A korábbi bejegyzésben ott tartottunk, hogy Dzsagat Bandhu Prabhu egyik szokás az volt, hogy hajnalban le ment a Gangeszhez, és a szent folyóból vitte fel a templomhoz a napi szertartásokhoz szükséges vizet. Mindezt évtizedekig.
És mivel rajta kívül más ember szinte nem is járt arra, a környék állatvilága szép lassan hozzá szokott Dzsagat Bandhuhoz. Hatalmas langur majmok generációi kísérték le őt a Gangeszhez reggelente, minden áldott nap.
Így egyszer, amikor Dzsagat Bandhu képtelen volt lemenni vízért, a langurok először egy kicsit vártak, majd felkapták a vödröt, és ők maguk tetták meg a majd 5 kilométeres utat, és ők hoztak fel Gangesz vizet a rítusokhoz. A helyzet pikantériája az, hogy Dzsagat Bandhu Prabhu azért nem tudott lemenni a folyóhoz, mert leesett egy fáról virágszedés közben, és napokig alig bírt menni.
De volt olyan is, hogy Dzsagat Bandhu oda hívott Mamgacshiba, mert a helyiek meg akartak ölni egy nagy kobrát, ami az azt megelőző éjszaka bemászott az ágyába. Ehhez tudnotok kell, hogy ő mindig az oltár előtt aludt, a földön. Télen egy keskeny kis matracon, és néhány takaróval felszerelkezve. Az egyik este míg ő bezárta az oltárat, és “lefektette” a Krisna szobrocskákat aludni, a hideg elől, bemászott egy hatalmas kobra az ágyába.
Dzsagat Bamdhu, az ominózus ágyában üldögél, az oltár előtt kis emelvényen…
Ezt persze csak akkor vette észre, amikor már bent ült az ágyában és a sálát kereste tapogatózva a korom sötétben, hogy azt feltekerje a fejére. De a kitapintott hosszú tárgy hideg volt és nyálkás, és még sziszegett is. Amint mindezt konstatálta, a kígyót azonnal lefedte egy nagy tállal.
Másnap reggel néhányan bementek a templomba a ház körüliekben segíteni, és Dzsagat Bandhu szólt nekik, hogy a tál alatt egy kígyó van és, hogy ne zargassák, és ne mozgassák a tálat.
Persze a helyiek azonnal beindultak, hogy a Védák szerint is a kígyók agresszorok, és megérdemlik a halált. Meg, hogy ki kellene fejni a kígyóból a mérgét, azt eladni, és a kígyót csak ezek után agyonverni. Természetesen a kígyóméregből bejövő pénzt a templomnak szánták.
Dzsagat Bandhu erről hallani sem akart. Ő szerinte a kígyó egy zarándok volt, és így nem szabadott volt bántani. Főzött egy nagy adag banános tejberizst, mert a kígyók szeretik a banánt és a tejet is, és felajánlotta a Jóistennek.
Amikor oda értem, ő résnyire felemelte a tálat és meg egy hosszú bottal, betoltam a felszentelt ételt a kígyónak. Majd egy kis idő múltán a nagy tálat ráhúztuk egy falapra és kivittük a kígyót az erdőbe. Ott elengedtük, és akkor láttuk, hogy egy hatalmas több mint 2 méteres kobra volt az!
Ilyen ember volt Dzsagat Bandu Prabhu!
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Ui: A fenti linken eltudjátok az ezt megelőző írásom Dzsagat Banduról, itt meg a legelső írást!
