Már megszokhattátok, hogy tematikusan is szoktam bejegyzéseket feltenni a Kutir FB oldalára. Pl. Keddenként, a Mars napján szoktam élesebb dolgokról is írni, míg Pénteken a Vénusz napján, meg próbálok cukiságokat és szép dolgokat posztolni.

Így arra gondoltam, hogy tematikusan azt is megosztom veletek, hogy mostanság miről beszélgettünk a kisfiammal.

Mint tudjátok 2014-ben több mint 1 hónapot voltunk Indiában, és azt tapasztaltam, hogy India nagyon változik és, hogy hihetetlenül hódít a nyugat. Itt most minden divat, ami nálunk is! Mennek a valóság show-k, a tehetségkutatók, a maggi és knorr zacskós levesek a gyors kajáldák és kb. minden megy, ami nyugati.

Egy Outlook nevezetű magazin címlap sztorija pl. az volt, hogy a „sáfrányba öltözött papok, egyes helyeken már nemcsak a tehénhús fogyasztás ellen ágálnak, de a bivaly, a teve és a kecske hús ellen is” és a cikk fő vonulata az volt, hogy vegyék már észre magukat, hogy ez mennyire gáz, mert nehogy már egy több ezer éves hagyomány határozza meg az életünket még most is a 21. században.

Mindez úgy megy Indiában, hogy nálunk nyugaton meg már arról szól a fáma, hogy mennyire nem gazdaságos a húsfogyasztás, mert totálisan kizsákmányolja a földet, és az ivóvíz állomány több mint felét a húsipar használja fel, stb., stb., stb.

De hát mindig a szomszéd fűje a zöldebb.

Ettől függetlenül viszont a mesecsatornákon hihetetlen mennyiségű rajzfilm megy Krisna, Ganésha vagy Hanumán életéről, és ez nagyon bejött a kis mackómnak. Én általában nem igazán nyomom a saját vallásomat a gyerekeimre, de otthon van oltárunk, én mesélek nekik ezt-azt, és részt szoktak venni rítusokon is amiket én celebrálok és így azért nagyjából tisztában vannak apa spirituális látásmódjával kapcsolatosan.

Viszont ott Indiában Barnuskának is komoly újdonság volt az, hogy szinte mindenben ott van a spiritualitás, még a mesékben is. Sőt még a mesékben lévő csatákban is ott van a lelkiség, hiszen Védikusan a mantrák is részesei voltak a hadviselésnek. Ez például hihetetlenül érdekes volt a drága kisfiamnak, és erről elég sokat is beszélgettünk.

Íme, a rövidített válaszom ebben a témában:

Így hirtelen az otthoni jegyzeteim nélkül, csak a bot fegyver elsajátítására emlékszem, de ez is egy jó példa lehet és nagyjából le is írja a rendszert.

A Védikus időkben azok a harcosok voltak a leghatalmasabbak, akikben volt némi spirituális beütés is, lásd a harcos szerzetes kifejezést, vagy az indiai megfelelőjét a Rádzsarishit, azaz a szentkirályt.

Ha ők nekiveselkedtek annak, hogy egy spirituális fegyverhasználatot is elsajátítsanak, akkor évekig edzettek, meditáltak és képezték magukat erre.

A bot fegyver használatát úgy lehet elsajátítani, hogy egy mantrát elmond az ember 1 milliószor (Hana Hana Hum Phat), elvégzi hozzá a megfelelő böjtöket és meditációkat, majd amikor be akarja vetni a fegyvert, visszaemlékszik arra a tudatos állapotra, amikor ezeket a mantrákat ismételgette, egyszerre mind az 1 millió alkalomra, és ekkor a fegyver bevethető válik. Igen ám, de itt nem csak egy botot kell elképzeljünk, mert ez a bot fegyver akkora lesz, amekkorára te képzeled el, és olyan csapást mér az ellenfélre, mint amilyet te szeretnél. Szóval lehet a bot 150 méter hosszú és 12 tonna is, ami azért elég durva tud lenni.

És, hogy mégis ez mekkorát szólt?!

Indiai régészek felfedezték is, hogy pl. Kurukshétrán, ahol Krisna elmesélte a Bhagavad Gitát egy hatalmas csata előtt, több méter mélyen méteres üveg rétegé van olvadva a homok, mintha több atomrobbanás is érte volna ott egy helyen azt a területet. Mondjuk a Védák azt mondják, hogy abban a csatában 64 millió ember veszítette életét. 

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

UI: (Az utóiratot meghagytam indiaira!) Mostanában elég szellősen írogattam nektek, de azt tudnotok kell, hogy a szállásunkon nincs net, viszont a szomszédos Hotelből néha átjön a wifi, mármint ha mantrázok. Pluszban kevésszer van áram is, mert egy hatalmas trópusi ciklon bolyong a környékünkön. Október 30-án megyünk le délre, ott lesz net a szállásunkon is.