Maga a Rámajána a világ egyik legősibb eposza. Így az idők folyamán nagyon sok verziója jött létre, sőt vannak olyan Rámajánák amelyek már ki is kerültek az indiai/hindu kultúrkörből. Hiszen van Thai, Maláj, Indonéz, Kambodzsa-i, Burma-i, Laosz-i és még Filippínó variációi is a Rámajánának.

De a legősibb és a legnépszerűbb egyértelműen a Valmiki féle Rámajána, amit Valmiki Rishi írt le, és ami 6 könyvben lett lejegyezve, 24 ezer versben. Íme a Valmiki Rámajána tartalom jegyzéke:

Első könyv: Bala Kanda

Ez a szakasz Ráma gyermekkorának eseményeit és történeteit dolgozza fel.
Dasharatha-nak, Ayodhya királyának három felesége volt: Kaushalya, Kaikéji és Szumitra. A király hosszú ideig gyermektelen volt és mivel nagyon vágyott örökösre, bemutatott egy Putra-kameshti jagja nevű tűzáldozatot. Ezután megszületett elsőként Ráma, Kaushalya gyermekeként, Bharata Kaikéji, Laksmana és Shatrughna pedig Szumitra gyermekeiként.

A birodalom hercegeit az ősi írások szellemében nevelték, a hadviselés tudományára pedig Vashista Rishi a nagy bölcs tanította őket. Ráma 16 éves korában, Dasharatha udvarába érkezik egy másik nagy bölcs, Vishwamitra, hogy segítséget és védelmet kérjen az áldozati szertartásokat megzavaró démonokkal szemben. Vishwamitra kiválasztja Ramát, akivel együtt tart öccse, Lakshmana. Vishwamitra értékes tanításokkal és természetfeletti fegyverekkel látja el Rámát és Lakshmanát, melyek által legyőzik Tatakát és sok más démont ezzel megvédve az erdőben élő szerzeteseket és remetéket.

Mindeközben Dzsanaka, Mithila királya, egy napon egy titokzatos leánygyermeket talált a mezőn, a szántásban. Boldogság járta át és a gyermeket Isten csodálatos ajándékának tekintette. A gyermeket Szítának nevezte el, a szanszkrit barázda szó után. Szítából páratlan szépségű, elbűvölő lány lett, aki egy napon labdázás közben könnyedén felemelte azt a nehéz íjat, melyet ősei magától az Úr Shivától kaptak. Így a király úgy döntött, hogy csak az lehet Szíta férje, aki szintén fel tudja emelni és feltudja ajzani a nehéz íjat.

A démonokkal való küzdelem után, a bölcs, Vishwamitra Mithilába viszi Rámát és Laksmanát, hogy megmutassák, mire képesek az íjjal. Sok herceg és királyfi után Ráma is jelentkezik, hogy felemelje az íjat, majd amikor fel is húrozza, az íj ketté törik. Az ezt követő ünnepségben nemcsak Ráma és Szítá, hanem Dasharata összes fia és Dzsanaka összes lánya összeházasodnak. Ráma feleségül veszi Szítát, Laksmana Urmilát, Bharata Mandavit, Shatrughna pedig Shrutakirtit. Hatalmas ünnepség keretében Mithilában tartják az esküvőket, a házasok pedig visszatérnek Ayodhyába.

Második könyv: Ajodhja Kanda

Ráma és Szíta esküvőjét követően az idősödő Dasharatha kifejezi kívánságát, hogy Rámát megkoronázzák amihez a kosalai udvar és alattvalói is beleegyezésüket adják. A nagy esemény estéjén Kaikéji – akiben a cseléd Manthara féltékenységet szított – követeli, hogy Dasharatha teljesítse két kívánságát, ahogyan azt réges-régen ígéretet tett neki.

