Eltávozott az én drága Dél-afrikai Mesterem, áldást kérnék a tündér lelkére…

1530343_10201230234300873_720003904_nRóla már írtam nektek, mármint, hogy Ő az én caitya gurum, tehát akit én, a szívemben választottam Mesteremnek. És igen, Ő az akiről írtam, hogy 5 kislánya van és, hogy mostanság Ausztráliában éldegélt.

Azt, hogy én ilyen könnyedén és természetesen fogom fel a spiritualitás lényét bizonyára neki köszönhetem, mert Ő egy rendkívül jó kedélyű ember. Egyébként róla mindig a Constantine a démonvadász film záró jelenete jut eszembe, mármint amikor John Constantine megy vissza a mennyországba, de még gyorsan bemutat a Sátánnak. Na, Ő pont ilyen volt, egy spirituális vagány, aki olykor be is mutatott.

Emlékszem, amikor Purána órát tartott nekünk és egy 2 és fél méteres kobra úszott át az iskola taván, de olyan sebességgel, hogy úgy nézett ki mintha egy motorcsónak szelte volna át a vizet. Természetesen az óra abba fulladt, hogy lerohantunk a tópartra és Ő puszta kézzel elfogta nekünk a kígyót, hogy megmutassa nekünk a méregfogait meg amúgy magát a kígyót is.

Róla még sokat fogok írni nektek, de most, hogy Őt tegyem boldoggá írok nektek egy érdekeset az Ő mesteréről. Szóval a mi vonalunk úgy néz ki, hogy az Ő mestere volt annak a bácsinak a tanítványa, aki az apukájával eredetileg megalapították a Bhakti Kutirt 1902-ben Puriban.   

Szóval, amikor a mesterem, mesterének mestere eltávozott 1937. Január 1-én Kalkuttában, akkor a templomban ahol utolsó heteit töltötte, minden óra megállt. Minden fali óra és minden ott tartózkodó karórája is.

Mesterem mestere is ott volt, így neki is volt egy karórája, ami megállt, és amit élete végéig hordott, hogy mindig emlékezzen mesterére. Ő 1999-ben távozott el, szóval még 62 éven át hordta azt a karórát.

Egyszer, amikor nála voltunk előadáson, mesterem mestere a következőket mondta:

„Nincs abszolút rossz, mindenben van, ha még egy parányi kis jó is.” Majd a karórájára mutatott és azt mondta: „Az én nem működő karórám is, naponta kétszer pontos.”

Egyébként akiről most írtam nektek az eredeti Bhakti Kutir egyik alapítója, és Ő azt a nevet kapta születéskor Édesapjától (ő volt az eredeti Bhakti Kutir másik alapítója), hogy Bimala Prasad. És a most eltávozott Dél-afrikai mesterem avatott neve is ez volt. Bimala Prasad. Kemény, nem?

Szóval az áldásotokat kérem Srimán Bimala Prasad Mahasayára, hogy lelke könnyedén lépjen be a spirituális világba.

Om Tat Sat

És köszönöm szépen.

Baktai Ádám

az én drága mesterem, és az ő mestere. ez az indiai bácsi hordta még 62 éven át azt a karórát, ami megállt a bhakti kutir egyik alapítójának halálakor…

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belemerülve a varázslatos keleti kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében. Sőt, együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár és segítő, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik eljönnek hozzám tanácsadásra vagy képzésekre. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Bhakti Kutir
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

2 Responses to Eltávozott az én drága Dél-afrikai Mesterem, áldást kérnék a tündér lelkére…

  1. Istvánko Szilárd szerint:

    Szíve arany, lelke gyémánt!

  2. Visszajelzés: Kalandozások a különféle spirituális ágazatokban: Mindszentek és halottak napja… | Bhakti Kutir

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük