Ma van Ganga Szagar Méla: így a mai különleges Újhold alkalmából…

A távol keleti kultúrákban az Újhold jelensége egy elmúlt időszaknak a végét és egy új ciklusnak a kezdetének számít, egyfajta újjászületést is jelent. Sőt Tibetben ezt a napot Buddha napnak is hívják, mert maga a megvilágosodás is egy fajta vég és újra kezdet jelenség is. Ezen a napon bármit is teszünk az 100 szorosan hat ránk.

Valamint Indiában az Újhold napján imádandó személyiségek a Pitrik, vagyis az Ősapák. Akik ugyan a múlt, de nekik köszönhetjük a jövőnket is! Szóval ezen a napon megemlékezéseket és búcsúztatásokat is szoktak csinálni.

Ráadásul a mostani Újholdra esik a Gangesz azon ünnepe, amikor arra emlékeznek meg, hogy a Gangesz eléri az óceánt.

A teljes sztorit most túlságosan is hosszadalmas lenne leírni, de több nagy hős is közre játszott abban, hogy a Gangesz alá szálljon a mi kis bolygónkra.

A nagy király Baghirata invitálta le a Gangesz Istennőjét a földre, Akit Siva fogott fel, hogy a hatalmas folyó alászállása ne pusztítsa el a földet. Majd, amikor Siva tovább engedte a folyót maga Baghirata király volt az, aki a folyózuhatag előtt haladva, úgymond végig „csalta” a hömpölygő folyót az indiai fennsíkon, hogy a csatában elesett őseinek hamvain keresztül folyva felszabadítsa azok lelkeit. Erre emlékezünk meg a mai napon, mármint arra, hogy Gangesz elérte az óceánt.

És akkor gyorsan ki is használnám ezt a napot, hogy megemlékezzünk két nagyon szeretetteljes emberre, egy hihetetlen tanáremberre, és egy hihetetlen természetvédőre.

A tanár ember 2015-ben 3 nappal a Gangesz ünnepe előtt búcsúzott el tőlünk, a természetvédő pedig 2015. Március 20-án, Újholdkor.

Sokan ismerni fogjátok azt a fenomenális tanárembert, akiről most írni fogok, de akik nem, azoknak csak annyit kell tudni Szabó Ferencről, sokaknak szimplán „Kopasz”-ról, hogy ő egy olyan tanárember volt, akik nem csak a saját és a közvetlen maga alatti korosztályban volt ismert, elismert és tisztelt, hanem saját gyermekei és az őket követő korosztályok tagjai által is, mert Kopasz velük is megtalálta a közös hangot.

Ha bele gondoltok, nem igazán az a szokványos, hogy az ember 50-60 évnyi szórásból találkozik emberekkel. De Kopasz nem csak, hogy találkozott velük, hanem segítette, tanította és inspirálta is őket. Szerintem ez az igazi mérvadója egy tanárnak. Kortól, érettségtől és társadalmi hierarchiától függetlenül képesnek lenni mások képzésére, fejlesztésére.

A másik zsenialitása az volt, hogy Kopasz mindent is, tanított. Generációkat készített fel matek, kémia és fizika vizsgákra, de olykor biológiára és magyarra is, nem beszélve az időnként beeső filozófia korrepetálásokra!

A másik zseniális ember, akiről megemlékeznék pedig a természetvédő, Dr. Puky Miklós, aki teljesen váratlanul ment el.

Szerintem a mai 20 év feletti korosztályban talán csak pár ezres számokban lehetnek azok, akik még nem hallottak a békamentéses akciókról, amikor békák vonulását felügyelték önkéntesek, hogy azok átérjenek forgalmas utakon. Ezt az egész programot Dr. Puky Miklós találta ki, aki egy zseniális ember, eltökélt világutazó, rendíthetetlen természetvédő, aki harsány nevetésével képes volt az egész 247 négyzetméteres régi Bhakti Kutirt beharsogni. Szóval ezen a napon neki is gyújthatnátok egy gyertyát.

Szóval nagy tisztelettel búcsúzúnk Kopasztól és Miklóstól, kérlek benneteket imádkozzunk a lelkükért és azért, hogy bárhol is legyenek most, az áldott születés legyen.

Om Tat Sat

Baktai Ádám