Kaikéji követeli, hogy Rámát tizennégy évre a vadonba száműzzék, mely idő alatt az uralkodás joga fiát, Bharatát illesse meg. A király, akit köt az adott szó, elkeseredetten enged Kaikéji kívánságának. Ráma teljes mértékben elfogadja apja vonakodva adott rendelkezését, nagy önuralmat tanúsítva, ami az egész történet során jellemző rá. Szíta és Lakshmana vele tartanak. Amikor Ráma Szítát arra kéri, ne kísérje el, ő így felel, „az erdő melyben élsz, számomra az lesz Ayodhya, viszont Ayodhya nélküled valóságos pokol lenne számomra.”

Ráma távozása után Dasharatha király belehal a bánatba. Közben Bharata aki anyai nagybátyjánál volt látogatóban tudomást szerez a távolléte alatt Ayodhyában történtekről. Visszautasítja, hogy éljen anyja mesterkedése által kierőszakolt jogával és felkeresi Ramát a vadonban. Arra kéri, hogy térjen vissza uralkodni. Ám Ráma eltökélten ragaszkodik hozzá, hogy teljesíti apja rendeletét és visszautasítja, hogy a száműzetés letelte előtt visszatérjen.

Harmadik könyv: Aranja Kanda

Tizenhárom év számkivetettség után Ráma, Szíta és Lakshmana a Godavari folyó mentén délre vándorolnak és a maguk építette kunyhóikban élnek. A pancshavati erdőben meglátogatja őket egy Surpanakha nevű rakshaszí (démoni lény), Rávana leány testvére. Miután sikertelenül próbálkozik a fivérek elcsábításával, megpróbálja megölni Szítát. Lakshmana megakadályozza ezt és levágja az orrát és a füleit. Amikor Surpanakha fivérei, Khara és Dushan hírét veszik ennek, többed magukkal megtámadják a hercegeket. Ráma azonban legyőzi Kharát és a rakshaszákat.

Amikor a történtekről Rávana értesül, elhatározza, hogy egy Maricsha nevű ráksasza segítségével foglyul ejti Szítát s így térdre kényszeríti Rámát. Maricsha egy aranyszarvas alakját öltve magára vonja Szíta figyelmét. Szíta a szarvas szépségétől elbűvölve könyörög Rámának, hogy fogja el a vadat. Ráma tisztában van vele, hogy ez a démonok mesterkedése, ám nem tudja Szítát eltántorítani a kívánságától, így Lakshmana gondjaira bízza őt, míg üldözőbe veszi a szarvast az erdőben.

Egy idő után Szíta Ráma hangját hallja, amint őt szólítja. Mivel attól tart, hogy Ráma élete forog veszélyben, ragaszkodik hozzá, hogy Lakshmana a segítségére siessen. Lakshmana győzködi, hogy Rámát nagyon nehéz megsebesíteni és a legjobb, ha betartva az utasítását Szítával marad, hogy megóvja őt. Szíta elkeseredetten sír és bizonygatja, hogy nem ő, hanem Ráma szorul a segítségére. Lakshmana enged a kérésének, azzal a feltétellel, hogy Szíta a kunyhóban marad és senki idegennel szóba nem áll.

Nyilával egy vonalat – Lakshmana védvonala -, húz a kunyhó köré és varázslatot bocsát rá, hogy kívülről senki ne léphesse át, de bentről ki lehessen jönni. Miután távozik, vándor aszkéta alakban megjelenik Rávana és ételt koldul Szítától. Nem sejtve, a vendége szándékát, Szítát sikerül becsapni, elhagyja a védett területet és Rávana erőszakkal elhurcolja. Dzsatáju, egy keselyű megpróbálja megmenteni Szítát, de halálosan megsebesül.

Rávana Lankára viszi Szítát, ahol a rakshaszákkal őrizteti. Majd feleségül kéri Szítát, de Szíta elutasítja, mondván, hogy ő örökre Rámáé marad. Ezalatt Ráma és Lakshmana Dzsatájutól megtudja, hogy Szítát elrabolták és azonnal útra kelnek, hogy kiszabadítsák. Útjuk során találkoznak Kabandhával és az aszkéta Shabarival akik Szugrivához és Hanumánhoz küldik őket.

