Bhagavad Gita, a Jóga szentírás: IV. rész. Második fejezet, versek: 1-30…

Második fejezet: Szankhja Jóga, vagyis az Analízis és Dekonstrukció jógája

Második fejezet, első szakasz: Versek 1-10: Ardzsuna további ellenérvei a csatában részvétellel kapcsolatosan, majd meghódolása Krisnának

Krisna látván Ardzsuna szomorúságát és zavarodottságát, figyelmezteti, hogy „nem harcolni, nem részt venni a csatában becstelenség egy harcos számára”, és ő maga, Ardzsuna, nagy harcosok leszármazottjaiként, ezt nem teheti meg. (versek 1-3)

Erre Ardzsuna azt mondta, hogy ő nem gyávaságból akarja elkerülni a csatát, szimplán nem akar megküzdeni mestereivel, Bhismával és Drónával, sőt inkább élne koldusként, mint királyként a győztes csata után. Valamint, Ardzsuna azt is mondta, hogy nem tudja eldönteni, hogy mi lenne a jobb csatában nyerni és legyilkolni családját, vagy nem harcolni, ami egyenlő lenne a halállal, hiszen a Kauravák biztos, hogy nem kegyelmeznének nekik. (versek 4-6)

Ezek után Ardzsuna azt mondja Krisnának, hogy összezavarodott a dharmájával kapcsolatosan és segítségét kéri, hogy helyesen tudjon cselekedni. (7. vers)

De azt is mondja, hogy nem fog harcolni.

Második fejezet, második szakasz: Versek 11-30: Krisna prezentálja az első Jóga folyamatot a Bhagavad Gitában, a Gyána Jógát, a tudás jógáját. Ezzel győzi le Ardzsuna első kifogását, az együttérzés kifogását, amit az első fejezet 28-30 verseiben hozott fel.

Krisna megfedi Ardzsunát, hiszen szomorúsága tudatlanságból fakad, mert a bölcsek nem aggódnak sem az élők, sem a holtak végett. Ugyanis a lélek örök, és mindig is létezett, és mindig is létezni fog. (versek: 2.11-12) Ahogyan a lélek változatlan marad, míg testünk öregszik, úgy a lélek változatlanul kerül át másik testbe, a jelenlegi testünk halálakor. (vers: 2.13)

• Nagy tanítók ilyenkor a tükör példát is felszokták hozni, mármint, hogy a tükörben is mindig magunkat látjuk, attól függetlenül, hogy 5-6 éves kis gyerekként, vagy 85-86 éves aggastyánként nézünk bele abba. A lélek nem függ testi állapotunktól, mert minid örök.

Utána Krisna azt mondja, hogy az időszerű felbukkanása a boldogságnak és a boldogtalanságnak, pont annyira állandó, mint az évszakok változása, így a bölcsek nem zavarodnak össze az érzelmi változások miatt. Sőt akit nem zavar össze a boldogság és szomorúság körforgása az valóban megérett a felszabadulásra. (versek: 2.14-15)

• Sridhara Swámi a Rudra Szampradáya, vagyis iskola nagy tanítója azt mondja, hogy a hangsúly a nem összezavarodáson van. Nem az a lényeg, hogy elvonuljunk a világtól, vagy megszüntessük azt, hogy átéljünk szomorúságot vagy boldogságot, hanem az, hogy a megélése ezeknek az érzelmeknek ne billentsen ki minket.

Krisna így folytatta: A bölcsek hosszú tanulmányozás után megállapították, hogy az anyagi test megmenthetetlen, míg a lélek természete elpusztíthatatlan. Így természetében a léleknek nem lehet ártani, míg a testet nem lehet örökön öröké fenntartani, így Ardzsuna harcolj! (versek: 2.16-18)

Csak a tudatlanok gondolják azt, hogy a lélek öl vagy megölhető lenne. A lélek nem születik meg, és nem is hal meg. Még a test elpusztulásakor sem. Ennek tudatában, hogyan gondolhatja bárki is azt, hogy ő képes bárkit is megölni, vagy ő maga elpusztulhat. (versek: 2.19-21)

Ahogy új ruhákra cseréjük régi darabjainkat, úgy a lélek is képes lecserélni a már elhasznált testeit. A lélek sérthetetlen mind fegyver, tűz, víz vagy szél által. A lélek örök és elpusztíthatatlan. A testért így már nem érdemes szomorkodni. (versek: 2.22-25)

De még akkor sem érdemes szomorkodni, ha valaki úgy gondolja, hogy a lélek elpusztítható. Hiszen minden, ami megszületik, annak el is kell pusztulnia, így a halál egy természetes velejárója az életnek. De mindezek után is vannak olyanok, akik nem értik meg a lélek valós természetét. (versek: 2.26-29)

Ó, Ardzsuna a testben lakó lélek elpusztíthatatlan, így nem kell szomorkodni az élőlények halálakor. (vers: 2.30)

Om Tat Sat

Baktai Ádám Védikus pap, a Védikus tudományok szakértője

UI: Előző írás: Bhagavad Gita, első fejezet, második rész…

A következő írás, Bhagavad Gita, második fejezet, második bejegyzés…