(Ez most egy kicsit erős lesz, így visszatértem arra, hogy amit én még szívem szerint hozzá írnék, az dőlt betűvel teszem. Persze az egész írást én jegyzem, de amit én leírok nektek, azt bölcsektől és szentektől hallottam, és így legtöbbször csak jó postásként működök.)
Továbbra is az eredeti mű 3. versénél tartunk, amiben Visvanáth Chakravati, miután felsorolta, hogy milyen materiális szenvedésektől óv meg a lelki gyakorlatok végzése, a karmára tér ki!
Visvanáth Chakravati azzal kezdi, hogy vétkes cselekedeteink visszahatásai 4 fázisban jelennek meg az életünkben! (Direkt a vétkes szót használom, hiszen a bűn és az abból eredő bűntudat nem igazán jellemző a Védikus felfogásban!)
Mint Prárabdha karma, tehát már megjelenő szenvedés. Ez azok a nehézségek, amelyekkel nap-nap után megküzdünk. Ezekért a nehézségekért mi korábban már tettünk ezt-azt, vagy ebben az életünkben, vagy a korábbiakban!
A Védikus iskolák legnagyobb része azt mondja, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni. Nem kell utána menni, hogy most éppen milyen visszahatást szenvedünk, ez teljességében felesleges. Inkább összpontosítsunk arra, hogy felülemelkedjünk ezeken a szenvedéseken.
Csodálatos példaként szokták idézni Kunti Dévit, Krisna nagynénjét, aki azt tanította hogy a nehézségeken a hála érzetének segítségével lehet felül emelkedni. Egy részről mindig legyünk hálásak azért, hogy csak annyit kell szenvednünk, amennyit. Tehát pl. csak az ujjunkat vágtuk meg, és nem a karunk szakadt le. Másrészről pedig azért is hálásak lehetünk a szenvedéseinkért, mert azok arra sarkalnak bennünket, hogy többet foglalkozzunk elmélkedéssel, meditációval és lelki gyakorlatokkal.
(Tudom, hogy ez egy nagyon kemény hozzáállás, mert ez egy elképesztően magas szint, de én csak az üzenet hordozója vagyok, én csak azt írom le nektek, amiket én is tanultam!)
Egy másik szintje a karmáink megélésének az Aprárabdha karma. A még nem manifesztálódott visszahatások. Ezek a szenvedések már kilátásba vannak helyezve karmikusan, de még nem nyilvánultak meg az életünkben.
A nagy tanítók erre a szintre mondják azt, hogy ezeket a karmikus visszahatásokat még meg kell élnünk, legyen bármi is. Mert lehet, hogy elkezdünk nagyon komolyan foglalkozni a lelkigyakorlatainkkal, de ezeket a szenvedéseket még majd akkor is meg kell élnünk. A mesterek erre az indiai szoba legyezőt hozzák példának, a pankhát.
Indiában már évezredek óta használnak egy olyan módszert a hűtésre, hogy egy hatalmas szőnyeget felfüggesztenek a plafonra, majd egy zsinór húzogatásával mozgásban tartják azt, ami így mindenkit legyez a szobában. Extrém melegben a szőnyeget átitatják rózsa vizes, hűvös vízzel, ami így még permetezi is egy kicsit a hűsölőket!
Szóval azt mondják a nagy tanítók, hogy amikor már nem húzod a pankha zsinórját, az még szállingózik egy pár kőrt, mert a lendült már meg van hozzá. Így működik ez a karmával is. Már mozgásba hoztuk a történteket korábbi cselekedeteinkkel, és ezeket a visszahatásokat meg kell élnünk, ezekből tanulunk!
A másik 2 szintje a karmának, már sokkal árnyaltabb, sokkal finomabb szinten van jelen. Az egyiket úgy hívják, hogy Bídzsa, vagyis mag, a másikat pedig úgy, hogy Kúta, ami pedig azt jelenti, hogy vágy.
A kúta szint, a vágyak szintje hozza az egészet mozgásba, és a bídzsa szint az, amikor már aktívan teszünk azért, hogy majd legyen mit elszenvedni a jövőben.
És itt Visvanáth Chakravati tesz egy nagyon fontos megállapítást! Azért fontos spontán, szeretetteljes (bhakti alapú) lelkigyakorlatokat végezni, mert ezek a spirituális tevékenységek a Kúta és a Bídzsa szinteket törlik el. A vágyainkat és a hajlamainkat tisztítják meg, amikortól az ember már nem követ el olyan dolgokat, amelyeknek szenvedés lesz a következménye! Ez a valódi felülemelkedés! Amikor már nem is vágyunk rá, amikor már hidegen hagy mindaz, ami egyébként rossz hatással bír az életemben!
A karma másik 2 szinten történése már mozgásban van, azt le kell tudni és kész. A fontos az, hogy ne pörgessük tovább ezt a kereket, ne húzzuk tovább a legyező zsinórját! Ezért kell önzetlenül és szeretet teljesen elvégezni feladatainkat, amit hívhatunk niskáma karma-jógának, vagy bhakti-jógának!
(Tudom, hogy ez egy kicsit most sok volt, vagy talán sokk is, de hamarosan, amint időm engedi, írok erről nektek egy rövidet, ami az egészet tisztába rakja!)
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