Negyedik könyv: Kiskindha Kanda

A Kiskinda Kanda a majmok (Vánarák) fellegvárában, Kiskindában játszódik. Ráma és Laksmana találkozik Hanumánnal, aki azonnal Ráma feltétlen híve lesz. Hanumán a hős majmok legnagyobbika és a kishkindai trón száműzött várományosának, Szugrivának pártolója. Ráma támogatja Szugrivát, aki cserébe a támogatásért, megígéri, hogy segít visszaszerezni Szítát. Így Ráma megöli Szugriva fivérét, Valit, hogy az visszaszerezhesse Kiskinda királyságát.

Szugriva ekkor felderítő csapatokat küld szét a szélrózsa minden irányába, akik északról, keletről és nyugatról is sikertelenül térnek vissza. A délen kutató, Angada és Hanumán vezette csapat viszont egy Szampati nevű keselyűtől (Dzsatáju bátyja) megtudja, hogy Szítát Lankára vitték.

Ötödik könyv: Szundara Kanda

A Szundra Kanda alkotja a Valmiki Rámajána szívét, amely részletesen és szemléletesen ábrázolja Hanumán kalandjait. Miután megtudja hol van Szíta, Hanumán rettenetesen nagy alakot ölt és egy hatalmas ugrással a tengeren át Lankán terem. Útja során rengeteg kalandban van része, találkozik például a Gandharva (angyal) Kanjával, aki egy démon alakjában teszi próbára a képességeit. Találkozik Mainakudu hegyével, aki felajánlja neki a segítségét és az oltalmát, hogy megpihenjen nála. Amit Hanumán visszautasít, mert siet, hogy rátaláljon Szítára.

Amikor Lankára lép, találkozik Lankinivel, a Lankát védelmező démonnal. Hanumán megküzd vele és leigázza, hogy Lankára léphessen. Lankinit egy korábbi látomásában az istenek figyelmeztették, hogy Lanka közeli vesztét jelenti, ha valaki legyőzi őt. Hanuman rátalál a démonok királyságára és kilesi Rávanát. Majd egy Ashoka ligetben rátalál Szítára akit Rávana és a rakshaszák szép szóval és fenyegetéssel igyekeznek hozzákényszeríteni Rávanához.

Hanumán kivárja míg elmennek az őrök és, hogy megnyugtassa Szítát, Ráma pecsétgyűrűjével jelzi, hogy jó szándékkal jött, mint Ráma küldöttje. Vissza akarja vinni Szítát Rámához, azonban ő elutasítja, mondván, hogy ez nem lenne dharmikus a harcosok szempontjából. Szíta kijelenti, az egész száműzetés és minden más értelmét veszti, ha Hanuman viszi őt vissza Rámához. Rávana Ráma távollétében erőszakkal hurcolta el Szítát, ami egy gyáva tett volt. Rávana távollétében Hanumán nem viheti vissza Szítát Rámához. Szíta azt mondja, Rámának magának kell bosszút állnia az őt és kedvesét ért sértés miatt.

Hanumán ekkor pusztításba kezd Lankán. Fákat dönt ki, épületeket rombol le és megöli Rávana legvitézebb harcosait. Majd hagyja magát elfogni és Rávana elé vinni. Merészen előadja Rávanának, hogy engedje el Szítát. De elítélik őt és felgyújtják a farkát, hogy megalázzák. Hanumán kiszabadul a köteleiből és tetőről tetőre ugrálva felgyújtja Rávana fellegvárát, és egy újabb hatalmas ugrással visszatér a szárazföldre. A sikeres felderítő csapat a hírekkel visszasiet Kiskindhába.

Hatodik könyv: Juddha Kanda

A Lanka Kandaként is ismert könyv beszámol a Ráma és Rávana seregei közt vívott csatáról.

