Tündérek,
A Kutir boltba érkeztek új könyvek. Jött egy David Frawley ájurvédás könyv, és egy jó jóga könyv is. Tudjátok sokszor mondta, hogy ájurvéda könyvekből, minden és bármi jó, amit David Frawly, Robert Svoboda, Vasant Lad, Harish Johari és, hogy a hölgyeket se hagyjuk ki, Vinod Verma vagy Maya Tiwari ír, írt, vagy írni fog.
Tsók özön,
Baktai Ádám
A tegnapi Siva Ratri buli nagyon jól sikerült, köszönjük mindenkinek az eljövetelt, a részvételt, a virágokat, az evés ivást, a buli utáni takarítást (azt nagyon), meg mindent.
Közkívánatra az esti eleség lesz a hét receptje. A kitri az Ájurvéda varázs étele. Gyógyító hatású, tápláló ugyanakkor nagyon könnyen emészthető, ezért nem csak egyszerű ételként használják a kitrit, hanem böjtök utáni vissza szoktatásnál is. Sőt egyes tisztító kúrák alatt csak kitrit esznek az Ájurvédában.
A recept:
A legegyszerűbb az, ha mindent összeöntünk egy fazékba és egyszerre megfőzzük az egészet. Így egy kicsit lágyabb lesz a kitri íze, de elképesztően egyszerű így elkészíteni.
Amennyiben van időnk és kedvünk kicsit többet foglalkozni, íme a komplexebb verzió:
Mungó babot, ami egészen pici feles borsó, vagy vörös lencsét elkezdünk nagyon bő vízben megfőzni. Itt vegyük a fáradságot, hogy a víz tetejére felúszó habot szedegessük le. A fent említett babok már 5 perc alatt már elkezd szétesni, mert a leggyorsabban fövő bab félék, és az emberi test által legkönnyebben feldolgozható fehérjeforrások is.
A széteső babhoz, hozzá teszünk, sót, kurkumát, babérlevelet, olyan zöldségeket, amiket szeretnénk, krumpli, répa, zöldborsó, karfiol, de még a kukorica is tök jó, és hozzá adunk még rizst is, másfél-kétszer a mungó bab mennyiségét. (Az elején számoljunk azzal, hogy a rizshez képest minimum kétszer annyi víz kell, de ha kásásra akarjuk, akkor jóval több, szóval a rizs mennyiségéhez képest 4-5-szörös víz szükséges.
Amikor már megfőttek a zöldségek és a rizs, akkor külön edényben ghín vagy olíva olajon elkezdünk megpirítani apróra vágott gyömbért, amikor már picit pirult a gyömbér hozzá teszünk római köményt, és a végén tesszük hozzá az asafoetidát. Az asafoetidát ázsiai kajákban specializálódott boltokban „hing”ként fogjátok megtalálni. (Ez egy nagyon alap fűszerezés, így ehhez még nyugodtan tehetünk még fűszereket, pl. fekete köményt is (kalonji)!
A hing por, és rendkívül jó az emésztésre, és mivel egy gyantáról van szó, olyan sokáig tart ezt feldolgozni a szervezetünknek, hogy kibírja az emésztés első fázisát a gyomorban és a második fázisban, a vékonybélben is hat. Az asafoetidát már az ősi Indiában és a középkori Japánban is használták tehenek és lovak kezelésére, mert a többszakaszú emésztőknél is bevethető a hing.
A hinget úgy kell használni, hogy ahogy beletesszük a forró olajba azonnal felhabzik, és ilyenkor az egész fűszeres löttyöt be kell önteni a kitribe. Ha a hing túlfő, akkor az íze teljesen elmegy, szóval egy kézzel fogjuk a lábos fülét, másik kézzel tegyük a fűszerekhez a hinget, és azonnal öntsük az egészet bele a másik edénybe.
És kész a kitri, az Ájurvéda egészség étele!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus kultúrtudományok szakértője
Több lehetséges út is vezethet ugyanahhoz a célhoz, így nem kötelező mindenkinek ugyanazt az utat bejárni!
Om Tat Sat
Taoista bölcsesség: Óvakodj, hogyha egy férfi mosolyog, mert lehet, hogy a fájdalmát rejti előled. Mosolyan nem valós! Óvakodj, hogyha a nő sír, mert ő képes rá, ha valamit elakar érni! Sírása nem valós!
Többen kérdezték, hogy mi is az Ájurváda és azt is, hogy mit is fed az ájurvédikus gyógyászat. Íme röviden:
Az Ájurvéda a világ legrégibb gyógyászati rendszere, alapjai olvashatóak a Rig Védában, a 4 véda legősibbjében. Nyugaton a védák kormeghatározása nyelvészeti kutatások alapján történt meg. Korunk tudósai a Rig Vedát ie. 2700 és 3100 közé teszik. A védák szerint, a védák tudománya időtlen idők óta léteznek, de valójában leírni csak Sri Krisna eltávozása után, a vas kor kezdetekor, 5000 évvel ezelőtt kezdték.
Az Ájurvéda fogalom két szanszkrit szó összekapcsolásából jött létre. Az áju életet, a véda tudást jelent. Ennek megfelelően az Ájurvéda az élet ismeretének tudománya, és az ezen tudáson alapuló helyes életvezetésnek tudománya. Az Ájurvéda egy holisztikus, azaz teljes életszemléleti rendszer, amely az élet egészére vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket tartalmazz.
Az Ájurvéda egy olyan teljes rendszer, ami 8 ágazatra van felbontva.
Az Ájurvéda elsődlegesen az egészség megőrzésével foglalkozik. Egyedülállóan szervezetünket alkattípusokra osztja fel, és minden szervezetnek alkatához megfelelő táplálkozással, testmozgással és életviteli rendszerrel segít az egyensúly megőrzésében. De természetesen az Ájurvéda, mint gyógyászati rendszer, rendkívül behatóan foglalkozik a betegségek gyógyításával is. Az Ájurvéda nemcsak az alkatunknak megfelelő helyes táplálkozással, és gyógynövény kúrák használatával gyógyít, de komplex méregtelenítő eljárásokat is alkalmazz.
Az Ájurvédikus gyógyítók a diagnózis megállapítása után, mindenkinek egyedi és alkatának a legmegfelelőbb kúrával kezelik a gyógyulni vágyókat. A kúrák lehetnek 40 naposak, vagy 3 hónaposak és a következőkből állnak:
Bővebb információért forduljatok bizalommal hozzánk, a Bhakti Kutir Facebook oldalán.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
Ennek az írásnak egy korábbi verziója, 2006-ban, megjelent a Kelet Kapuja magazinban:
Mai napig az angol hadsereg egyik legtiszteltebb és legkeményebb hadteste a Gurkha alakulat. Nem véletlen, hogy 2007-ben Harry herceg is náluk járt kiképzésen…
A Gurkha történelem főbb elemei
A Gurkhák története visszanyúlik egészen a VIII. századig. Általánosan elterjedt tévhit, hogy e nép fiai a Nepálban található Gorkha területről kapták nevüket, de saját eredettörténetük szerint ők valójában a leszármazottai egy Gorakh-Náth nevezetű harcos jóginak, aki megközelítőleg a VIII. században élt.
Gorakh-Náth, nyugati kutatók szerint is egy valóban létező személy volt, egyike az indiai hitvilágban elfogadott 84 maha sziddhának –tökéletes lények–, amelyek annyira különlegesek és nagy hatalmúak voltak, hogy a buddhisták és a hinduk is szentként fogadták el őket, szervesen beépítve személyüket a saját filozófiai rendszerükbe.
Gorakh-Náth volt ezen kívül a guruja az egyik Észak-Indiában élő hercegnek, s így vált annyira ismertté, hogy ez a harcos nép felvette az ő nevét (mint gurkha, gorakh, vagy gorkha).
Az első Gurkhák, akik Gorakh-Náth nevét felvették, azt mondják a mai napig magukról, hogy saját tiszta vér vonalukat képviselik, tehát nem keveredtek sem a tibeti, sem a mongol leszármazottakkal. Ezért a kasztrendszerben elfoglalt helyzetük is kiváltságos, ugyanis a Gurkhák thakur – papoktól és radzsput –lovas harcosoktól származnak, azaz a két felső kaszt legjavát hordozzák.
A mai Nepál területén csak a XVIII.-XIX.század végén jelentek meg a Gurkhák.
Az akkor önállóan működő három királyságot Prithivi Náraján Shah egyesítette a XVIII. század közepén. S talán akkor még a király sem tudta, hogy ez a szívós, hegyi nép még igen sok bosszúságot fog okozni az ellenséges seregeknek, minden egyes megnyert háborúval újraírva Nepál történelmét, s lassan bevehetetlenné téve az általa egyesített parányi kis országot.
