Én egyszer találkoztam Erőss Zsolttal életemben, tehát nem én leszek az, aki a legjobb megemlékezést fogja róla írni, de leírom, hogy én mit tapasztaltam.
2012-ben, amikor Katival, Juditkával és Gyurival felmentünk a világ második legmagasabb hágójára összefutottunk Erőss Zsolttal és Kollár Lajossal. Kb. 4800 körül voltunk, ők már átjöttek a hágón, mert ők a másik irányból kerülték meg az Annapurnát, a világ 10. legmagasabb hegyét.
Azt senki sem vitatja, hogy ők a mi kis pici és laposkás országunk legnagyobb mászói közé tartoznak. Ettől függetlenül megálltak és beszélgettek velünk. Bátorítottak bennünket, elismerően nyilatkoztak arról, hogy arra készülünk, hogy felmegyünk 1700 métert és vissza is megyünk pont annyit, pedig valószínű az nekik egy kis séta szokott lenni, és még nem is a felkészülési szakaszban. Szóval nagyon emberiek voltak és kedvesek, és valahogy nekem nem az jött le az eddigi éltemben, hogy mondjuk Michael Schumacher beszélgetni szokott a libaterelőn versenyző traktorosokkal, vagy David Beckham elismerően dumcsizna az angol 7. osztályban focizókkal. És ez nem azért van, mert a fent említett sportemberek nem jó emberek, csak ők már akkorák, hogy a földi halandók nem nagyon férnek be a látószögükbe.
Viszont itt voltak velünk szemben korunk ászai, akik simán leálltak velünk beszélgetni és tanácsokat adni, pedig ők is siettek, ők is fáradtak voltak, és ők már túl voltak a hágón és lefelé, meleg kaja, zuhany és ágy irányába sétáltak.
Ehhez hozzá tartozik, hogy mi azért elég szedett-vedett brigád voltunk. Mivel általában a mi kis Bhakti Kutiros csoportunkból nem igazán szoktuk megpróbálni a hágót, én nem is úgy készültem. Reggel 5-kor elindultam 3700-ról egy polár pulóverben, nem arra készülve, hogy majd felérek a mínusz 30 fokos szélbe. De mivel a többiek mentek, hát én is mentem velük. Szóval nem úgy néztünk ki, mint a profi mászók, de ettől még egy jót beszélgettünk a fent említett fenomenális mászókkal, Erőss Zsolttal és Kollár Lajossal.
És nekem valahogy ez mutatta meg az ő nagyságukat, mert nem intézményé váltak, egy erős hírnévvé, mint szupersztár mászók, hanem emberek maradtak, mindamellett, hogy fenomenális sportemberek.
Persze teljes mértékben együtt érzek Erőss Zsolt és Kiss Péter családjával is.
Om Tat Sat
Baktai Ádám