Minamoto no Yoshimitsu, a tradicionális japán harcművészet és gyógyászat egyik fő alakja
A Védikus asztrológia szerint rendszeresen előfordulnak éles/agresszív napok, ami nem jó vagy rossz, hanem csak vannak, mint jelenség. Ezek a napok sokszor esnek Keddekre és/vagy Szombatokra, mert ezek a napok már eleve keményebb hatással bíró történések.
Valamint ezek a napok nem feltétlen kell, hogy nehézséget vagy kellemetlenséget okozzanak az életünkben, egyszerűen alakítsuk úgy az életünket, hogy ezekre a napokra időzítsük az olyan teendőinket, amelyek nem kellemesek.
Egyszóval mi is tehetünk annak érdekében, hogy a nehezebb napok ne okozzanak nehézséget az életünkben.
És akkor íme egy ebben a szellemiségben meg alkotott írás: Ami ugyan kemény dolgokról szól, ezzel is teljesítve az ilyen napokon kötelezően megélt kellemetlenségeket, de ettől függetlenül ez az írás telis-tele van jó és hasznos információkkal, de akad benne egy-két hátborzongató tartalom!
Sokan kérdezték már meg tőlem, hogy miért pont Zen Shiatsut tanultam Indiában, az Ájurvéda őshazájában, ráadásul Közép-amerikaiaktól.
Először is, mert volt rá lehetőségem, de legfőképp azért, mert hihetetlenül hatékony ez a rendszer. Volt szerencsém indiai, kínai, tibeti rendszereket is tanulmányozni, de nekem mindig is a japán módszer tűnt a gyógyászat fizikai síkján a legteljesebbnek, az egyedülálló módon való kifejlődése végett.
Minamoto no Yoshimitsu (1045-1127) 7. generációs leszármazottja volt Japán 56. császárának, és már 40 éves korára egy, a bátyja oldalán megvívott 3 éves háború veteránja volt. Sőt oly módon sikerült helytállnia a harcokban, hogy kitüntetésből hősiességéért, Kai tartomány urává tették meg. Egyébként a Gosanneni csata nagyon véres volt, nagyon sok közel harccal, így az évek alatt Yoshimitsu elkezdte a pusztakezes harci technikákat, melyek már több mint 200 éve szállt apáról fiúra a családjában, tovább fejleszteni.
A csatatérről behurcolt holtesteken gyakorolta az ízületi törés technikákat, majd egyes technikák kifejlesztése után, felvágta az adott területen a bőrt, és elkezdett kísérletezni a sérült ízületek helyretételével. Így az ízületi törés és korrekciós technikák kéz a kézben fejlődtek ki.
Yoshimitsunak sikerült oly mértékben tovább fejleszteni a szépapja által kifejlesztett és elnevezett tai-jitsut, hogy új iskolát alapított. Daito-ryunak nevezte el, ezzel is emléket állítva a családi hagyományoknak. Yoshimitsu gyermek korát Omi tartomány egyik erődjében töltötte, Daitoban. Ott tanulta meg a tai-jitsu alapjait, ott nevelték harcossá a családi tradíciók szerint.
Minamoto no Yoshimitsu unokája, Takeda Kiyomitsu (1110-1168) volt az, aki születésekor még mindig a régi családi nevet kapta, a Minamotot, de később felvette a Takeda nevet. Az ő fia Takeda Nobuyosi volt az első, aki Takedaként született. Rajtuk keresztül a Takeda családban egészen a 19. század végéig titokban maradt fenn a Minamoto na Yoshimitsu által kifejlesztett harci technikák. Takeda Sokaku volt az első, aki nyilvánosan kezdte el tanítani a családban több mint 700 éven át titokban megőrzött harci technikákat.
Takeda Sokaku megalapította a Daito-ryu Aikijujutsu rendszert és olyan illusztris személyek tanultak nála harcművészetet, mint Morihei Ueshiba, az Aikido alapítója és Choi Yong-Sool is, a Hapkido rendszer kialakítója is.
Szóval nekem ezért szimpatikus a Japán gyógyászat és a Japán harcművészet, mert egy tőről fakadnak. Shinra Saburo Minamoto no Yoshimitsu, nem a pálya széléről dumált, hanem benne volt a sűrűjébe, mind a harcban és mind a gyógyítás technikájának kifejlesztésében is. Le a kalappal!
Om Tat Sat
Baktai Ádám
…akkor mar ertem, hogy ma hajnalban, ehgyomorra, vervetel elott miert kiabalt velem a sorszam oszto neni, hogy en csak szimulalok, es a “fertozo mononukleozis” a surgossegi beutalomon csak urugy, hogy ne kelljen idopontot kernem.
Akkor kicsit megszeppentem, de hal ez az ev egyik legkemenyebb napja, akkor a neni csak tette a dolgat….
Koszi, Adam! Megnyugtattal ;)!
Szép gondolat. Az ajándékok becsomagolasa és a fa diszitese van hátra csak. Ma még nem találtam a talpat, amibe belerakom ha nem kell faragni a törzsén, és belazasodtam.
Akkor ezért mindez? Végülis elég érthetően adja tudomásul a sors, hogy álljak le …