A Védák azt mondják, hogy a legmagasabb szintű tudás elsajátítás az, ha már hallás után magunkévá tudjuk tenni az anyagot. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek szüksége lenne szuper memóriára. Mert a hallás (szanszkrit nyelven a hallás = sravana) után, ott van még a hallottakon való elmélkedés (manana), majd a hallott és megemésztett tudás anyag magunkévá tétele is, ezt szanszkrit nyelven nidhidhjászanának hívják. Ez az a szint, amikor a tudás már változtat az értékrendünkön, változtat a habitusunkon is.
De visszatérve az eredeti témához. Az első rangú tudás elsajátítás már hallás után is meg van. A második szinten a hallottakat látnunk is kell, és az így látott példa alapján már be tudjuk fogadni az újdonságot. Harmadik kategóriában a hallás és a példa látása sem elég, ezen szinten meg is kell tapasztalni a látott és hallottakat és csak ezek után mélyül el bennünk a felismerés.
A negyedik szinten a Védák már nem minősítik tudás elsajátításnak, de az az, amikor már a tapasztalás is kevés, így újra meg újra át kell éljük a történéseket, vagy úgymond többszörösen is bele kell sétáljunk ugyanabba a pofonba, hogy meg legyen a “megvilágosodás” élménye.
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
További olvasni való a Védákból, tudás és tanulás témakörökben:
- A tudás elmélyülésének szintjei…
- A tudás fajtái a Védikus irodalomban…
- Hogyan szerezhetünk meg 100 %-os tudást, bármiből…