Találtam egy több éves, ős régi írásomat a tél Ájurvédikus szemléletéről. Olyan régi a bejegyzés, hogy abban az érában, még az Ájurvédát is ayurvédaként írtam.
Lesznek átfedések, max. 1-2 db, a közelmúltban Kutir honlapon megjelent téllel és hideggel kapcsolatos írásokkal, de ez most itt kb. mindenre kitér és eléggé egyben van. Az ayurveda leírásokat nem javítottam Ájurvédára!
Íme:
Az ayurvédában a November 15 és Január 15 közötti szakaszt hívják a “kora télnek”. Természetesen az ayurvéda egyedisége végett ebben az évszakban is más és más teendőink vannak, annak érdekében, hogy megőrizzük egészségünket.
Az ayurvéda fő célpontja az, hogy testben, szellemben és lélekben is egy dinamikus egységet alakítsunk ki és éljünk meg. Ez az egészség. Hiszen az ayurvéda szerint akkor vagyunk egészségesek, amikor fizikailag, érzelmileg, intellektuálisan és spirituálisan is jól vagyunk.
Ehhez a külvilággal is, tehát az évszakok váltásával is összhangban kell, hogy éljük életünket.
Január 15-től, Július 15-ig a Nap a Föld északi pályáján van. Így az által, hogy a Nap közelebb van a mi északi féltekénkhez, a földből is több nedvességet és tápanyagot szív ki, pont úgy a mi szervezetünkből is többet „vesz” ki a Nap. Ilyenkor általában könnyebb fogyni is, meg annyira a melegben étvágyunk sincs, stb., stb.
Tehát a nyári melegben, és a szeles ősz idején a szervezetünk gyengül. Pont ezért ilyenkor jó a méregtelenítő kúrákat is alkalmazni, mert a tisztító terápiák is gyengítik a testünk ellenálló képességét, így ugyanazt tesszük meg a testünkkel, mint amit a természet is kihozz belőlünk.
De aztán jön a hideg, és klasszikusan az ayurvédában a kora tél szakasza az, amikor a szervezetünket fel tudjuk egy picit erősíteni. Ilyenkor természetes, hogy szervezetünk fel szed néhány kilót (lásd karácsony), mert elkezd védekezni az eljövendő hideg időszakra.
Természetesen óvnunk kell magunkat a hidegtől, de ez nem egy kártékony esemény, lásd a természetben is ilyenkor pusztulnak el az élősködők, hogy majd a tavasz elején, amikor a frissen burjánzó élet még gyengécske, ne legyenek jelen, hogy mindent felfaljanak. Ez a természet rendje! Jönnie kell a téli hidegeknek és nekünk meg fel kell készítenünk magunkat az ellenállásra.
De azért van olyan is, ami kifejezetten kártékony a kora tél szakaszában, még pedig az, hogy elkezd a Föld északi fele távolodni a Naptól, így csökken a Nap melege és ereje, ami már így nem tudja elpárologtatni a sok nedvességet a Földből. Így az ég felhőssé válik, a reggelek ködösek és párásak és ha bizony egy szennyezett nagyvárosban élünk a szmog is felerősödik, mert egyszerűen megül a felhők alatt.
Ilyenkor a napi legalább 1 alma fogyasztása kötelező. Az almának van egy olyan érdekes hatása, hogy a tüdőkön át a vérünkbe kerülő szennyeződéseket lesüllyeszti a tápcsatornánkba, amitől másnap természetesen megszabadulunk az ürítéskor.
Kismamáknak ez kötelező, akár télen vagy akár nyáron éri őket a várandóság csodája.
Az almán túl természetesen, amíg a kora télen kitartanak az elrakott őszi gyümölcsök és zöldségek fogyasszuk őket gazdagon. Ha van arra lehetőségünk, hogy mi magunk rakjunk el dolgokat, akkor az ayurvéda szerint a homokban elrakott növények őrzik meg legjobban a tápanyag és nem utolsó sorban az íz tartalmukat.
De sajnos a mi éghajlatunkon ebben az időben már szinte alig terem meg valami, így a friss dolgok pótlására az ayurvéda 3 dolgot ajánl:
- Csíráztassunk, amit csak tudunk, mert a friss hajtások friss vitaminokat és nyomelemeket tartalmaznak.
- Másodsorban ilyenkor szokott a savanyúság nagyobb szerepet kapni az ayurvédikus táplálkozásban, mert, ahogy a savanyú íz erjeszt, sokkal több hőt szabadít fel, mint a csípős íz bevitele, ami inkább közvetlen az étkezéskor és utána emeli a testhő háztartásunkat.
- Legvégül, de nem utolsó sorban a tejtermékek is nagyobb hangsúlyt kapnak ilyenkor az ayurvédában, hiszen az is egy fajta friss termelődés, de természetesen csak óvatosan és csak fűszerezve fogyasszuk őket, hiszen a tejtermékek nehezebben emészthetőek és nyákosítanak.
Ezenkívül próbáljunk minél többször meleg étkezéseket beiktatni, hogy azzal is emeljük a testhő háztartásunkat.
Valamint az ayurvéda óv attól, hogy csökkentsük a napi folyadék bevitelt, hiába érzünk kevésbé szomjúságot a hideg időben. A napi 2.3 liter folyadék a minimum szükséglete egy felnőtt szervezetnek. Persze a meleg folyadék, a teák megint csak ajánlottak.
A testmozgás is emeli a test hőt. Télen ajánlottabb naponta többször is rövidebb időket mozogni, hogy a mozgás által generálódott hő folyamatosan fenn tartsa a hőháztartásunkat.
A heti kétszeri egész testes önolajozás is rendkívül hasznos. Ilyenkor használhatunk olyan olajakat, amelyek eleve melegítő hatásúak, mint pl. az olíva, a szezám vagy a nagy ágyú a mustármag olaj. Alkalmazásuk egyszerű, ha már cuppogósra lekentük magunkat mindenhol, érdemes 20-30 percet magunkon hagyni az olajt letörlés vagy lefürdés előtt. Habár ha van olyan pizsamánk, amit nem sajnálunk, és van időnk reggel a munka vagy iskola előtt a lecsutakolásra, fenn maradhat az olaj egész éjjelre.
Ha kifejezetten ínyencek vagyunk az ayurvéda követésében, akkor a 20 perces kivárást akár pácolódásra is használhatjuk, mert ha frissen leolajozottan beállunk/ülünk valamilyen hőforrás elé, akár a radiátor vagy a kályha elé, akkor a testünk hihetetlen mennyiségű hőt tud elraktározni magában.
A végére még egy fontos ayurvédikus tanács! A szervezetünk akkor a legvédettebb a hidegtől, ha a lábainkat, derék/vesetájunk és torkunk/nyakunk területeit melegen tartjuk!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: Hogy fenn tartsam az ayurvéda felé az érdeklődéseteket, a legközelebbi írásban majd megemlítem, hogy hogyan tudjuk magunkról a legjobban lemosni a fölös olajt. Addig is jó olajozást.
