A harag egy gyorsan feltörő és gyorsan elillanó érzelem. Ezért sokszor azért vagyunk haragosak, mert a tudatalattink azt reméli, hogy így gyorsabban túl leszünk rajta, mintha ténylegesen azt éreznénk, amit a helyzet sejtett! Pl. cserbenhagyottság, kirekesztettség, elárultság.
Om Tat Sat
Baktai Ádám aka Fat Yogi.
Sajnos sohasem jön a titokzatos megmentő. Ne számíts valakire, aki majd hirtelen felkarol. Az emberek 99.9999999 %-ának nincs milliárdos, külföldre szakadt távoli rokona. Magadra számíthatsz és a spirituális gyakorlataidra!
Om Tat Sat
Baktai Ádám aka Fat Yogi.
a szantálfából nyert olaj a világ szinte összes parfümének az alapanyaga, viszont a szantál hatása nagyon hűsítő, így a vata alkatúaknak nem biztos, hogy jó, de a pittáknak kiváló…
Szinte már utálom magamat, hogy ezt leírom, sőt ha hamarosan eltűnnék, akkor a parfüm cégekre gyanakodjatok, mondjuk jogosan.
Egy pici Ájurvédikus alapozást azért felvázolnék. Ugye az Ájurvéda 3 fő típust különböztet meg, a levegős alkatúakat, a Vatákat, a tűz típusúakat, a Pittákat és a vizes formátumúakat a Kaphákat.
Persze 90%-ban az emberek keverékek, már mint alkatilag, de így is egy aránylag egyszerűen lekövethető rendszer az Ájurvéda.
A Vata fő jellemzők a: könnyűség, a zaklatott gyorsaság, rövidtávú elköteleződés, a hidegség, az érdesség, a lelkesedés, a zavartság és következetlenség.
A Pitta minták: a gyorsaság, a melegség, a hirtelenség, az erőltetés, az agresszió, a határozottság és az élesség.
A Kapha sajátosságai: a hidegség, a nehézség, a bágyadtság, a lassúság, a kitartás, a nedvesség és olajosság, és a lágyság.
Ha ezeket a jellemzőket fel ismerjük és az ebből fakadó tudást átültetjük a mindennapjainkba, az Ájurvéda ajánlásai könnyen alkalmazhatóvá válik az életünkben is. Természetesen az lenne az ideális ha így tudnánk mozogni, jógázni, enni és akár piheni is.
Pl. a puffasztott rizs eléggé egyértelmű besorolást kap, mint kaja. Hideg (pedig főzve is jó, csak akkor már nem puffasztott), érdes, könnyű és olyan hosszú ideig nem igazán laktat. Egyértelmű Vata.
A csípős cseresznye paprika is eléggé egyértelműen, Pitta.
A nehéz, lédús, zsíros kaja meg természetesen Kapha. Persze mindent lehet fokozni, mert mondjuk a hideg pacal, zsíros kenyérre felhalmozva, megszórva reszelt sajttal, majd 1 liter fagylalttal leöblítve természetesen az ultra Kapha, de az elvek egyértelműek csak alkalmazni kell őket.
Ami a legszebb az egészben, hogy ezek az elvek ránk, emberekre is alkalmazhatóak.
Szóval a Kaphák olajosabb bőrűek és ez érvényes a Pitta/Kapha és Vata/Kapha alkatúakra is, ha a Kapha van többletben.
És akkor itt a trükk:
Mivel az olajban keveredik az olaj, és az alkohol is kevésbé párolódik olajos felszínről, mint egy száraz felületről, képzeljétek el, hogy a Kapha alkatúaknál a test spray illata tovább tart, mint a 12-szer drágább parfümöké. Elég kemény, nem?
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Jelöld ki a határaid! Ha kell, mondj nemet. Az udvariasan, jókor és jó ütemben kimondott “nem” egyáltalán nem bántó, sem visszautasító, inkább csak egy jelzés, hogy hol találhatóak a határaink!
Om Tat Sat
Baktai Ádám aka Fat Yogi
Sokan azt kérdezték tőlem, hogy végezhető ez a kúra munka mellett? Mennyire nehéz betartani a diétás részét? Milyen hatás várható ettől az egésztől? Mi van ha ki hagyunk egy hetet, vagy nem tudunk ott lenni az elsőn?
