Bhagavad Gita, a Jóga szentírás: V. rész, Második fejezet 31-38. versek…

Második fejezet, versek: 31-38…

Krisna ebben a szakaszban Ardzsuna második (amennyiben megölöm családomat kivel fogom élvezni a királyság velejáróit) és harmadik (nem leszek én is olyan bűnös a csata megnyerésével, mint a csatára szomjazó ellenfeleim) fenntartásait válaszolja meg, amelyeket az első fejezet 31. és 38. versei közt hozott fel.

Krisna azt magyarázza el Ardzsunának, hogy még a materiális boldogságunk és boldogulásunk is abból fakad, ha elvégezzük dharmikus feladatainkat, tehát személyiségünkhöz, pozíciónkhoz és felelőségeinkhez rendelt teendőinket.

Hiszen amennyiben Ardzsuna megnyeri a csatát egy páratlan és kihívásoktól mentes királyság lesz a jussa, míg ha legyőzik és életét veszti a harcban a menyei bolygókon fog újra születni, abból a kitüntetésből fakadóan, hogy harcosként csatában halt meg, az igaz ügyért harcolva. (31-32. versek)

Szerintem itt Krisna azt is közli Ardzsunával, úgy egész finoman, hogy amennyiben Ő nyer és legyőzi ellenfeleit, akkor ők, mint csatában életüket vesztő harcosok is a menybe kerülhetnek, így tehát talán az lehet a legegyütt érzőbb Ardzsuna szemszögéből, ha csatában megöli tévútra terelődött rokonait, és hiába a sok bűn részükről, mégis menybe kerülhetnek. De ez csak az én meglátásom. Egyébként Yajnavalkya azt mondja, hogy a harcosoknak csatában részt venni ugyanolyan, mint papoknak bemutatni egy magasztos tűzáldozatot.

• Egyébként a 32. vershez Shankarácsárja azt a kommentárt fűzi, hogy a Védákban a konkrét szabályok felül írják az általános szabályokat. Így a harcosokra nézve, a harcolj a dharmikus indokokkal felül írja az általános ahimsza szabályt, amit úgy általánosságban, mindenkinek be kellene tartani.

Ezek után Krisna azt mondja Ardzsunának, hogy nem lehet bűnös a harctól, hiszen Ő harcos, és a dhamrájának része a harc. Valamint amennyiben nem harcol, 3 területen is érheti veszteség, ami harcoshoz nem méltó pozícióba taszíthatja Őt:

1. Rossz hírnévre tesz szert, hiszen feladni harcos mivoltának kötelességeit bűnnek számit. (33. vers)

2. Becstelenné válik, és egy tisztességes embernek a becstelenség rosszabb a halálnál. (34. vers)

• Ehhez a vershez Késhava Kashmiri a Mahabháratából is idéz. Miszerint csatában minden módon a győzelemre kell törekedni. Tárgyalás útján, kijátszás útján vagy nyílt küzdelmen keresztül, de csak akkor, ha a győzelem biztos. Amennyiben biztos vereség vár ránk, visszavonulhatunk, és újra tervezhetjük támadási stratégiánkat.
• Mégis Krisna itt azt mondja, hogy a becstelenség rosszabb a halálnál. Hogy miért? Mert egy harcosnak a legfontosabb erélye a becsülete. Amint azt elveszíti már nincs meg az a kisugárzása és belső tartása, hogy vezetőként működjön.

3.  Gyávának titulálhatják és nevetség tárgyává válhat ellenfelei szemében. (35-36. vers)

Majd Krisna végkövetkeztetésként azt mondja, vagy meghalsz és menybe jutsz, vagy nyersz és uralkodhatsz ebben a világban. Harcolj a harc kedvéért, és ne gondolj győzelemre vagy vereségre, veszteségre vagy nyereségre, boldogságra vagy szomorúságra és akkor bűntelen maradsz. (37-38- versek)

Om Tat Sat

Baktai Ádám Védikus pap, a Védikus tudományok szakértője

Ui: Vissza az előző bejegyzéshez, Bhg 2.1-2.30…

Tovább a következő bejegyzéshez, BhG 2.39-2.41…