Amikor elindultunk Ázsiába nagyon sokan tök cukik voltatok, és azt kérdeztétek, hogy lesz-e időnk tanulni is valamit, vagy megint csak futás és rohanás lesz.
Ismertek, itt is belesétáltam a sorsomba, szóval itt is inkább én tanítottam és kezeltem, de valamire, ami most nagyon jókor jött és nagyon kellett, valahogy sikerült rá éreznem.
Először is hihetetlenül érdekes volt az, hogy amikor elkezdtettek bejelentkezni az jövő évi Kutir Kalendáriumra, elég sokan a Kutir Facebook oldalára írtatok. Én, mint számítástechnikai analfabéta nem tudok a Kutir Facebook oldaláról írni, így úgy válaszoltam nektek, hogy a saját Facebook oldalamon kikerestelek benneteket és személyes írtam nektek.
És mivel nálam kíváncsibb embert még nem hordott a hátán a mi szépséges Föld Anyánk, hát bele kukkantottam a rólatok elérhető információs halmazba. Így kb. most derült ki nekem, hogy ti, akik jártok hozzám, erre-arra, valójában igen komoly emberek vagytok a magatok életterületein.
Szóval még most elmondanám így az elején, hogy nagyon hálás vagyok, és nagyon kitüntetve érzem magam, hogy ti szoktatok találkozni velem. Így megpróbálom majd picit összeszedettebben intézni az óráimat és az oktatásokat.
Szóval, még nem akarok elkiabálni semmit, de jövő ilyen korra már valószínűm hogy itt fogok tanítani, így kb. 9-10 hónapunk van egymással, mármint veletek. Ezért ezen túl, amúgy is végig dumálom az óráimat, minden hétre, vagy 2 hétre lesz egy adott téma is, amit feldolgozzunk a jóga órák folyamán, vagy utána.
Szimplán csak azért, hogy picit jobban bele tudjunk látni a kelet világképébe, ami lehet, hogy egy kicsit fura az elején, de olyannyira ember és természet közeli, hogy biztos felüdülést ad nekünk nyugaton, még akkor is, ha eleinte még „csak” intellektuálisan érdekel minket az egész, és nem feltétlen szeretnénk azonnal komolyabb változásokat beiktatni az értékrendűnkbe.
Mert ami engem itt nagyon megérintett az a tudatosság az emberekben, ami valójában szabaddá tesz minket, és nem lépegető droidokká. És itt most teljesen tisztán látom, hogy mennyire be vagyunk mi szabályozva a materiális élet által, mert az emberek itt is, ahová szabadságra és pihenésre jönnek, sem tudják levetkőzni a vélt és valós elképzeléseiket azokról az elvárásokról, amit a nyugati társadalom „normái” irányítanak ránk fenyegetően. Mindenki a saját vélt, vagy áhítatott kasztjának megfelelő ruhában megy el a hozzá illő helyekre, enni és kikapcsolódni, de még a fürdőruhájuk és a hozzá illő szörfdeszkájuk is megfelelő márkázatú és cégjelzésű.
Míg a helyiek legnagyobb részét ez még mindig nem érinti és nem is változtatja így itt kb. minden napra esik valami spirituális ünnep, és emberek garmadáit látjuk a templomokba özönleni, felajánlásokat víve a fejükön, olyan felajánlásokat, amelyeket a saját kezeikkel készítenek, és nem valamilyen boltba vesznek. És ez valahogy nem is egy ilyen álságos kifelé meg mutatom, hogy mennyire szentéletű vagyok, de nem is egy ilyen befüvezett óvódás lelassultságú szentimentalizmusból fakadó dolog ez, hanem egyszerűen így van és kész.
De itt a helyiek minden nap a démonoknak is tesznek felajánlásokat, le a földre, hogy kiengeszteljék őket, és tök érdekes, hogy ők mit gondolnak a démonoknak felajánlani, mert mentos cukorka és cigi mindig van benne, persze a szokásos virág és füstölő mellett, és ők így őrzik az egyensúlyt, és nem feltétlen azért szép az élet, mert a rosszról nem veszünk tudomást.
Helyi Balinéz közmondás: „A boldogoknak nem a legjobb van meg mindenből. Ők a legjobbat hozzák ki mindenből!”
És kezdek papolós lenni, és bezzeg az én időmben öregnek hangzani, így mostanra ennyi, de még írok nektek erről a témáról.
Befejezésként annyit, hogy nincs sok időnk így még idén elkezdjük, valószínű a 2 ünnep között, a Mahabhárata mese estéket, mert mesén keresztül tanulni a legkönnyebb!
Om Tat Sat
Baktai Ádám
