Laksmí Puja: A pénz érték, spirituálisan is…

Már sokszor kérdezték tőlem, hogy hogy is van ez a Laksmí Puja (ejtsd; pudzsa) dolog? Miért kellene imádnunk a Szerencse Istennőjét, ha a spiritualisták fő célja, hogy felül emelkedjenek a világi dolgokon?

Íme az én elképzelésem ebben a témában:

A Védikus kultúrában a spiritualitás a mindennapok része, és mivel a Hinduk nagy része személyes Istenképben hisz, a lelkiség nem csak a mindennapok része, de az élet legapróbb mozzanatait is átitatja.

Talán az egyik legszembetűnőbb példa erre, amit elég sokat is szoktam emlegetni, hogy Indiában nem látsz olyat, hogy a gyerekek a földre dobnák az iskolatáskájukat, vagy összefirkálnák a tankönyveik szélét. Hiszen a tankönyvek és az összes iskolai kellék a Tudás Istennőjének, Szaraszvatídévínek a megnyilvánulása, ezért azokat mindig tisztelettel kezelik.   

Így azáltal, hogy a Védikus világkép szerves része a személyesség, és a spirituális megszemélyesítése, a hétköznapokban az emberek lényegesen tudatosabban és nagyobb tiszteletnyilvánítással élik az életüket. Ez így van a pénzzel is.

A pénz a Védák spirituális felfogásában Laksmídéví, a gazdagság istennőjének az áldása, de emellett materiálisan nemmás mint egy egyetemesített érték, ami mint váltó működik munkakörök és termékek között. 

Ha ennyit dolgozunk egy hónapban, ilyen munkakörben, akkor ezért ennyit szoktunk kapni. Abból a pénzből pedig arra költünk, amit értékként tisztelünk, és annyit, amennyire azt tiszteljük. Ennyi, no mas, ahogy a spanyolok mondják.

Tehát a pénz egy univerzális érték, amiért tudunk venni mindazt, amit mi fontosnak tartunk, ugyanakkor azáltal, hogy mindenki elfogadja az univerzális értékét betudunk vele fizetni számlákat, szolgálatatásokat, stb.

De e tudás és szemlélet mellett az sem árt, ha kibékülünk a pénzzel!

Már gyerekként az embert információk hada bombázza a pénzzel kapcsolatosan. Gyémánt félkrajcáros és arany talléros mesék,  amiben a jó emberek általában szegények, de a gazdagok meg leginkább igazi rohadékok. De általában a mese végére a szegény ember gazdag lesz! És ebből nekünk kellene össze raknunk egy normális világ képet, gyerekként.

Aztán meg ott vannak a szólásmondások, mint pl., a pénz nem boldogít! A pénzes kényes! Büszke mint a pénzes szatyor! És az ezekhez hasonlók!

Egy szóval elképesztő energia és információ kapcsolódik a pénzhez, de ha Védikusan nézzük, akkor a pénz érték, és mindösszesen ennyit kellene képviselni az életünkben. Se többet, se kevesebbet!

Sőt, ha ez a megértés értékrenddé válik bennünk, akkor szerintem kérhetünk akár pénzt is Laksmítól, ha éppen arra van szükségünk. Mert az ily módon, áldásban kapott többlet pénz, nem fogja megzavarni a lelkünk nyugalmát! Hiszen, ha a pénzt mint értéket látjuk, akkor legfontosabb tulajdonsága fog kidomborodni, ami az, hogy biztonság érzetet ad ebben a világban. Nem beszélve arról, hogy a spirituális gyakorlásunkra és törekvéseinkre is jobban oda tudunk figyelni, hogyha meg van egy szilárd materiális biztonság érzet!

Om Tat Sat

Baktai Ádám, apuka, tanár, pap. A Védikus kultúrtudományok szakértője.