Volt, hogy a Mesterem mentette meg az életem, szó szerint…

Elmesélnék nektek egy rövid történetet. Arról, hogy hogyan mentette meg az életem a Mesterem. A szó szoros értelmében. Nem ilyen elvont spirituális viszonylatban, hogy “jaj, mi lenne velem nélküle”. Persze az is fontos, mert nélküle semmi sem lennék, de most nem erről szeretnék írni.

1992. Február 17-én érkeztem meg Indiában. És ahogyan az lenni szokott, a Mesteremmel találkoztam először az 1 milliárdos szubkontinensen

Majd 3 hét beszoktatás után, a drága Nagybátyám elutazott, így az unokaöcsém és én beköltöztünk az iskolába. Ez még nem az a részleg volt, ahol a Mesterem közvetlen figyelme alatt cseperedtünk, ez még egy kicsit általánosabb suli volt, és sokkal lazább.

Itt még csak 3.30-kor keltünk, és nem 2.30-kor. Itt még voltak ágyak az asramban, és nem a földön aludtunk, itt még volt vacsi is, stb. Szóval könnyebb volt lényegesen. Ebben a suliban volt egy zseniális dél-afrikai nevelőtanárom, akinek ellopták az útlevelét. Ő ekkor még csak 1 éve volt Indiában, én meg már több mint 2 éve. Így amikor fel kellett utaznia Delhibe, hogy szerezzen egy új ideiglenes útlevelet a saját országának nagykövetségén, én lettem kiválasztva, hogy fel utazzam vele, mint kísérő.

Ezen az úton sikerült benyelnem a maláriát. Ez 1994 nyarán volt, és ebben az évben ez a picit általánosabb iskola úgy gondolta, hogy kísérletezne egyet a nyári szünet  intézményével. Szóval mire mi a tanár úrral visszaértünk Bengálba, és a maláriás lázrohamaim elkezdtek felerősödni, szép lassan az iskola is kiürült.

Én nem akartam haza utazni, és mivel már 18. évemben voltam, az iskola vezetése megengedte, hogy az iskola területén maradhassak, szinte teljesen egyedül. A lakhatás adott volt, és az étkezés is megoldódott, mert a Mesterem iskolájának részlege sohasem tartott nyári szünetet. Így arra a pár hónapra úgy volt, hogy majd fizetem magam után a kaját, minden csitti-fitti lesz. De a maláriás láz rohamaim egyre durvábbak lettek.

A mi iskolai részlegünk teljesen kiürült, és én rendkívül meggyőzően mindenkinek elmondtam, hogy nyugodtan menjen haza a saját kis országába vagy városkájába, mert már jobban vagyok. És mint minden férfiember én is csendben és nyugalomban szenvedtem a szobámban és vártam a a javulást, vagy a halált, mert sokszor már az is megváltásnak tűnt. (A szoba azért enyhén túlzás, mert ajtó, ablak, fal nem volt, de nádtető volt a fejem felett és döngölt föld padló a lábam alatt.)

Az első napon, amikor már nem volt senki az én sulimban kihagytam a reggelit, mert egész egyszerűen nem tudtam megtenni azt a 150 métert a konyháig. De ez nem volt valami nagy áldozat, mert lázas is voltam, meg el is bóbiskoltam, stb. De a reggeli idő felénél egyszer csak hallom, hogy a mesterem szólongat.

Majd bejött, beszélgettünk pár percet, és Ő ebből simán fel is mérte a terepet. Majd 10 perc múlva visszajött azzal, hogy összefőzött 10 tulaszi (szent bazsalikom) levelet, 10 egész fekete borsot, egy pingpong nagyságú kandiscukor golyócskát, kb. 1 dl vízben. 

Ezt megittam, és a 40.7 fokos lázam, 10-15 perc alatt lement 38.5-re. Drága Mesterem ezt a főzetett naponta 2x-3x elkészítette és beadta nekem a következő 4-5 napban. És tááá dáááá vége is lett a maláriás rohamaimnak.

Szóval a drága Mesterem ténylegesen megmentette az életemet. 

Om Tat Sat

Baktai Ádám, Sripád Bhaktividya Púrna Swámi dászanudász

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta tanulom a Hatha Jóga tudományát. 6 évesen döntöttem a vegetáriánus táplálkozás mellett, és azóta gyakorlom komolyabban a Bhakti Jóga folyamatát. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanultam a Hatha Jóga, az Ájurvéda, a Védikus Asztrológia és a Zen Shiatsu rendszereit, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A napi rend nem csak a hajnali 2 óra 30 perces kelés és a napi 2-2 órás meditáció és templomi szolgálat miatt volt felemelő, de még attól sem, hogy tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt, hanem a lehetőségtől, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt 20-21 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Ájurvéda, Ájurvédikus Receptek/Házi praktikák, Bhakti Kutir Bindhu: Rövid spirituális inspirációk, Orientális Mesék, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

One Response to Volt, hogy a Mesterem mentette meg az életem, szó szerint…

  1. Syáma-Mohita dd Szikszai Mónika Marcella szerint:

    Köszönet a sztoriért és Gurukul maharajnak, hogy személyes példával bemutatta, milyen a gondoskodó szeretet és az igazi Guru tanítvány kapcsolat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .