A Mount Everest nyugaton nyilvántartott története:

1802-ben az angolok elkezdték a „Nagy Háromszögeléses Kutatást”, ami azt jelentette, hogy hatalmas 500 kilogrammos teodolit mérőkkel, Dél-Indiától indulva, elkezdték felderíteni a Szubkontinens hegyeit.

Az 1830-as évek elején érkeztek el Nepál déli határához, de az akkori nepáli hatalom nem volt befogadó a britekkel szemben. Ezért egészen 1852-ig a kutatók úgy vélték, hogy a Kancsendzönga a világ legmagasabb csúcsa. (Sajnálatos módon ezen a csúcson vesztette életét Erőss Zsolt, és aminek magassága 8586 méter és ezzel a világ harmadik legmagasabb hegye.)

Habár 1847-ben már megtudták figyelni az Everest-et, kb. 240 kilométeres távolságból, 1849-ben vált egyértelművé, hogy a 15-ös csúcs, akkor még így hívták az angolok az Everestet, az eddig megfigyelt csúcsok közül a legmagasabb.

1852-ben Rádhanáth Szikdar bengáli matematikus, volt az, aki először, az akkori adatok birtokában, ki mondhatta azt, hogy a világ legmagasabb csúcsa, a 15-ös csúcs.

Andrew Waugh, az akkori vezetője a hegyek felmérésének, 1856-ban beterjesztette a Királyi Földrajzi Társaságnak, hogy elődjéről George Everest-ről nevezzék el a hegyet. Ennek legnagyobb ellenzője maga George Everest volt, de ennek ellenére, 1865-ben a társaság elfogadta a nevet, egy pici változtatással.

Úgy állapodtak meg, hogy miután Sir George Everest, „ívriszt”-ként ejtette saját nevét, a társaság az „evereszt” kiejtést fogja preferálni a világ legmagasabb csúcsával kapcsolatban.

Ugyanebben az évben, 1865-ben a Brit Alpinista Szövetség elnöke kijelentette, hogy „az Everest megmászható”.

1921-ben egy 5 hónapos kutató expedíció próbálta meg feltérképezni az Everest –et, hogy előkészítse a terepet egy esetleges csúcstámadásnak, de csak 1922-ben indult komoly kísérlet a hegy meghódítására.

1921-ben George Mallory volt az, aki először a hegyre merészkedett, és egy évvel később, 1922-ben mászott fel ember először 8000 méter fölé, George Finch személyében.

1924-ben Mallory újra próbálkozott és expedíciójának egyik tagja Edward Norton, Június 4-én, 8573 méterig jutott, így 275 méter híján felért a csúcsra. 4 nappal később Mallory és Andrew Irvine próbálkozott, ők már oxigénpalackkal. Délután fél egykor még látták őket mászni, de sohasem értek vissza a táborba.

Az, hogy vajon Mallory és Irvine felértek-e az Everest csúcsára, a hegymászó világ talán legvitatottabb kérdése a mai napig.

A 30-as, 40-es években, valamint az 50-es évek elején angolok, amerikaiak, svájciak, norvégok és még a szovjetek is próbálkoztak a csúcs meghódításával, de senki sem járt sikerrel.

Majd 1953. Május 29-én az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tenzing Norgay megmászták a Mount Everest-et.

Attól a pillanattól kezdve a világsajtót mindig az érdekelte, hogy melyikük ért fel elsőként. Az ezt követő 33 évben mindketten konzisztensen azt vallották, hogy másik személy ért fel előbb a csúcsra.

1986-ban Tenzing Norgay halálakor Sir Edmund Hillary összehívta a világsajtót egy nyilatkozatra, amiben azt ígérte, hogy felfogja fedni, hogy ki volt az első a csúcson. Természetesen mindenki képviseltette magát a médiából, és mindenki meglepetésére Sir Edmund Hillary természetesen azt mondta, hogy nepáli mászó társa, Tenzing Norgay volt az első a világ legmagasabb csúcsán.

Ezek után, a 90-es évektől az Everest megmászása szinte divat lett. A mai napig majd 4000 ember mászta meg a világ legmagasabb hegyét, úgy, hogy a sikeres csúcstámadások több mint 80%-a 2000 óta történt meg. Mára már nyilvántartják a legidősebb sikeres megmászóit a csúcsnak a legfiatalabb 13 éves Jordan Romero-val egyetemben. (Jordan Romero valószínűleg örökös csúcstartó marad, mert a nepáli hatóságok 16 év alattiaknak megtiltotta a csúcskísérletet.) De más rekordokat is feljegyeznek, mint pl. az első ikreket, az első mindkét lábát vesztett műlábú hegymászót, a leghosszabb időt, ami a csúcson volt eltöltve (21 óra), és persze azt is, hogy 2007-ben 633 ember ért fel az Everest tetejére.

De szálltak már le a csúcsra helikopterrel, sikeres megmászás után repültek már vissza az alaptáborba 12 perc alatt siklóernyővel és 1975 óta nem volt olyan év, hogy valaki ne ért volna fel a csúcsra. (Azóta 2015-ben a hatalmas földrengésben már volt felérés nélküli év, és úgy néz ki, hogy a koronavírus miatt is lesz megmászás nélküli szezon.)

Sőt már olyannyira sokan mászták meg az Everest-et, hogy most már csak azokat tartják nyilván, akik oxigénpalack nélkül jutnak fel a csúcsra. Még a katmandui Pilgrim könyvesbolt és étterem is visszakozott, miszerint mindenki, aki megmászta az Everest-et élete végéig ingyen ehet és ihat náluk, és már ők is csak az oxigénpalack nélkül mászókat vendégelik meg.

Természetesen Sir Edmund Hillary-n és Tenzing Norgay-on kívül elengedhetetlen megemlíteni az olasz Reinhold Messner-t, aki 1978-ban elsőként mászta meg az Everest-et oxigénpalack használat nélkül és a nepáli Kami Rita Sherpát, aki több mint 20 alkalommal állt a világ legmagasabb hegyének tetején.

Om Tat Sat

Baktai Ádám apuka, tanár, pap, kelet megszállott! 

Ui: (Ha érdekel benneteket a hegymászás vagy az, hogy jobban bele menjünk olyan fenoménekbe, mint Reinhold Messner, vagy Jerzy Kukuczka írjatok meg és én még írok nektek erről-arról, mert minden, ami utazás, felfedezés, vagy éppen hegymászás és ráadásul még Ázsiában is történik, abban bele tudom vetni magam.)