Harci hagyományok
A Gurkhák történelmét számtalan háborús esemény tarkítja, az eltelt 1200 évben szinte minden környező nemzettel közvetve vagy közvetlenül akadt olyan konfliktus, amiben részt vettek. Többnyire hódító erők tagjaként kamatoztathatták harci ismereteiket, melyek apáról-fiúra szálltak évszázadokon át. De ha kellett képesek voltak hosszan és kitartóan védekezni is, akár elképesztő túlerővel szemben. Sőt az igazán jelentős szerepük az indiai szubkontinens történelmében is a védelmi vonalaiknak köszönhető. Ugyanis a VIII.-IX. században megindult iszlám térhódítás a Gurkháknak köszönhetően rekedt meg és nem is terjedt sem tovább keletre vagy északra.
Az 1814-ben bekövetkezett angol-nepáli háborúig rendszeresek voltak az összetűzések a határ (India-Nepál) két oldalán. A két évig tartó háború során az angol hadsereg olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy végül fegyverszünetet ajánlott a szemben álló Gurkha csapatoknak, majd gyorsan le is szerződtették őket az akkori angol hadsereg különleges alakulataiba.
Sőt azok a Gurkhák, akik vissza tudták vezetni a családfájukat egészen a thakur és a radzsput időkig, automatikusan tiszti rangot kaptak. A mongol-tibeti leszármazottakat pedig közkatonaként sorozták be. Mind a tisztek, mind a közkatonák, szívósságukkal és hűségükkel, hamar elnyerték az edzett angol katonák elismerését. Így a különleges mentális és fizikai képességeiknek köszönhetően az első időktől kezdve ők alkották az elit csapatokat. (Például 1982-ben Argentínában, a Falkland szigeteki csatában, az első csapat, akit az angol haderők ledobtak egy Gurkha különítmény volt.)
Az ellenség vére
Az Gurkhák legjellegzetesebb fegyvere a kukhri – egy görbe nagy kés. Ezt olyannyira hatékonyan alkalmazták a különféle csatákban, hogy az angol hadsereg, a hivatalos fegyverzet részévé tette, a saját alakulataik számára is.
Sőt hiába sajátították el mesteri szinten a Gurkha katonáknak a gépesített fegyverek használatát, rohamozás közben ösztönösen a kezükben fogott késeikkel vetették magukat az ellenfélre. A nepáli Hadtörténeti Múzeumban ma is őriznek olyan német lőfegyvereket a II. világháborúból, melyekből a dühödt küzdelem során darabokat hasított ki egy Gurkha tőre.
S talán európai szemmel szokatlan ez a fajta ragaszkodás egy fegyverhez, ám érthetővé válik, amikor belegondolunk abba, hogy a Gurkhák már gyermekkoruktól kezdve tanulják a tőr használatát, s mire felnőnek, olyanná válik számukra a fegyverük, mint egy barát vagy családtag.
Ezért is van kiemelt szerepe a nepáli családok életében, ahol szinte már szentségként –vagy élőlényként– kezelik a fegyvert, hiszen egy-egy tőr több generáció tulajdonát is képezheti, s hűséges bajtársként védelmezi tulajdonosát a harcban. Ebből a tiszteletből és ragaszkodásból ered sok keleti kultúrában az az elv, hogy a fegyvereknek lelkük van. Ha egy rossz lelkű tört tartasz magadnál, ellened fordulhat, ha pedig jó lelkű a tőr, akkor a varázsereje megvéd mindentől.
Ide vezethető vissza az az ősi Gurkha szokás, hogy nem is veszik elő ok nélkül tőrüket, hanem inkább a tokba tűzött két kisebb kést használják: az egyiket élezésre, a másikat vágásra, mert ha a kukhrit egyszer kiveszik a tokjából, akkor vér kell, hogy érje. S ha épp nincs ellenség a közelben, akkor a tulajdonos a saját vérével táplálja éhes fegyverét.
Mivel maga a tőr is szent, az állatáldozatokhoz is használják, kiengesztelendő a természetben lakó isteneket. A szertartásokra használt kukhri-penge mérete akár a másfél métert is elérheti.
