Január 31: Indulás

Pahar Gandzs by night

Általában Török vagy Qatar társasággal repülünk, hogy már eleve irányba induljunk. A nemzetközi járatok leginkább a hajnalba nyúló éjszaka szoktak megérkezni a Delhi reptérre. Onnan fogunk át taxizni a Pahar Gandzsba egy hatalmas bazár kellős közepébe, a hátizsákosok paradicsomába, a tiszta és hibátlan szállásainkra.

Február 1-3: Delhi

Az első 3 napban azért maradunk Delhiben, mert Ázsiába érkezés után 3 nap alatt rááll az emberi szervezet a másféle flórákra, baktériumokra, és mivel Indiában hihetetlen különbségek vannak a konyhák közt, akár 2-300 kilométeres körzeteken belül is, így jobb, ha egy helyen maradunk az első 3 napban. Meg praktikusági szempontból is jobb Delhivel kezdeni, mert oda megérkezni fantasztikus és elragadó, de Vrindavan, Varanaszi (Benáresz) és a Taj Mahal után azért Delhi leginkább egy antiklimaxhoz hasonlítható élmény.

Delhi egy 15 milliós város, és a közlekedés kaotikus. Mindenhova taxival, autóriksával, vagy saját bérelt busszal megyünk majd. Azért a metrót ki fogjuk próbálni egyszer-kétszer, mert nagyon jó, nagyon modern, légkondicionált, és mivel a metró jegyek drágák, ezért nem annyira tömeges, mint a menetrendszerinti buszozás, amit viszont sohasem fogunk kipróbálni.

A szállásunk abszolút központi, Delhi bel-belvárosától 1 metró megálló, vagy 10 perc riksával, ahogy már írtam egy óriási bazárban, tehát a shopping adott, sok a telefon és internet kávézó az utcában, a szállodák tetején kellemes éttermek. Így a napi menet az lesz, hogy reggelizzünk a szállásunkon, vagy valahol a közelben és indul a mandula.

Mint sokan tudjátok rólam, én képtelen vagyok lefüggönyözött buszból egy „szimpla” turista utat leszervezni, ennek fényében a helyi kultúrába és India spirituális sokaságába fogunk totálisan elmerülni.

A Lótusz Templom

1. nap: Reggeli után át ruccanunk a Connaught Placehez, Delhi leg központjába, ahol az első kultúrsokk után egy picit ráhangolódunk Ázsiára, ismerkedünk a helyi szokásokkal, és hasznos indiai tudnivalókat is elsajátítunk, mint pl. az alkudozás művészetét. Utána kirándulás a Lótusz templomhoz, ami nemcsak a világ 7. legnagyobb templom épülete, de stilisztikailag is egy csoda.

Az ebédet a híres Partha Sarathi Krsna étteremben kötjük el, ami egy igazi elmélyülés az indiai vegetáriánus gasztronómia rejtelmeiben. Ebéd után a Krisna templom megtekintése, amit 1998-ban volt szerencsém az iskolánk diákjaival közösen felszentelni. Utána vissza a szállodába, kis pihenés és/vagy némi szabad bazározás a környéken.

2. nap: Délelőtt kirándulás az óvárosban, ahol megnézzük a Dzsama Masdzsidot, India legnagyobb mecsetjének, ami nekünk azért is érdekes, mert az elmúlt röpke 400 évben, itt csak két nem-muzulmán tarthatott beszédet. Mahátma Gandhi és Germánusz Gyula. Délután visszametrózunk a központba, ahol bebarangoljuk a tibeti bazárt és a többi érdekességet.

3. nap: Dél előtt kirándulás a Kutab Minarhoz, itt található az ókori világ 7 csodájának egyike, az évezredek óta nem rozsdásodó vasoszlop, melyről a históriák azt tartják, aki képes hátulról átölelni a világ ura lesz. Ebéd után meglátogatjuk a fenomenális Szikh kegyhelyet, a Guru Bangla Szahib templomot.

Február 4-5: Vrindavan

4. nap: Hajnali 5-ös indulással átruccanunk Vrindavanba, India egyik legszentebb helyére. A pici kis városban több mint 5000 templom van. Dél előtt az azelőtti napok kipihenése és a helyismeret megszerzése lesz a program. Délután zarándoklat, riksával a falu legszentebb és legszebb templomaiba.

