Erőss Zsoltra emlékezve…

erőss

erőss zsolt és a 2012-es bhakti kutir yak wakang túra tündérkéi: judit és gyuri…

Én egyszer találkoztam Erőss Zsolttal életemben, tehát nem én leszek az, aki a legjobb megemlékezést fogja róla írni, de leírom, hogy én mit tapasztaltam.

2012-ben, amikor Katival, Juditkával és Gyurival felmentünk a világ második legmagasabb hágójára összefutottunk Erőss Zsolttal és Kollár Lajossal. Kb. 4800 körül voltunk, ők már átjöttek a hágón, mert ők a másik irányból kerülték meg az Annapurnát, a világ 10. legmagasabb hegyét.

Azt senki sem vitatja, hogy ők a mi kis pici és laposkás országunk legnagyobb mászói közé tartoznak. Ettől függetlenül megálltak és beszélgettek velünk. Bátorítottak bennünket, elismerően nyilatkoztak arról, hogy arra készülünk, hogy felmegyünk 1700 métert és vissza is megyünk pont annyit, pedig valószínű az nekik egy kis séta szokott lenni, és még nem is a felkészülési szakaszban. Szóval nagyon emberiek voltak és kedvesek, és valahogy nekem nem az jött le az eddigi éltemben, hogy mondjuk Michael Schumacher beszélgetni szokott a libaterelőn versenyző traktorosokkal, vagy David Beckham elismerően dumcsizna az angol 7. osztályban focizókkal. És ez nem azért van, mert a fent említett sportemberek nem jó emberek, csak ők már akkorák, hogy a földi halandók nem nagyon férnek be a látószögükbe.

Viszont itt voltak velünk szemben korunk ászai, akik simán leálltak velünk beszélgetni és tanácsokat adni, pedig ők is siettek, ők is fáradtak voltak, és ők már túl voltak a hágón és lefelé, meleg kaja, zuhany és ágy irányába sétáltak.

Ehhez hozzá tartozik, hogy mi azért elég szedett-vedett brigád voltunk. Mivel általában a mi kis Bhakti Kutiros csoportunkból nem igazán szoktuk megpróbálni a hágót, én nem is úgy készültem. Reggel 5-kor elindultam 3700-ról egy polár pulóverben, nem arra készülve, hogy majd felérek a mínusz 30 fokos szélbe. De mivel a többiek mentek, hát én is mentem velük. Szóval nem úgy néztünk ki, mint a profi mászók, de ettől még egy jót beszélgettünk a fent említett fenomenális mászókkal, Erőss Zsolttal és Kollár Lajossal.

És nekem valahogy ez mutatta meg az ő nagyságukat, mert nem intézményé váltak, egy erős hírnévvé, mint szupersztár mászók, hanem emberek maradtak, mindamellett, hogy fenomenális sportemberek.

Persze teljes mértékben együtt érzek Erőss Zsolt és Kiss Péter családjával is.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Utazás
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .