Az ősi indiai tradíciók szerint az ősökről való megemlékezés, az ősz folyamán kerül sorra, és 15-16 napig tart. Az Istenek lepihenésének harmadik havára esik, és a telihold utáni naptól egészen az azt követő újholdig celebrálják.
Az elképzelés az, hogy ezeken a napokon különleges felajánlásokkal segíthetjük az őseink karmikus útját. Legyenek ők bárhol, a mi felajánlásaink lendíteni fognak az életükön, 7 generációig visszamenőleg.
Szinte régiónként eltérnek a szokások, így mi a Bhakti Kutir házatáján, amennyiben megemlékezünk az őseinkről próbáljuk ezt a Garuda Purána leírásaihoz hűen megtenni. Ez a szentírás 3 féle felajánlásról ír:
- Napkeltekor folyóvízbe ajánlani vizet, amiben fekete szezámmagot és búbosfűvet keverünk (ez egy nád féle, de helytesíthető csillagpázsittal).
- Rizsgolyók felajánlása, az indiai Gájában, ez nem igazán érvényes ránk, de törekedni kellene, hogy egyszer az életünkben azért sikerüljön.
- Ezen a napon megvendégelünk papokat, és/vagy megetetünk teheneket, varjakat. Szezámmagot azért próbáljunk belecsempészni a felajánlásainkba.
Idén, 2026-ban szeptember 27 és október 10 között tegyük meg felajánlásinkat.
Om Tat Sat
Baktai Ádám, apuka, tanár, pap. A védikus kultúrtudományok szakértője.
Ui: Felmerült néhány kérdés ezzel a bejegyzéssel kapcsolatosan, íme néhány válasz a témakörben.
Szeptember 4: 
Az utóbbi években nálunk nyugaton is előtérbe került a paraziták elleni védekezés fontossága, ami természetszerűen magába foglalja a paraziták szervezetből való kihajtását. Ez a tudás szerves része az ájurvédikus gyógyászatnak, immár sok ezer éve. 
(A Baktai Ádám által tanított esti jóga óra szünettel Szeptember 3-ig!)