5. nap: Korán reggel körbe zarándokoljuk az egész szent várost, ami kb. egy 2 és fél órás út, utána pedig beugrunk egy olasz és egy kazak barátomhoz és belessünk az általuk üzemeltetett félig árvaház, félig iskola reggeli programjába. Dél után bazárlátogatás.

Február 6: Taj Mahal-Agra, majd Varanaszi (Benáresz)

A 2008-as Tündérmaci csoporttal

6. nap: Ázsiában a reggeli 5 órás indulásnak az a lényege, hogy mire reggel 6 körül elindul az élet, addigra az ember már legyen lakott területen kívül, mert a települések a bocik, a tevék, az elefántok, a kecskék és a csirkék használta útjai hihetetlenül be tudnak dugulni és akkor még nem is beszéltünk az emberekről.

Szóval 5-kor útnak indulunk, saját busszal és megnézzük a Taj Mahalt, és ha van időnk az agrai erődöt is. Mivel ezeket a gyönyörűségeket leszámítva Agra egy rendkívül csúnya város, estefelé indulnánk is tovább. A terv az, hogy vonattal és Varanasziba, a Hinduk legszentebb városába.

Február 7-8: Varanaszi

7. nap: Reggel vagy délelőtt megérkezünk, attól függően, hogy az előző nap folyamán mikor indult a vonatunk. A terv az, hogy itt egy olyan szállodában szállunk meg, amelyet a helyi király egyik rezidenciájából alakítottak át hotelé.

Én személy szerint mindig a Scindia gátnál szoktam megszállni, de az kb. 30 méterre van légvonalban a legnyüzsgőbb halott égetőtől, és így nem csak a füst, de a pernye is be szokott csapni az ablakon. Ha a közkívánat az, hogy ott szálljunk meg, én benne vagyok, mert különben egy csodálatos régi palota maga a szállás, elég szépen felújítva, és rendesen vadregényes az érzete. Amikor 2005-ben a TV2-vel ott forgatunk, akkor is ott szálltunk meg és ők is imádták.

Szóval így is úgy is a korra délutánig pihenés, mert Agra-Varanaszi egy majd 600 kilométeres út, ami még Európában is sok, hát még a vad keleten.

Este lemegyünk a Gangeszhez és megnézzük a szentfolyó tiszteletére bemutatott esti szertartást és persze megkukkantjuk a halottégetést is.

Igen, pont ahogyan a horror filmekben is az egyedül álló, vagy esetleges kisgyermekes nő éjszaka indul el, egy rosszul működő elem lámpával a frissen vásárolt erdőszéli házának pincéjét felkutatni, amiből egy 17 tagú család tűnt el az azt megelőző héten, az éves csákány és motoros fűrész fesztivál hevében, mi is este fogjuk megnézni a halottégetést.

8. nap: Reggel át kirándulunk Szárnáthba, ahol a Buddha először tanította a Buddhizmus tanait. Eddigre már látattok Hindu, Szikh, Muzulmán és Bahai helyeket is, akkor illendő bekukucskálni egy Buddhista helyre is, hogy teljes képet kapjunk India spirituális sokszínűségéből. Kb. 1 kilométerre van egy fantasztikus Dzsain templom is, igény szerint benézhetünk oda is. Délután felkészülünk a Maha Kumbha Mélára.

Buddha Szárnáthban tanította az első 5 tanítványát a Dharmára

Február 9-11: Kumbha Méla

9-11. nap: Sok minden függ attól, hogy mennyien lesznek a Kumbha Mélán, most a szervezők kb. 100 millió hívőre számítanak, mert ehhez mérten derük ki az, hogy miként, mikor és, hogy hogyan menjünk el a helyszínre.

Én úgy tervezem, hogy a fő fürdőnap előtt oda vágtatunk, mert aznap még be is juthatunk, másnap megfürdünk, harmad nap meg már oszlik a tömeg annyira, hogy ki is jussunk.

Páran mondták, hogy a tömeget nem bírnák elviselni, de ha érdekes a programajánló jönnének, és valahol meg várnának bennünket. Ez a hely akkor Varanaszi lenne, és akkor így is úgy is őket a király palotájában szállásolnánk el, míg mi vissza nem érünk a mennyei fürdőzés után. Arra a két és fél-három napra igény szerint még programot is szervezhetek nektek, egy jól felkészült jóga tanár formájában, vagy egyéb tanulási lehetőséget valamely védikus tudományágban, ha a pihenés és kikapcsolódás nem lenne az erősségetek.