Hát akkor szép sorjában…
Amit mi most meg fogunk csinálni, az a teljes tradicionális Pancsa Karma kúra.
Indiában ezt az kúrát alkalmazzák minden komolyabb betegségnél, legyen az öröklött, krónikus, autoimmun, stb. Az Ájurvéda azt mondja, hogy ezzel a kezeléssel minden bennünk lappangó vagy testünkben ép jelenlévő bajt teljesen ki irthatunk. A teljes Pancsa Karma kezelés célja az, hogy abszolút beindítsa szervezetünk fantasztikus öngyógyító képességét.
Különben ez a kúra elég egyszerű a mechanikáját nézve. Általában egy pár napig előkészítjük magunkat és utána jön a tisztító rítus. Pl. a hányást, a hasmenést és az egyik típusú beöntést csak egyszer indukáljuk az egész kúra alatt.
A diéta része egyszerű, mert nem bizonyos dolgokat lehet csak enni, hanem irányadó elképzelések mentén kell étkezni. Pl. az első héten meleg, főtt, lédús ételeket kell fogyasztani, míg a második héten pedig inkább a fehérjére és az intenzívebb fűszerezésre kell koncentrálni.
Ezek az elvek a mai a mai világban már minden élethelyzetben megoldhatóak, legyen az egy török büfé, vagy egy munkahelyi menza, ahol létezik mondjuk rizs, főzelék és saláta.
Volt olyan sikeres Pancsakarmázónk, aki az egész kúra alatt az ebédjeit a HVG újság menzáján oldotta meg, és tökéletesen sikerült a kúrája, gyógyulással, lelki egyensúllyal, mindennel, amit ő várt ettől a 40 napos szeánsztól.
Persze a cél az lenne, hogy rendkívül tiszta alapanyagokból együnk a kúra végéig, de ha amúgy nem vagyunk teljesen bio evők, valószínű, hogy megtudjuk oldani az étkezéseinket otthoni főzésekkel piacról, boltból és jó kajáldák kínálatából.
Pont ezért ha közben elutazunk, de betudjuk tartani az étkezésre vonatkozó alapszabályokat, és a rítusokat is megtudjuk oldani, minden akadály mentesen folytathatjuk a kúrát.
De ha pl. a rítusokat nem tudjuk megoldani, akkor azokat csinálhatjuk később is. Ez persze azt jelentené, hogy a rítusok közötti átmenetek lesznek hosszabbak, és persze ezáltal maga a Pancsakarma is.
Például mondjuk azt, hogy a hányás és az egy hetes átvezetés után nem tudjuk megcsinálni a hashajtás rítusát. Akkor szimplán csináljuk tovább az átvezetést, tehát a fehérjedúsabb és fűszeresebb táplálkozást, a melegítő eljárásokat, stb. És akár 10 nap vagy 12 nap átvezetés után ejtjük meg majd a második rítust, a hashajtást.
És ez Indiában sem ritka. Pl. Dr. Pankadzs Naran, aki a Mumbai-i klinikáján már HIV fertőzötteket is kigyógyított többek között a Pancsa Karmával, is szokott néha szüneteket tartani a kúrában, amikor annyira le voltak már gyengülve a páciensek, hogy jobb volt egy kisebb szünet után folytatni a kúrát.
Szóval némi szünet néha még indokolt is. Így nem kell aggódni mert a gyógynövényeket is át tudom adni a hiányzóknak később is, és persze vissza tudnak csatlakozni az előadásokban, de természetesen annyival le lesznek maradva, amennyi időre elutaztak.
És ez vonatkozik arra is, hogyha valaki nem tud ott lenni az elsőn. Járjon be az előadásokra írja le a teendőket a többiekkel, de ő mindent 1 hét késéssel fog tudni megcsinálni.