Noha a fegyverforgatás technikája apáról-fiúra száll, magukat a tőröket képzett fegyverkovácsok készítik és árulják. Egy kukhri az alábbiakból áll: kézzel kovácsolt penge, bivalyszarv vagy fa nyél és kézzel készített bőr tok, melyben két kisebb kés található. Bár a hadsereg felvevőképessége igen nagy, mégis a tőröket és a bőrtokot is kézzel készítik, hogy a tőr minőségén ne essen csorba. A teljes eljárás tehát manuális; nincs két egyforma kukhri. A rétegelt acélpenge jellemző sajátossága, hogy minél többet vágnak vele, annál élesebb a pengéje, s emiatt egy több generációt kiszolgált fegyver tartóssága és élessége a japán kardokéval vetekszik.
A brit haderő Gurkha állománya
Bár a Brit-indiai gyarmati időszaknak 1947-ban vége lett, az angol hadsereg elit alakulatában még a mai napig is 7500 Gurkha szolgál. Az utánpótlás biztosítására pedig minden évben (500 főt leszerelnek átlagosan 20 év szolgálat után) felvételt hirdetnek. Általában 30-50 000 ember jelentkezik az 500 megüresedő helyre, s az akár százszoros túljelentkezés annak ellenére történik meg, hogy a felvételi vizsga az egyik legkeményebb próbatétel a világon.
Hogy csak egy példát említsünk: 80 kg-os hátizsákkal 8 kilométert kell megtenni a hegyekben 45 perc alatt. Ezt a távot egy jó helyismerettel és fizikai adottságokkal rendelkező ember is sokszoros idő alatt teszi meg. Ám szívósságuk ellenére nagy részük a Cooper-teszt során esik ki, mivel a hegyi terephez szokott emberek ízületei nem bírják a sík terepen történő gyaloglást és futást.
A felvett katonákat viszont az angol hadsereg teljes értékű tagjaként kezelik és a mai napig életjáradékot kapnak a szolgálati idő lejárta után, sőt sokszor biztos állást is. Ugyanis sokan jelentkeznek a szingapúri rendőrség kötelékébe is, ahol kizárólag leszerelt Gurkhákat foglalkoztatnak tisztként és kommandósként, álló-és problémamegoldó képességük, továbbá a megbízhatóságuk miatt.
A Gurkha küldetés
Az angol-nepáli szövetség immáron több mint 200 éve tart, melynek az egyik –igen nyomós– oka magában a Gurkhák filozófiájában keresendő: ha egy Gurkha egyszer elkötelezte magát, akkor nincs az a dolog, amivel el lehetne csábítani vagy el lehetne rémíteni. Egyik példa erre az a sok helyen taglalt történet ami az Öböl-háború idején esett meg. Szaddam Husszein taktikai fogásaként teherautóra telepített rakétavetőkkel biztosította be az országot, mellyel szinte lehetetlenné tette a földi inváziót a szövetséges csapatoknak. Így a katonai vezetés úgy döntött, hogy ledobnak egy különleges alakulatot, akik lézerrel majd beirányítják a rakétavetőket elpusztító intelligens rakétákat.
Mivel ez egy nagyon kockázatos küldetés volt, a legtöbb egység nem vállalta el, csupán az egyik Gurkha szakaszvezető jelezte, hogy az ő 300 emberéből 30 vállalná. A feladat a következő volt: 300 m magasról kiugrani a sivatagba, majd az ellenséges tábor közelébe kúszni és telepíteni a lézer jelzőket. Amikor a hadvezetés jelezte, hogy az akcióhoz ejtőernyősöket kérnek –akik értelemszerűen használhatnak ejtőernyőt-, mind a 300 ember jelentkezett, akik addig azt hitték, hogy ernyő nélkül kell beugrani a sivatagba.
Nepálban két okból is népszerű a katonáskodás: egyrészt, mert 20-25 évi szolgálat után életjáradékot fizet a brit állam, másrészt –többek között az indiai kasztrendszer hatásának köszönhetően- egyfajta társadalmi státuszt jelent a katonáskodás. Ám ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a Gurkhák mindig katonaként viselkednek, hiszen ők azok. Így amikor kimenőt kapnak, felelniük kell a rendfenntartásért útközben; ha zavargás vagy bűncselekmény történik a falujukban, saját hatáskörben eljárhatnak, mint a hadsereg képviselői. De a Gurkhák mindezt elsődlegesen meggyőződésből teszik, mert úgy érzik, hogy személyes felelősséggel tartoznak a király és a nepáli nép jólétéért és biztonságáért.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
HATHA JÓGA
Tradicionálisan a hatha jóga egy teljes rendszer, amelynek a testgyakorlatok, azaz ászanák , a légzőgyakorlatok, a tisztító eljárások és a meditáció is része.