Február 12-13: Varanaszi-Delhi-Budapest

Itt megint csak a Kumbha Méla tömege lesz a mérvadó, hogy mikor és, hogyan megyünk vissza Delhibe. Varanasziban 12.-én megcsinálhatunk egy teljes Gangesz part túrát, amikor is az ember Észak-Dél irányában végig sétál az egész város hosszában a gyönyörűen kiépített vízparton. Évezredeken át szokás és felvágni való volt a királyok közt, hogy Varanasziban, a Hinduk legszentebb városában ki mekkora, és mennyire fényűző palotát tudott felépíttetni és fenntartani. De érdemes megnézni Varanaszi egyetemét is parkjaival és saját templomaival, ami egyébként a világ egyik legnagyobb egyeteme.

Utána, ha minden simán megy 13.-án azok, akik csak 2 hétre tudnak jönni repcsivel vissza mennek Delhibe, és onnan tovább Budapestre.

Program a 3. hétre:

Február 13-19: Mayapur-Kalkutta-Puri

13-15. nap: Indulás Mayapurba és 2 nap ott

A terv továbbra is az lenne, hogy éjszaka utazunk, hogy minél több időnk legyen látni. Így miután feltesszük a repülőre a két heteseket, egy esti vonattal leruccannánk Mayapurba. Ez az út is pont 600 km alatt van egy picivel.

Sri Mayapur Dhám

Én Mayapurban laktam 10 évig és mindmáig megunhatatlan. Elmegyünk majd megnézni azt a tradicionális iskolát ahová jártam, ami egy csoda. Az egész egy több százezer, igen több százezer téglával kirakott hatalmas Japán kertben van, de a lakóházakban és a tantermekben, amelyek bambuszból és nádból épültek, egy darab szeg sincs.

De egyébként ott található Dél-kelet Ázsia legnagyobb kupolája és most épül ott a világ legnagyobb temploma is, szóval lesz mit látni. Plusz csónakkal majd elmegyünk egy hihetetlen helyre, amit a Gangesz egy holt ágán kell megközelíteni, ahol találkozhatunk egy igazán kivételes emberrel, aki most már több mint 80 éve végez oltár szolgálatot, ugyanabban a templomban.

16. nap: Reggel be Kalkuttába, de előtte megfürdünk a Gangeszben. Ugyanis ez lesz az a nap, amikor ha szabad ég alatt fürdik meg az ember, és természetes vízben, akkor egész évben egészsége lesz.

Kalkuttában meg megnézzük a kavalkádot. Persze elmegyünk majd a Viktória Királyné tiszteletére épített palotát is, és a méltán híres gudzsarati templomban a Laksmi-Náráyana Mandirban fogunk ebédelni, de valójában Kalkutta érzetét kell befogadni, pont ezért a legnyüzsgőbb, legörültebb részeit fogjuk bejárnia városnak, New Market, Park Street, AJC Bose Road, ahol a Nepal Sweets létesítményben fogunk uzsonnázni, stb. Jó lesz, de Kalkuttából 1 nap pont elegendő. Este vonatra pattanunk és másnapra Puriba érkezünk.

17-20. nap: Puri

Puri India 4 legszentebb városának egyike. Mellesleg az indiai óceán partján fekszik és innen származik a szekér fesztivál tradíciója is.  A templomba naponta 56 alkalommal ajánlanak fel hihetetlen finom és fantasztikus minőségű ételt, amire meg is van az emberem, aki ezt nekünk kis is hozza onnan. Mert itt sajnos a templomba nem mehetünk be, mert fehérek vagyunk, de kívülről is fenomenális.

Egyébként a Chakratirtha Road hátizsákos negyedében fogunk megszállni, mert ott a hölgyek is bikinizhetnek a parton és ez nem kelt felháborodást a helyiekben. Az esti tengerparti piac meg egyenesen mesebeli, szóval pihenéssel, tengerpartozással és fantasztikus zarándok helyek felkeresésével töltenénk az utolsó 3-4 napunkat Indiában.

20-án felkerekedünk, át kocsikázzunk Bhuvaneswarba, repülőre szállunk át portálunk Delhibe és onnan haza utazunk. Ha a járat engedi, még gyorsan megkukucskálnánk egy gyönyörű tavat és egy varázslatos kis templomocskát is, az Ananta-Vászudév Mandirt, ahol szintén 56-szor ajánlanak fel ételt, csak ez egy parányi kis templom, és láthatnánk a felajánlások menetét is.

Ez lenne a terv. Írjatok, ha be bejön!

Om Tat Sat

Baktai Ádám