Régebben már írtam nektek arról, hogy 1902-ben, India 4 legszentebb városának egyikében, Puriban egy apa-fia spirituális duó alapította meg az első Bhakti Kutirt. Most a fiúról mesélnék nektek egy kicsit.
Srila Bhaktisziddhanta Szaraszvati Thákur 1937. Január 1-én távozott el ebből a világból, Kalkuttában. Ez a nap minden évben más naptári napra esik, mert a nagy spirituális ünnepeket Indiában a mai napig a Hold naptárhoz kötik, mint ahogyan a mi zsidó/keresztény kultúránkban is más napokra esnek a húsvéti és/vagy a jom kippur ünnepek.
Szóval a Bhakti Kutir egyik alapítója elment, és abban a pillanatban, a templomban, ahol élete utolsó heteit töltötte, minden óra megállt. A faliórák és minden ott tartózkodó ember karórája egyaránt. Az ott élő szerzeteseké is, de az éppen csak ott lévő vendégek órája is, mindenki órája megállt.
Az én drága dél-afrikai Mesterem Mestere, Srila Bhakti Pramod Puri is ott tartózkodott a templomban, és természetesen így az Ő órája is megállt. Viszont ezek után Srila Puri Maharádzsa még több mint 60 évig hordta, egészen saját haláláig, a megállt karóráját. Azért, hogy még egy olyan apró és akaratlan vegetatív reflex, mint amikor csak úgy az óránkra pillantunk, is emlékeztesse Őt, saját Mesterére.
Valamikor a 90-es évek végén, én személyesen hallottam tőle ezt a tanítást: “Nincs olyan, hogy abszolút rossz, mindenben van valami jó. Még az én nem működő karórám is pontos, naponta kétszer.”
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Visszajelzés: Egy különleges kéréssel járulnék elétek, áldást kérnék egy fantasztikus tanító lelkére… | Bhakti Kutir
Visszajelzés: December hónap főbb spirituális napjai… | Bhakti Kutir