Remélem megválaszoltam a kérdéseiteket. Mindenkit szeretettel várunk a Pancsa Karmára.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
UI: Akiknek ez az egész még új, ide katt és mindent megtalálsz a teljes kúrával kapcsolatosan.
garuda thai ábrázolásban…
Sri Garuda Pancsami, azt jelenti, hogy Garuda ötödik napja, mivel Garuda születésnapját mindig 5 nappal Újhold után ünneplik. Garuda nem más, mint az a sas istenség, aki Visnu hordozója, Aki ember formájú, ugyanakkor sas csőrű és szárnyú alakja a Hindu Pantheonnak.
Garuda egy olyan univerzális Istenség, mint Hanumán, akiről már írtam egyszer. Ahogyan Hanumán is volt az Indonéziában szervezett Ázsiai Játékok kabala figurája, úgy Garuda is populáris a mai napig..
Pl. Garudáról nevezték el az Indonéz légitársaságot (Garudair), sőt Garuda Indonézia jelképe is egyben, úgy, hogy a világ legnépesebb muzulmán országáról van szó.
Garuda Thaiföld nemzeti szimbóluma is és Garuda ábrázolása nemcsak a templomok falairól, de minden egyes Thai bankjegyről is visszaköszön. A Mongol kultúrában Khangridként hívják, mint Khan-Garuda, azaz Király Garuda, és minden birkózó verseny előtt az ő tiszteletére járják el a sas táncot a harcosok.
Garuda mindig is a harccal és a védelmezéssel kötődött össze mind a Hindu, mind a Buddhista szentírásokban. Mai napig az indiai és az indonéz hadseregnek is vannak Garudáról elnevezett különleges alakulatai.
De a Japán remete harcos szerzetesek is azt mondják, hogy végső céljuk az, hogy elvonulva a hegyekben, transzban és meditációban Garudától tanuljanak harcművészetet, mert Ő a harc Istene. (Lásd “47 Ronin” című film, ami egészen varázslatosra sikerült.)
A Vasztu Shásztrában, az ősi indiai térrendezés művészetében is Garuda a Dél-nyugati irány védelmező Istensége, ami lakóterületeink démonok által lakta iránya. Így pl. ha túl nyitott a dél-nyugatunk Garuda kiengesztelése és imádata elengedhetetlen a békés, nyugodt, egészséges élethez.
Ez a nap egyébként kiváló a belső démonjaink legyőzésére is. Legyen az rossz szokás vagy beidegződés, vagy szimplán egy kellemetlen karakterjegyünk, amit a mai napon megpróbálhatunk letenni. Garuda megjelenésének napján számolhatunk áldással is!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus kultúrtudományok szakértője
Ui: Ezen a napon, évente egyszer, elvégezhetünk egy különleges rítust, ami védelmet nyújt az otthonunkat nézve, hiszen semmisé teszi a negatív energiák ártó hatásait! Ehhez a rítushoz kell Garuda Gayatri Mantrája:
Om Tatpurusája Vidmahé,
Szuvarnapaksája Dhimahi,
Tanno Garudah Pracsodajáté.
„Hatalmas személyiségként tiszteljük Őt, és úgy gondolunk Rá, mint az Aranyszárnyú Istenség, Ő Garuda, aki lelkesít minket spirituális törekvéseinkben.”
Január 31: Indulás
Pahar Gandzs by night
Általában Török vagy Qatar társasággal repülünk, hogy már eleve irányba induljunk. A nemzetközi járatok leginkább a hajnalba nyúló éjszaka szoktak megérkezni a Delhi reptérre. Onnan fogunk át taxizni a Pahar Gandzsba egy hatalmas bazár kellős közepébe, a hátizsákosok paradicsomába, a tiszta és hibátlan szállásainkra.
Február 1-3: Delhi
Az első 3 napban azért maradunk Delhiben, mert Ázsiába érkezés után 3 nap alatt rááll az emberi szervezet a másféle flórákra, baktériumokra, és mivel Indiában hihetetlen különbségek vannak a konyhák közt, akár 2-300 kilométeres körzeteken belül is, így jobb, ha egy helyen maradunk az első 3 napban. Meg praktikusági szempontból is jobb Delhivel kezdeni, mert oda megérkezni fantasztikus és elragadó, de Vrindavan, Varanaszi (Benáresz) és a Taj Mahal után azért Delhi leginkább egy antiklimaxhoz hasonlítható élmény.