Miután meghallgatják Hanumán beszámolóját Szítáról, Ráma és Lakshmana szövetségeseikkel a déli tenger partjához indulnak. Ott csatlakozik hozzájuk Vibhishana, Rávana renegát fivére. A majmok közül Nala és Nila egy úszó hidat (Ráma Szétu néven ismert) építenek a tengeren át olyan kövekből, melyekre Ráma nevét írták, s ezért úsztak a vízen. A hercegek és seregük átkelnek Lankára. Majd hosszú háború veszi kezdetét.

Mindkét oldalon hatalmas veszteségeket szenvednek el. Az egyik ütközetben Rávana fia, Indradzsit egy különleges fegyvert lő Lakshmanára, aki súlyosan megsebesül. Ezért Hanumán ismét hatalmas alakot ölt és Lankáról a Himalajába szökken, hogy elhozzon egy különleges gyógynövényt Lakshmana sebére. Elérvén a Szumeru hegyet, Hanumán nem ismeri fel a növényt, ami Lakshmanát meggyógyíthatná, ezért úgy határoz, hogy az egész hegyet magával viszi Lankára.

Lassan Rávana kifogy a csapatait vezető tábornokokból és saját maga is harcba száll. Így végül a háború befejeződik, amikor Ráma megöli Rávanát. Ráma ezután Vibhishanát ülteti Lanka trónjára.

Amikor Ráma találkozik Szítával, arra kéri, vesse magát alá egy Agni Parikshának (tűzpróba), amely bizonyítja szűziességét, mivel véget akar vetni a Szíta tisztaságát kétségbe vonó szóbeszédnek. Amikor Szíta beleveti magát az áldozati tűzbe, Agni, a tűz istene sértetlenül kiemeli és a trónra ülteti őt, igazolva az érintetlenségét.

(A második legnépszerűbb Rámajána a Tulszidász féle Rámacsharitamanasz, vagyis Ráma cselekedeteinek tava c. epikus költemény. Ebben a Rámajánában az Agni Pariksha epizód eltér a Valmiki Rámajána verziótól. A Tulszidász féle Rámajánában Szíta sohasem került Rávana hatalmába. Amikor Szítá átlépte a Lakshmana által felrajzolt mágikus vonalat, Agni a tűz istene magához vette Szítát. Így Rávana csak egy maja Szítát, egy illuzorikus Szítát szerzett meg. Így szükségszerű volt a tűzpróba, hogy Agni újfent kitudja cserélni Szítát és így már a valódi Szítá tudjon újraegyesülni Rámával.

Későbbi Rámajána verziók további könyveket is hozzáadtak a történethez. A második legismertebb Rámajána a Tulszidász féle szinte teljesen megegyezik a Valmiki féle Rámajánával, de Tulszidász hozzáillesztett még egy könyvet a Rámajánájához. Az Uttara Kandát.

Hetedik könyv: Uttara Kanda

Az Uttara Kanda a Tulszidász féle Rámajána utolsó könyve, amit a Kakbhusundi és Garuda közt folyó beszélgetések alkotnak. Tulszidász ezekből a beszélgetésekből írta le, amelyek Ráma ayodhyai uralkodását ábrázolja, Ráma fiainak, Lav-nak és Kush-nak a születését, az Ashvamedha yajna-t (lóáldozat) és Ráma utolsó napjait beszéli el.

Röviden amikor lejár a száműzetés, Ráma visszatér Ayodhyába Szítával, Lakshmanával és Hanumánnal, ahol Rámát megkoronázzák. Amikor Hanumánt megkérik, hogy tegyen tanúbizonyságot a Ráma iránti odaadásáról, ő feltépi a mellkasát, a szívében pedig mindenki megdöbbenésére Ráma és Szíta látható. Ráma kormányozza Ayodhyát és az uralkodását „Rám-Radzsjának” hívják (a hely, ahol az emberek teljes életet élnek, boldogok és elégedettek). Rámának, ahogyan az összes testvérének is 2 gyermeke születik, Rámának és Szítának 2 fiú, Lav és Kush.

Későbbi Rámajánák még egy további könyvet is hozzá sorolnak a teljes történethez.

