Ahogy ígértem, kiküldtem a kisbarátaimat a reptérre és tegnap délután meg ma már picit ügyködtem is a 2015-ös Kutir Kalendáriumon, megírtam az első 9 hónapot. Persze egésznap nem volt áram, így írtam addig a gépen, amíg volt benne szufla, aztán meg vártam, hogy visszatérjen feszültség, mármint a vezetékekbe.
Itt már este 10 múlt, szóval elkezdek írogatni nektek, meg látjuk meddig lesz áram. Ahogy mondtam most képes leszek válaszolni üzenetekre, meg minden, de hát újra itt az áram faktor. És nem direkt csinálom, csak rájöttem, hogy én egy indiai ember vagyok és iszonytató módon szétszórt.
Minap sorba álltam egy játékboltban Sharjah-ban, és pont egy indiai Apuka állt előttem. A ruhájához képest egy lényegesen drágább játékot szorongatott a hóna alatt, mint úgy az ember megelőlegezte volna, egy drága kisfiú játékot. Aztán oda szaladt hozzá egy kicsit nagyobb kislány, mint amilyen korosztályt sejtetett a játék, és megmutatott neki egy kislányos játékot, hogy azt ő szeretné, ha már a tesó is kap valamit. Apa elsőként az árat nézte meg és egyből rá is bólintott, hogy „oké, megvesszük” és persze azonnal észre is vette a hibát a dobozon, és már egyből is küldte vissza kislányát, hogy cserélje ki a darabot.
Na, én pont ilyen vagyok, egy rosszul öltözött, de alapvetően jó indulatú csóka, szóval most még van 2 és fél napom, és rajta vagyok, hogy írjak nektek.
Tsók a családnak,
Om Tat Sat
Baktai Ádám