Delhi egy 15 milliós város, és a közlekedés kaotikus. Mindenhova taxival, autóriksával, vagy saját bérelt busszal megyünk majd. Azért a metrót ki fogjuk próbálni egyszer-kétszer, mert nagyon jó, nagyon modern, légkondicionált, és mivel a metró jegyek drágák, ezért nem annyira tömeges, mint a menetrendszerinti buszozás, amit viszont sohasem fogunk kipróbálni.
A szállásunk abszolút központi, Delhi bel-belvárosától 1 metró megálló, vagy 10 perc riksával, ahogy már írtam egy óriási bazárban, tehát a shopping adott, sok a telefon és internet kávézó az utcában, a szállodák tetején kellemes éttermek. Így a napi menet az lesz, hogy reggelizzünk a szállásunkon, vagy valahol a közelben és indul a mandula.
Mint sokan tudjátok rólam, én képtelen vagyok lefüggönyözött buszból egy „szimpla” turista utat leszervezni, ennek fényében a helyi kultúrába és India spirituális sokaságába fogunk totálisan elmerülni.
A Lótusz Templom
1. nap: Reggeli után át ruccanunk a Connaught Placehez, Delhi leg központjába, ahol az első kultúrsokk után egy picit ráhangolódunk Ázsiára, ismerkedünk a helyi szokásokkal, és hasznos indiai tudnivalókat is elsajátítunk, mint pl. az alkudozás művészetét. Utána kirándulás a Lótusz templomhoz, ami nemcsak a világ 7. legnagyobb templom épülete, de stilisztikailag is egy csoda.
Az ebédet a híres Partha Sarathi Krsna étteremben kötjük el, ami egy igazi elmélyülés az indiai vegetáriánus gasztronómia rejtelmeiben. Ebéd után a Krisna templom megtekintése, amit 1998-ban volt szerencsém az iskolánk diákjaival közösen felszentelni. Utána vissza a szállodába, kis pihenés és/vagy némi szabad bazározás a környéken.
2. nap: Délelőtt kirándulás az óvárosban, ahol megnézzük a Dzsama Masdzsidot, India legnagyobb mecsetjének, ami nekünk azért is érdekes, mert az elmúlt röpke 400 évben, itt csak két nem-muzulmán tarthatott beszédet. Mahátma Gandhi és Germánusz Gyula. Délután visszametrózunk a központba, ahol bebarangoljuk a tibeti bazárt és a többi érdekességet.
3. nap: Dél előtt kirándulás a Kutab Minarhoz, itt található az ókori világ 7 csodájának egyike, az évezredek óta nem rozsdásodó vasoszlop, melyről a históriák azt tartják, aki képes hátulról átölelni a világ ura lesz. Ebéd után meglátogatjuk a fenomenális Szikh kegyhelyet, a Guru Bangla Szahib templomot.
Február 4-5: Vrindavan
4. nap: Hajnali 5-ös indulással átruccanunk Vrindavanba, India egyik legszentebb helyére. A pici kis városban több mint 5000 templom van. Dél előtt az azelőtti napok kipihenése és a helyismeret megszerzése lesz a program. Délután zarándoklat, riksával a falu legszentebb és legszebb templomaiba.
5. nap: Korán reggel körbe zarándokoljuk az egész szent várost, ami kb. egy 2 és fél órás út, utána pedig beugrunk egy olasz és egy kazak barátomhoz és belessünk az általuk üzemeltetett félig árvaház, félig iskola reggeli programjába. Dél után bazárlátogatás.
Február 6: Taj Mahal-Agra, majd Varanaszi (Benáresz)
A 2008-as Tündérmaci csoporttal
6. nap: Ázsiában a reggeli 5 órás indulásnak az a lényege, hogy mire reggel 6 körül elindul az élet, addigra az ember már legyen lakott területen kívül, mert a települések a bocik, a tevék, az elefántok, a kecskék és a csirkék használta útjai hihetetlenül be tudnak dugulni és akkor még nem is beszéltünk az emberekről.
