Úgy hívták a bácsit akiről írok, hogy Dzsagat Bandhu, azaz a világ barátja…

A kép jobb szélén a barna ajtófélfa, már az oltár ajtaja. Dzsagat Bandhu így élt. Az oltár előtt egy leterített matracon, és abban a barna dobozban tartotta a személyes holmijait, ami a képen éppen asztalként is szolgál!

A múltkori bejegyzésben ott tartottunk, hogy Dzsagat Bandhu sorsa úgy alakult, hogy már 8 évesen kialakult az életvitele, amit aztán majd 100 évig folytatott, eltávozásáig. 

Tehát egyszer csak ott volt Dzsagat Bandhu 8 évesen egy Mamgacshi nevezetű területen, Nyugat Bengál tartományában, egy düledező kis templomocskában, mint templom szolga. Tudni kell, hogy ez terület a trópusi és a szubtrópusi öv határán fekszik, tehát sok az eső, a monszun igen intenzív, és vad dzsungelszerű a táj.

Még annyit elmondanék, hogy én 10 évig laktam ott, a folyó túl oldalán és a 10 év alatt 6 alkalommal volt árvíz, ami mindent elborított a mi környékünkön. 

Tehát ennek megfelelő az állatvilág is. Sok a kígyó, a csúszó-mászó, a denevér, egész éjszaka lármáznak a sakálok, de majd 100 évvel ezelőtt gyakoriak voltak a tigrisek is.

Így az egyik reggel, még a reggeli 4.30-as istentisztelet előtt, Dzsagat Bandhu bele is futott egybe! Ki ment virágot szedni a rítushoz, és még halott is valami motoszkálást a bozótban, de azt hitte, hogy az egyik szerzetes viccelődik, így elhatározta, hogy nem fog megijedni.

Aztán bumm, azt érezte, hogy elementáris erővel fel lökik, majd nagy erővel át is fordítják a határra. Így szemtől szemben találta magát egy igazi, hatalmas, hús-vér bengáli tigrissel! Ő természetesen imádkozott és próbált higgadt maradni, eközben a tigris megszagolgatta, megnyalta, de úgy döntött, hogy nem bántja Dzsagat Bandhut és elillant a sűrű dzsungelben.

Ebben az időben többen is laktak a templomocskában, mert a szerzetes, aki a mentorra volt Dzsagat Bandhunak, Szagar Maharádzs elismert tudóra volt a templomi szertartásoknak, és így időről időre a legkülönfélébb templomok kiküldtek oda a szerzeteseiket, hogy helyesen tanulják meg a rítusok kivitelezését.

De azért is mert elképesztően puritán jellegű volt a környezet, és néha oda küldték a szerzeteseket kicsit “szerzeteskedni”!

Egyébként Szagar Maharádzs egy igen tisztelt tagja volt a bengáli spirituális közösségnek, hiszen az Ő mestere, az eredeti Bhakti Kutir egyik megalapítója mindösszesen 20 embert avatott be a Szvámi rendbe, és ő az egyike volt ennek a 20-nak. 

Egyébként Szagara Maharádzs egy nagyon lágy szívű, misztikus szerzetes volt. Így azok után, hogy mestere eltávozott ebből a világból és aminek nyomán tarthatatlan konfliktusok gyűrűztek be a vezetői örökösödés miatt a tanítványok körében, Szagara Maharádzs egyszerű fogta magát és tudatosan kilépett a testéből. Leült meditálni és úgymond feladta az életét, egyszerűen csak meghalt mindenféle betegség vagy más kiváltó ok nélkül.

Ezt követően Dzsagat Bandhu, majdnem 70 évig teljesen egyedül látta el a Mamgacshiban található kis templomot, és annak összes teendőit és rituáléit. Mert miután a fent említett 2 mester eltávozott a puritán körülmények miatt nem igazán tolongtak a szerzetesek, hogy ott lakjanak, ás ott vállaljanak szolgálatot.

De ez nem azt jelentette, hogy Dzsagat Bandhu lazított volna a normákon. Ő sohasem volt azaz alibiző típus. Az egyik úgymond nem kötelező, de ő rá igencsak jellemző szokása az volt, hogy ő minden nap csak és kizárólagosan Gangesz vízzel mutatta be az összes rituálét Krisnának.

Ez azt jelentette, hogy ő minden nap, reggel 5 körül lesétált a Gangeszhez, ez kb. egy 2 kilométeres út, ott megmerített egy vödör szent vizet és azzal sétált vissza a templomhoz.

Ezenfelül azáltal, hogy még évtizedekig nem volt település a templom környékén, Dzsagat Bandhu a templomi teendők mellett, komoly mennyiségű időben földet is művelt, hogy megtudja főzni a templomi szertartásokhoz szükséges ételfelajánlásokat. Hiszen nem is tudott volna úgymond leugrani a piacra ezért-azért.

Nekem még volt szerencsém olyan ételt enni, és ráadásul jó sokszor is, aminek alapanyagát maga Dzsagat Bandhu termesztet meg, főzte meg és ajánlotta fel a jó Istennek. Természetesen igazi, tradicionális, bengáli-falusi ételekről beszélünk, pont főzés előtt meghántolt rizzsel, frissen préselt mustármag olajon főzött szinte még földes zöldségekből.

Egyszer pl. amikor átugrottam a folyó túloldalára, hogy meglátogassam Dzsagat Bandhut észre vettem, hogy a zöldségeket a kőpadlón tárolja. Így legközelebb amikor mentem hozzá vittem magammal néhány szép kosarat, különböző méretekben.

Dzsagat Bandhu mondta is, hogy milyen kedves vagyok, de ugyanakkor bolond is, mert ő nem azért tartja a zöldségeket a kőpadlón mert nincs kosara, hanem azért mert a kő jó hideg, és így frissebben tartja a zöldségeket, hogy még ízletesebb legyen az étel, amit ő főz a jó Istennek.

Folyt. köv.

Om Tat Sat

Baktai Ádám

UI: Ez volt a Bhakti Kutir oldalán szereplő 1008. bejegyzés. Szép spirituális szám, és fantasztikus személy dicsőségét hirdető poszttal! A következő részt itt megtaláljátok!

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir, Orientális Mesék
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük