2 rövid történetet tálalnék fel nektek:

1. mert egy napon történet meg a 2 jelenet.
2. mert a lent nélkül nincs meg a fent, a rossz nélkül a jó, tudjátok yin-yang.

Valamint az, hogy ez mikor történt, az teljesen mindegy, de utalásokból úgy is egyértelmű, hogy nem olyan rég.

Egy reggel 9 óra 50 perckor érkeztem egy üzlet elé. Persze egyből benyitottam, és csak az után, hogy az ajtó nem engedett, néztem meg a nyitva tartást, miszerint a létesítmény 10 órakor nyit. De bejutási kísérletem legalább felhívta a figyelmét a bent álló kosztümös és öltönyös fiataloknak, hogy az első vevő megérkezett.

Persze én azt hittem, hogy egy ilyen híres amerikai színészes jelenet lesz, és gyorsan kinyitják az ajtót záróra után, hogy „csak maga miatt Mister…”, mint a reklámban, de nem volt szerencsém. Pár percre rá elkezdtek megérkezni a szemlátomást is kávéfüggő paciensek. Én jó magam nem vagyok kávés, idén lehet, hogy még nem is ittam kávét, de lehet, hogy tavaly sem. Én azért voltam ott, hogy a feleségemnek vegyek egy pár doboz kapszulát.

9 óra 55 perckor már 12-en álltunk az ajtó előtt és elkezdett esni az eső is.

Most már biztos voltam abban, hogy kinyitják az ajtót. Egy fiatal hölgy, aki valószínű, hogy valami vezető lehetet, még gyorsan időt szánt egy kis eligazításra. Gondolom arról volt szó, hogy milyen mélységes figyelemmel kell a vevők irányában viselkedni, vagy valami ilyesmi. Gyors volt és velős lehetett, mert 2 perccel később, mire vége lett a nyilvánvalóan egyoldalú kommunikációnak már mind a 6 eladó mélyen lehajtott fejjel hallgatta a szóáradatot.

Az eső rázendített és próbáltunk, addigra már mind a tizenöten az ajtó előtti eresz alá húzódni.

A benti viszonyok megváltoztak, a főnők lelépett és az eladók felszabadultak, 2 fiatalabb lány picit el is kezdett táncikálni és nevetgélősre váltott a hangulat. Eddigre már többen is úgy álltunk, hogy teljesen az ablakhoz nyomódtunk, és beteg spániel szemekkel könyörgően többünknek is sikerült szem kontaktust összehozni a bent állókkal.

És csodák csodájára 9 óra 59 perckor egy hölgy elindult irányukba és már azt hittem, hittük, hogy egy teljes perccel hamarabb beengednek minket, ami 4 perc esőben állás után kedves gesztusnak tűnt.

De nem így lett, a hölgy az ajtóban állt és a karóráját nézte gondolom 10 óra 00-ig, akkor kinyitotta az ajtót és széles mosollyal az arcán azt mondta, „Jó reggelt!”.

És a sors fintora, este 7-kor szinte teljesen a kávé bolttal szemben, egy ékszer üzletben találtam magam. Egy izgatott fiatal pár a karikagyűrűjükért érkeztek meg, és szinte bocsánatkérően a pultra ürítettek egy marék arany ékszert, hogy ha lehetne, tört aranyat beszámítatni, akkor ők ennyivel kevesebb kp-t hagynának a boltban.

Mindjárt kiderül, hogy honnan tudom, de még a friss eladó lány, aki még tapasztalatlanabb a szakmában, végignézte az ékszereket, amelyek gyűrűkből, elpattant láncokból és karperecekből álltak. Az egyik gyűrűben egy nagyobbacska kő csillogott és a hölgy közölte, hogy lehet, hogy egy kicsit le kell majd vonni a súlyból, mert akkora az a kő.

A pár persze beleegyezett, hiszen a marék szemmel láthatóan is már rég nem használt ékszereket átveszik majd tőlük. Ekkor oda lépett maga az ékszerész, aki a bolt főnöke és elnézést kért egy pillanatra és megnézte a követ lupéval is.

Közölte a fiatal párral, hogy a kő gyémánt és lehet, hogy haza kellene telefonálni, hogy így is el akarják-e adni az ékszert. A fiatalok telefonos segítséggel eldöntötték, hogy az ékszer eladó, és mit sem sejtve megkérdezték, hogy mennyi lenne az annyi.

Az ékszerész fiú gyorsan számolgatni kezdett és közölte velük, hogy mindamellett, hogy persze kijön a kő árából a pár karikagyűrű, még a karikagyűrűjük árának két és félszeresét is hazavihetik.

A meglepődés kézzel fogható volt, a lány elkezdett sírni, mert még egy nászút is összejött a gyűrű mellé, a srác meg sem tudott szólalni.

És ez mind úgy történt, hogy ők nem tudtak a kőről, azt sem tudták, hogy mennyit ér, sőt még az is rendben volt nekik, hogy levonjanak az arany árából a kő nagysága miatt. Az ékszerész bármikor lenyúlhatta volna úgy a követ, hogy rajta kívül senki sem tudott volna róla, még az eladó hölgy sem, aki nem rosszindulatból, de fel sem ismerte a követ. Kíváncsi vagyok hány ékszerész csinálta volna ezt így.

Van még remény az emberekben, különben a becsületes ékszerész a sógorom volt!

Om Tat Sat

Baktai Ádám