Szóval 5-kor útnak indulunk, saját busszal és megnézzük a Taj Mahalt, és ha van időnk az agrai erődöt is. Mivel ezeket a gyönyörűségeket leszámítva Agra egy rendkívül csúnya város, estefelé indulnánk is tovább. A terv az, hogy vonattal és Varanasziba, a Hinduk legszentebb városába.
Február 7-8: Varanaszi
7. nap: Reggel vagy délelőtt megérkezünk, attól függően, hogy az előző nap folyamán mikor indult a vonatunk. A terv az, hogy itt egy olyan szállodában szállunk meg, amelyet a helyi király egyik rezidenciájából alakítottak át hotelé.
Én személy szerint mindig a Scindia gátnál szoktam megszállni, de az kb. 30 méterre van légvonalban a legnyüzsgőbb halott égetőtől, és így nem csak a füst, de a pernye is be szokott csapni az ablakon. Ha a közkívánat az, hogy ott szálljunk meg, én benne vagyok, mert különben egy csodálatos régi palota maga a szállás, elég szépen felújítva, és rendesen vadregényes az érzete. Amikor 2005-ben a TV2-vel ott forgatunk, akkor is ott szálltunk meg és ők is imádták.
Szóval így is úgy is a korra délutánig pihenés, mert Agra-Varanaszi egy majd 600 kilométeres út, ami még Európában is sok, hát még a vad keleten.
Este lemegyünk a Gangeszhez és megnézzük a szentfolyó tiszteletére bemutatott esti szertartást és persze megkukkantjuk a halottégetést is.
Igen, pont ahogyan a horror filmekben is az egyedül álló, vagy esetleges kisgyermekes nő éjszaka indul el, egy rosszul működő elem lámpával a frissen vásárolt erdőszéli házának pincéjét felkutatni, amiből egy 17 tagú család tűnt el az azt megelőző héten, az éves csákány és motoros fűrész fesztivál hevében, mi is este fogjuk megnézni a halottégetést.
8. nap: Reggel át kirándulunk Szárnáthba, ahol a Buddha először tanította a Buddhizmus tanait. Eddigre már látattok Hindu, Szikh, Muzulmán és Bahai helyeket is, akkor illendő bekukucskálni egy Buddhista helyre is, hogy teljes képet kapjunk India spirituális sokszínűségéből. Kb. 1 kilométerre van egy fantasztikus Dzsain templom is, igény szerint benézhetünk oda is. Délután felkészülünk a Maha Kumbha Mélára.
Buddha Szárnáthban tanította az első 5 tanítványát a Dharmára
Február 9-11: Kumbha Méla
9-11. nap: Sok minden függ attól, hogy mennyien lesznek a Kumbha Mélán, most a szervezők kb. 100 millió hívőre számítanak, mert ehhez mérten derük ki az, hogy miként, mikor és, hogy hogyan menjünk el a helyszínre.
Én úgy tervezem, hogy a fő fürdőnap előtt oda vágtatunk, mert aznap még be is juthatunk, másnap megfürdünk, harmad nap meg már oszlik a tömeg annyira, hogy ki is jussunk.
Páran mondták, hogy a tömeget nem bírnák elviselni, de ha érdekes a programajánló jönnének, és valahol meg várnának bennünket. Ez a hely akkor Varanaszi lenne, és akkor így is úgy is őket a király palotájában szállásolnánk el, míg mi vissza nem érünk a mennyei fürdőzés után. Arra a két és fél-három napra igény szerint még programot is szervezhetek nektek, egy jól felkészült jóga tanár formájában, vagy egyéb tanulási lehetőséget valamely védikus tudományágban, ha a pihenés és kikapcsolódás nem lenne az erősségetek.
Február 12-13: Varanaszi-Delhi-Budapest
Itt megint csak a Kumbha Méla tömege lesz a mérvadó, hogy mikor és, hogyan megyünk vissza Delhibe. Varanasziban 12.-én megcsinálhatunk egy teljes Gangesz part túrát, amikor is az ember Észak-Dél irányában végig sétál az egész város hosszában a gyönyörűen kiépített vízparton. Évezredeken át szokás és felvágni való volt a királyok közt, hogy Varanasziban, a Hinduk legszentebb városában ki mekkora, és mennyire fényűző palotát tudott felépíttetni és fenntartani. De érdemes megnézni Varanaszi egyetemét is parkjaival és saját templomaival, ami egyébként a világ egyik legnagyobb egyeteme.