A jóga az egyensúly és a harmónia tökéletességét tűzi ki céljául. A Hatha Jóga azt célozza meg, hogy a gyakorló a jógán keresztül dinamikus egységet alkosson fizikai, érzelmi, mentális és spirituális síkon is, mert a Jóga filozófiája azt érti tökéletes egészség alatt, ha valaki a fizikai, érzelmi, szellemi és spirituális szinten is egyensúlyban van.
Mint minden mozgás, a jóga is vérbőséget okoz: a többletvér, gyulladást csökkent, átmozgatja a szöveteket, segíti a megújulásukat és beindítja az öngyógyítási folyamatokat. A jóga az egyetlen olyan mozgás, amely leviszi a vérnyomást, folyamatosan átjárhatóvá teszi az ereket kívülről befelé, ezért nagyon jól átmozgatja az érfalakat, és minden meszesedést, káros anyagot lemos a vérfalakról – egyszerűen kizárja a trombózis lehetőségét. A jóga fenntartja a szöveteink kollagén és elasztin egyensúlyát, táplálja a lágyszöveteket, átmozgatja a szalagokat, inakat, és ugyan nem épít hatalmas izmokat, de tónusossá és erőssé teszi azokat.
A jóga attól is különleges, hogy a legtöbb sporttal ellentétben nincsenek benne pumpáló mozgások: azzal, hogy folyamatosan nyújtunk, egy állandó, statikus nyomás jön létre a testben, ami a nyirokmirigyeket stimulálja. Ezek aztán elválasztják a megfelelő folyadékot a sejtközi állományból, ami visszapréseli a vérsavót az erekbe, ezzel hígítja a vért. Másrészt a nyirokmirigy dúsítja az ízületi folyadékot, azaz karbantartja, „olajozza” az ízületeinket. Jógával stimuláljuk a belső elválasztású mirigyeket is, amelyek szintén folyadékot választanak el, s nyugtató hatást fejtenek ki.
A jóga különleges gyakorlataival, mint pl. a fejenállással a szívünk a fejünk fölé kerül, ezzel javul az agyunk vérellátása, előrehajláskor a gerincünk alá kerül a szívünk, amitől a szívünk vérellátása lesz jobb, ha pedig a tüdő kerül a mellhártya alá, a légzésünket könnyítjük meg.
A jógának közvetlen hatása van az agyműködésre. Nagyon átmozgatja a tudatunkat és az agyunkat, amelynek két funkciója van: az agykérgi funkció a tudatos gondolkodást segíti, az agytörzsi pedig a szervezet „automatikáját” működteti – ez utóbbit mozgatja át elsősorban jóga, amivel például javul a memória. Herman Svoboda, Freud egyik kollégája a váltott orrlyukas légzést tanulmányozva megállapította, hogy ez a gyakorlat annyira egyenletesen stimulálja az első két agylebenyt, hogy a praktikus embereknél az intellektuális, az intellektuálisabbaknál pedig a praktikus oldalt javította.
Egy átlagember 15-20%-nyi fáradt levegőt hagy a tüdejében kilégzés után, ami nem éppen gazdaságos a szervezet működése szempontjából. Így ha egész nap nem csinálsz semmit, akkor is elfáradsz estére, mert maga a légzés is fáraszt. A jóga ezzel szemben olyan légzésrendszert alkalmaz, ami pihentet, szellemi frissességet ad, mivel a beáramló levegőnek 80%-át az agyunk használja föl. Tehát ha a belélegzett levegő 80%-át nem kapja meg az agyad, a szervezeted magától elkezdi emelni a vérnyomásodat, vagy elkezdesz ásítozni, hogy több oxigént kapjon az agyad. A jóga mindezeket a dolgokat összehangolja.
A hatha jóga legfőbb írásaiban a Hatha Yoga Pradipika (“A hatha jóga lámpása”), a Risi Gheranda “Gheranda szamhita”-ja és a Síva szamhita.
Om Tat Sat
Baktai Ádám