Lav és Kush Kanda

Ez a könyv (kanda) sem a Valmiki, sem a Tulszidász féle Rámajánának nem része, a fejezetet a később leírt Rámajánáknak képzi szerves részét. Ebben a fejezetben, ahogy Ráma uralkodása telik, és Szíta várandóssága egyre egyértelműbb, kémek azt kezdik híresztelni, hogy az emberek megkérdőjelezik Szíta tisztaságát amiatt, hogy egy évet töltött egy másik férfi otthonában a férje nélkül. A nép a szájára veszi Szítát és megkérdőjelezi Ráma döntését, SZíta visszafogadásával kapcsolatban. Rámát rettenetesen felzaklatják és felháborítják a hallottak, és végül azt mondja Lakshmanának, hogy Ayodhya királynőjének tisztasága minden pletyka és híresztelés felett kell hogy álljon. Utasítja, hogy vigye el Szítát az Ayodhya melletti erdőbe és hagyja ott. Ezen felül mondja meg neki, hogy nem nevezheti magát Ayodhya királynőjének, mivel az sértené az elődeiket. Lakshmana vonakodva hagyja ott Szítát az erdőben egy újabb száműzetésre.

Szíta menedéket talál Valmiki ashramjában, ahol életet ad egy fiú ikerpárnak, Lavnak és Kushnak. A fiúk szép lassan felcseperednek és egyre jobban előtör belőlük a harcos, attól függetlenül, hogy egy remete ashramjában élnek és tanulnak. Eközben Ráma egy Ashwamedha yajnát (lóáldozat, ami a királyi hatalmának szent kinyilvánítását szolgálja) hajt végre. A szertartás lényege az, hogy a kiválasztott lovat elengednek, és ahová csak vándorol, az ottani uralkodók ajándékokkal halmozzák el a királyt, ezzel is kinyilvánítva hűségüket. Ahol fogva tartják a lovat, ott magát a királyt nem tekintik uralkodójuknak és ekkor általában háború következik.

Lav és Kusha elfogják a lovat és legyőzik Ayodhya teljes hadseregét, mely a lovat védelmezték. Később a fivérek legyőzik Lakshmanát, Bharatot, Shatrughant és más harcosokat is, sőt elfogják Hanumánt. Végül megérkezik maga Ráma, és legyőzi a hatalmas erejű testvérpárt. Majd visszatér Ayodhyába. A kiszabadított Hanumán próbálja meggyőzni Rámát, hogy a fiúk biztosan az Ő gyermekei, de Ráma kételkedik szavaiban.

Valmiki tájékoztatja Szítát a fejleményekről és azt tanácsolja az ikerfivéreknek, hogy menjenek és mondják el Szíta áldozatának történetét Ayodhya népének. A fiúk megérkeznek Ayodhyaba, de az emberek meggyőzése rengeteg nehézségbe és ellenállásba ütközik. Hanumán természetesen  mindenben segíti őket. Amikor az ikrek már Ráma előtt állnak, egyszer csak Valmiki előhozza Szítát. Amikor Rama meglátja őket, ráébred, hogy Luv és Kush nem mások, mint az ő fiai. Ekkor Nagarszén az egyik intrikus (az elsők egyike, aki a Szíta iránti gyűlöletet szította), felszólítja Szítát, hogy bizonyítsa be az ártatlanságát.

Szítát felzaklatják a történtek és úgy dönt, hogy visszatér a Földanyához, ahonnan előjött. A Földanyjához, Bhúmidevihez imádkozik, a föld meghasad, majd összezárul miután Szíta eltűnik a mélyben. Ráma még hosszú éveken át uralkodik Ayodhyában, de sohasem nősül újra. Végül 3 fivérével együtt a Saraju folyóba lépve elérik a szamadhi állapotát és elhagyják a világot.

Így nagyjából képbe kerültettek az összes Rámajána verzióval, de még írni fogok nektek egy csomó érdekességet a különféle Rámajánákról!

Om Tat Sat

Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: A fent olvasható teljes Rámajána szöveg lefordítását és begépelését Nemes Ritának köszönjük!