Utána, ha minden simán megy 13.-án azok, akik csak 2 hétre tudnak jönni repcsivel vissza mennek Delhibe, és onnan tovább Budapestre.
Program a 3. hétre:
Február 13-19: Mayapur-Kalkutta-Puri
13-15. nap: Indulás Mayapurba és 2 nap ott
A terv továbbra is az lenne, hogy éjszaka utazunk, hogy minél több időnk legyen látni. Így miután feltesszük a repülőre a két heteseket, egy esti vonattal leruccannánk Mayapurba. Ez az út is pont 600 km alatt van egy picivel.
Sri Mayapur Dhám
Én Mayapurban laktam 10 évig és mindmáig megunhatatlan. Elmegyünk majd megnézni azt a tradicionális iskolát ahová jártam, ami egy csoda. Az egész egy több százezer, igen több százezer téglával kirakott hatalmas Japán kertben van, de a lakóházakban és a tantermekben, amelyek bambuszból és nádból épültek, egy darab szeg sincs.
De egyébként ott található Dél-kelet Ázsia legnagyobb kupolája és most épül ott a világ legnagyobb temploma is, szóval lesz mit látni. Plusz csónakkal majd elmegyünk egy hihetetlen helyre, amit a Gangesz egy holt ágán kell megközelíteni, ahol találkozhatunk egy igazán kivételes emberrel, aki most már több mint 80 éve végez oltár szolgálatot, ugyanabban a templomban.
16. nap: Reggel be Kalkuttába, de előtte megfürdünk a Gangeszben. Ugyanis ez lesz az a nap, amikor ha szabad ég alatt fürdik meg az ember, és természetes vízben, akkor egész évben egészsége lesz.
Kalkuttában meg megnézzük a kavalkádot. Persze elmegyünk majd a Viktória Királyné tiszteletére épített palotát is, és a méltán híres gudzsarati templomban a Laksmi-Náráyana Mandirban fogunk ebédelni, de valójában Kalkutta érzetét kell befogadni, pont ezért a legnyüzsgőbb, legörültebb részeit fogjuk bejárnia városnak, New Market, Park Street, AJC Bose Road, ahol a Nepal Sweets létesítményben fogunk uzsonnázni, stb. Jó lesz, de Kalkuttából 1 nap pont elegendő. Este vonatra pattanunk és másnapra Puriba érkezünk.
17-20. nap: Puri
Puri India 4 legszentebb városának egyike. Mellesleg az indiai óceán partján fekszik és innen származik a szekér fesztivál tradíciója is. A templomba naponta 56 alkalommal ajánlanak fel hihetetlen finom és fantasztikus minőségű ételt, amire meg is van az emberem, aki ezt nekünk kis is hozza onnan. Mert itt sajnos a templomba nem mehetünk be, mert fehérek vagyunk, de kívülről is fenomenális.
Egyébként a Chakratirtha Road hátizsákos negyedében fogunk megszállni, mert ott a hölgyek is bikinizhetnek a parton és ez nem kelt felháborodást a helyiekben. Az esti tengerparti piac meg egyenesen mesebeli, szóval pihenéssel, tengerpartozással és fantasztikus zarándok helyek felkeresésével töltenénk az utolsó 3-4 napunkat Indiában.
20-án felkerekedünk, át kocsikázzunk Bhuvaneswarba, repülőre szállunk át portálunk Delhibe és onnan haza utazunk. Ha a járat engedi, még gyorsan megkukucskálnánk egy gyönyörű tavat és egy varázslatos kis templomocskát is, az Ananta-Vászudév Mandirt, ahol szintén 56-szor ajánlanak fel ételt, csak ez egy parányi kis templom, és láthatnánk a felajánlások menetét is.
Ez lenne a terv. Írjatok, ha be bejön!
Om Tat Sat
Baktai Ádám
