apáról fiúra a családjában, tovább fejleszteni.

A csatatérről behurcolt holtesteken gyakorolta az ízületi törés technikákat, majd egyes technikák kifejlesztése után, felvágta az adott területen a bőrt, és elkezdett kísérletezni a sérült ízületek helyretételével. Így az ízületi törés és korrekciós technikák kéz a kézben fejlődtek ki.

Yoshimitsunak sikerült oly mértékben tovább fejleszteni a szépapja által kifejlesztett és elnevezett tai-jitsut, hogy új iskolát alapított. Daito-ryunak nevezte el, ezzel is emléket állítva a családi hagyományoknak. Yoshimitsu gyermek korát Omi tartomány egyik erődjében töltötte, Daitoban. Ott tanulta meg a tai-jitsu alapjait, ott nevelték harcossá a családi tradíciók szerint.

Minamoto no Yoshimitsu unokája, Takeda Kiyomitsu (1110-1168) volt az, aki születésekor még mindig a régi családi nevet kapta, a Minamotot, de később felvette a Takeda nevet. Az ő fia Takeda Nobuyosi volt az első, aki Takedaként született. Rajtuk keresztül a Takeda családban egészen a 19. század végéig titokban maradt fenn a Minamoto na Yoshimitsu által kifejlesztett harci technikák. Takeda Sokaku volt az első, aki nyilvánosan kezdte el tanítani a családban több mint 700 éven át titokban megőrzött harci technikákat.

Takeda Sokaku megalapította a Daito-ryu Aikijujutsu rendszert és olyan illusztris személyek tanultak nála harcművészetet, mint Morihei Ueshiba, az Aikido alapítója és Choi Yong-Sool is, a Hapkido rendszer kialakítója is.

Szóval nekem ezért szimpatikus a Japán gyógyászat és a Japán harcművészet, mert egy tőről fakadnak. Shinra Saburo Minamoto no Yoshimitsu, nem a pálya széléről dumált, hanem benne volt a sűrűjébe, mind a harcban és mind a gyógyítás technikájának kifejlesztésében is. Le a kalappal!

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Baktai Ádám válaszol, Shiatsu
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

2 Responses to Ha már éles a napokat élünk át mostanság, akkor írok háborúról és a mi Zen Shiatsu iskolánk eredetéről…

  1. Beszedes Dori szerint:

    …akkor mar ertem, hogy ma hajnalban, ehgyomorra, vervetel elott miert kiabalt velem a sorszam oszto neni, hogy en csak szimulalok, es a “fertozo mononukleozis” a surgossegi beutalomon csak urugy, hogy ne kelljen idopontot kernem.
    Akkor kicsit megszeppentem, de hal ez az ev egyik legkemenyebb napja, akkor a neni csak tette a dolgat….
    Koszi, Adam! Megnyugtattal ;)!

  2. Annamária szerint:

    Szép gondolat. Az ajándékok becsomagolasa és a fa diszitese van hátra csak. Ma még nem találtam a talpat, amibe belerakom ha nem kell faragni a törzsén, és belazasodtam.
    Akkor ezért mindez? Végülis elég érthetően adja tudomásul a sors, hogy álljak le …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük