Nepál velünk: Bemutatkozik egy csodálatos spirituális kultúra, meg sétálunk egy kicsit a világ tetején…
Boudhanath Sztupa…
Ez az út főként arról szól, hogy megismerkedjünk Nepál csodálatos kultúrájával, a Hindu és a Buddhista kultúrkörök fantasztikus egyvelegével. Miközben egy kicsit belekóstolunk a nepáli színes-szagos olyakor kaotikus városi életbe, de megmerítkezünk a hegyi falvak eldugott csendjében is. Mindeközben pedig olyan közel kerülünk a világ tetejéhez, mint csak nagyon kevés európai ember.
A városi szakasszal fogunk kezdeni, mert ha a hegyi zarándoklatunk után töltenénk több időt a városokban, az hatalmas anti klimaxként raktározódna el bennünk.
Ugyanis a világ legmélyebb völgyében fogunk felmászni, amit két oldalról a Himalája ékkövei, földünk 7. és 10. legmagasabb hegyei fognak közre. Így a természet egy olyan elképesztő és felfoghatatlan részével fogunk találkozni, ami nem csak szépséges, de egyben tekintélyt parancsoló is.
Ez az útvonal már több mint 2500 éve összeköti Tibetet és Indiát, mint a „Só Útvonal”. Nagyjából azóta élnek a Thakali emberek ebben a völgyben, mint a sókereskedők, valamint a zarándokok és a megfáradt utazók vendéglátói, így rajtuk keresztül közvetlen bepillantást kaphatunk a himalájai emberek érintetlen, ősi kultúrájába is.
Viszont a teljes élmény megélését azoknak tudjuk garantálni, akik képesek legalább napi 8-10 kilométert sétálni és nem riadnak vissza a függőhidak használatától sem, amelyek azért mára már acél szerkezetűek és biztonságosak, de még 20 éve, gyerekkoromban kb. még szívószállal megerősített fogpiszkálókból voltak összetákolva.
A bevezetés után, íme a teljes program:
A thameli bazár érzet…
1.nap: Megérkezés Kathmanduba.
Elhelyezkedés a szállodában, pihenés, ismerkedés a környezettel. A szobáinkban van wifi, TV, fürdőszoba, ez Kathmandu más kerületeire ez azért már nem ennyire igaz, de a szállások nem csilli-villi stílusúak. Mert mi helyieknél szállunk meg, hogy ők keressenek rajtunk az ottlétünk alatt, ne valami nyugati szállodalánc.
Thamel negyedtől 100 méterre fogunk lakni. Thamel a turista kerülete Kathmandunak, és sok a szálláshely, az étterem és a buli helyszín. Pont ezért lakunk egy picit a kerületen kívül. De még így is bőven a városközpontban maradunk, de a csendet és a nyugalmat is élvezhetjük.
Thamel egy másik hatalmas előnye, hogy teljesen biztonságos és egy óriási bazár negyed közepén található, tehát a shoping adott, valamint sok a kellemes beülős hely és a szállodák tetején/környékén olyan éttermek is találhatóak, ahová simán betudunk ülni enni nem kockáztatva a gyomorpanaszokat.
Gokarna templom…
2.nap: Reggeli után: Felautózunk a Kathmandut körülövező hegyekbe, és felkeressük a kevesek által ismert Gokarna Mahadév nevezetű Siva templomot. Itt nincs tömeg, és a templom több mint 1000 éves, fantasztikus fotótémákkal lépten-nyomon.
Nem véletlenül került be a templom környéke a “Kis Buddha” című film történelmi részeibe, mint forgatási helyszín, hiszen minden átalakítás nélkül le tudtak forgatni részleteket Buddha életéből, tehát 2500 évvel ezelőttről.
Utána átvágunk egy-két ormon és megnézünk két nagyon kellemes Buddhista kolostort. A másodiknál, a Kopang kolostorban fogunk ebédelni, egyébként a Kis Buddha filmet ez a templom közösség ihlette. A valós kisfiú, aki spanyol és nem amerikai itt is élt hosszú éveken át.
Ebéd után a Bodhanáth templom meglátogatása kerül terítékre, ahol Buddha egyik fogát őrzik, és picit szétnézzünk a sztupa körülötti fantasztikus művészeti gazdagsággal díszített Buddhista templomokban is. Indiában az indiai Buddhizmus hanyatlása végett, igazi hagyományos klasszikus indai newári művészettel már csak itt találkozhatunk az egész világon.
3.nap: Reggeli után a Svayambhuvanath Stupa felkeresése, ami már egy kis edzést jelent majd a hegyi túrára is, mivel kb. 2000 lépcsőfokot kell majd legyűrni ahoz, hogy láthassuk azt a szentélyt, ami a Kathmandu völgy talán első temploma is egyben.
Ebéd után Thamel bazárának bevétele, esetlegesen a túrára való hegymászó felszerelés beszerzése, lesz a program. Minden túra felszerelést gyártó cég Nepálban állíttat elő mindent, így hátizsákok, túra botok, túra ruházat, stb. az európai árak töredékéért beszerezhetőek, és persze tökéletes minőségben. Én most vettem búcsút egy North Face zoknimtól, amit 2007-ben vettem Thamelben és 2012 Decemberében adtam meg magát a talpa, egy piciny kis lyuk formájában. Igaz, akik jobban ismernek, azok tudják, hogy én csak Novembertől Márciusig használok zoknit, különben mezítláb, papucs.
A pokharai tó…
4.nap: Reggel át buszozás, saját bérelt busszal, Pokhara városába. Ez saját busszal kb. 6-7 óra, és 214 km. Helyi, de turistáknak fenntartott busz járattal kb. 12-14 óra. Ebéd után pihenés a város megismerése, készülés a hegyekre. A hegyekből vissza jövet ugyanazon a szálláshelyen fogunk megszállni, így majd ott tudjuk hagyni a csomagjaink nagy részét, hogy ne kelljen mindenünket cipelni a túrázás közben.
Pokhara egyébként Nepál második legnagyobb városa, de ahol mi fogunk lakni egyáltalán nem városszerű. Inkább egy üdülő paradicsomhoz hasonlítható. A tó partján 7 és 8 ezres hegyek állnak sorban és egymás után sorakoznak a kellemes kis éttermek is.
Dhaula Giri ágyból, ablakon keresztül fotózva…
5.nap: Szintén hajnalos indulással, ismét saját busszal fel Bheni-ig, majd jeeppel Ruptse Chará-ig (1615 m) ahol egy 2000 méter magas vízesés lábánál fogjuk elkezdeni az utat. A vízeséstől felsétálunk Ghasáig (2010 m) ahol elköltünk egy kiváló ebédet és felkúszunk Kalopani-ig (2530 m). De, ha későn érünk fel, akkor ott alszunk. A reggeli jeepezést csak azért kell beiktatni, mert Ruptse Charáig nagyon poros az út, és azt felesleges nyelnünk. Főként úgy, hogy a magas hegyek itt még nem láthatóak.
6.nap: Reggel úgy indulunk el, ahogy kellemes, nem fogunk sietni, mert már látható lesz a Dhaula Giri, a világ 7 legmagasabb csúcsa és ráadásul a szálláshelyünk ablakaiból is. Kalopanitól az út többnyire már a folyó medrében vezet tovább, ami meseszép. Így aznap piciny kis emelkedéssel a célunk Marpha lesz (2670 m). Viszont ez egy hosszabb séta, de muszáj mert Kalopani és Marpha között minden szállás tele van patkánnyal, higgyétek el, már ki próbáltam az összeset.
muktináthi kilátás (3710 méter), kőszentélyek és hegyek olyan magasságból, ahonnan már a felhőkre is “lenézünk”…
7.nap: Reggeli előtt felmászunk Jhomsomig (2720 m). Reggeli után fel megyünk Kagbhenibe, ami már technikailag Felső Musztánghoz tartozik, ahová különleges engedély kellene, de gond nélkül beszokták engedni a zarándokokat és a túrázókat.
Egyébként Marphától a felhő határ már a hágó alatt van, így ezért a területen szinte sohasem esik az eső, így végig kő sivatagon át folytatódik az út, majd egészen a zarándok helyig, Muktináthig. Ez a nap is nagyjából pihenős lesz, mert itt sincs nagy emelkedés. Amúgy is rá kell egy picit pihenünk, a következő napi Muktináth túrára, plusz Jhomsomban be kell jelentkezzünk a reptéren is, hogy fent vagyunk, itt vagyunk mert különben nem szokták fenntartani a repülőjegyeinket. Értelem szerűen majd innen fogunk visszarepülni Pokharába.
8.nap: Túra fel Muktinathig, ami mind a Hinduk, mind Buddhisták számára szenthely. Itt már 3800 méteres magasságban érünk.
9.nap: Zarándok utunk végcélja a Muktináth templom bejárása. A tibeti Buddhizmus egyik legfontosabb helye ez a világban, mert az első Buddhista szerzetesek, akik tanítani mentek a Dharmát Tibetbe, itt keltek át a hegyeken Indiából. De a legortodoxabb Hindu írások is szenthelyként tisztelik Muktináthot. Itt lesz lehetőségünk megfürdeni 108 szent kis patakocska alatt, amelyek vizei annyira hidegek, hogy fájnak, és egy apácarend kolostorában bekukkanthatunk majd az oltár alá is, ahol az ott csörgedező patakból kék pici lángcsóvák csapnak ki a vízből.
A fenomenális Nilagiri, azaz a Kék Hegy, ezt a pokharai reptérről fényképeztem…
10.nap: A nap folyamán vissza kell jutnunk Jhomsonba, a következő napi, hajnali 12 perces repülő utunkra. Itt dönthetünk arról, hogy lefelé sétáljunk vagy autózzunk, hogy esetleg legyen időnk Kagbhenire, ami az utolsó felkereshető falu Felső Musztang irányában, turistaként, hiszen onnan tovább már csak kutatókat engednek fel különleges engedéllyel.
11.nap: Hajnalban repülővel vissza Pokharába. Itt egy kicsit visszatérés a városi létbe lesz a feeling, olyan extrákkal, hogy mosoda, masszázs, borbély, stb. A nap a pihenés jegyében fog eltelni.
12.nap: Még mindig Pokharában: Délelőtt átcsónakázunk a pokharai tó túloldalára és felmászunk a közeli hegyek tetején lévő Béke Pagodáig. Onnan az egész város látható. Délután pihi, lazítás, vásárlás.
13.nap: Hajnalban visszautazás Kathmanduba. De visszafelé megállunk Bhandipurban, az egykori Magar királyság egyik főhelyszínén. A területet mai napig Tanahun-nak hívják, amit egy picit úgy ejtenek ki, mint Tanya Hun.
Bhandipuri látkép, szögre akasztott kukoricacsövek a csuhénál fellógatva és muskátlik a párkányokon. A kép nem a Nyírségben készült, hanem Nepálban!
Szóval beugrunk a Hun Tanyára, és higgyétek el megdöbbentő. Mindenhol muskátli, amit azért Ázsiában ritkán lát az ember, a hölgyek virágos nyakban és karon húzott blúzban vannak, totál itthoni vidék érzet.
Pattan, a 2500 éves város, úgy leforgatták itt a Kis Buddha film történelmi jeleneteit, hogy nem is kellett díszletet építeni…
14.nap: Reggel kirándulás valamelyik koronázási térre. Ebből 3 van a környéken. Bhaktapurban, Pattanban a 2500 éves városkába, vagy Kathmanduban. Bhaktapurhoz és Pattanhoz buszoznunk kell, de megéri, hogy ellátogassunk valamelyik Durbar térre, a királyok székhelyére, ez attól lesz függő, hogy melyik helyez sikerült jobban helyre állítani a földrengés után. A látványosságok megtekintése után, délután bazározás, vásárlás, készülődés, csomagolás.
15.nap: Visszautazás Budapestre.
A 9.nap Muktinathtól még fel lehet menni az Thorang-la szorosig, ami már 5416 méter magasan van, de ez a nap, nem kötelező. Ez egy ultra kemény menet, mert ott már nincsenek szálláshelyek, tehát 1 nap alatt kell felmászni 1800 métert és vissza is jutni Muktinathba, és víz, étel szempontjából mindent magunkkal kell vinnünk. A többiek maradhatnak Muktináthba pihenőt tartani, és befogadni azt a fantasztikus légkört, amit ott szinte harapni lehet a levegőben.
De arra mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy ez a nepáli út egy zarándokút, mind a Hinduk, mind a Buddhisták számára Muktináth szenthely. Egészen Eklabhatiig egy szent folyó medrében fogunk gyalogolni, szent kövek közt. Majd felmászunk Muktináthig, ami már 3800 méteren fekszik. Kathmanduban és Pokharában el lehet majd engedni magunkat, de a séta alatt, mind a spiritualitás, mind a magasság miatt koncentráltnak kell majd lennünk.
Nepál azért lényegesen tisztább Indiánál. Kathmanduban egy olyan negyedben fogunk lakni, ami már a 60-as évek óta arra lett alapítva, hogy a külföldiek ott szálljanak meg. Thamel negyed lényegesen tisztább még a város átlagánál is és a szállások is kulturáltabbak.
Természetesen lehetnek apróbb változások, mint pl. 2009-ben 1 nappal tovább tartott az út, mert csak úgy tudtunk repjegyet foglalni. Vagy 2010-ben taxis sztrájk volt, és nem tudtunk elmenni Pattanba, de helyette elsétáltunk a kathmandui Durbar térre. Mondjuk, a mi szervezésünkben inkább az a valószínűbb, hogy az út egy picit hosszabb lesz, mint rövidebb!
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Friss hozzáírások:
- Olvasni való, minden egy helyen a nepáli útúnkról!
Ezt most utólag írom hozzá a nepáli út programjához, mert a túra helyszíneivel kapcsolatosan, szerintem egy nagyon jó visszaigazolást láthatunk mindnyájan. 2012 ősszén vettem észre, hogy egész Budapest területén a Camel férfi ruházati cég, úgy hirdette a tavaszi és a nyári kollekciójukat, hatalmas óriás plakátokon, hogy pont azokon a helyeken fotózták be a reklámozott darabokat és a modelljeiket, amelyeket mi mind végig szoktunk látogatni. Volt egy kép a pokharai tóról, egy másik egy olyan függőhídról a Nilagiri hegy lábánál, amin mi is át szoktunk menni, egy másik helyszín a Svayambhuvanath Templom volt Kathmaduban, de láttam egy másikat is Jomsonnal háttárként, a hely, ahol be szoktuk fejezni a túránkat és ahonnan le szoktunk repülni a belföldi járattal vissza Pokharába. Gondolom nem véletlenül került a választás ezekre a helyekre!- A fenti gyönyörű fotók mind saját készítésükek, kis géppel és hát nem is vagyok egy fotóművész, szóval a látvány egészen hihetetlen. Errata: A jóvágású Camel csókát nem én fotóztam.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
