Volt, hogy a Mesterem mentette meg az életem, szó szerint…

Elmesélnék nektek egy rövid történetet. Arról, hogy hogyan mentette meg az életem a Mesterem.

A szó szoros értelmében. Nem ilyen elvont spirituális viszonylatban, hogy “jaj, mi lenne velem nélküle”, stb… Persze az is fontos, mert nélküle semmi sem lennék, de most nem erről szeretnék írni.

1992. Február 17-én érkeztem meg Indiában. És ahogyan az lenni szokott, egyből a Mesteremmel találkoztam össze, már a reptéren az 1 milliárdos szubkontinensen

Majd 3 hét beszoktatás után, a drága Nagybátyám elutazott, így az unokaöcsém és én beköltöztünk az iskolába. Ez még nem az a részleg volt, ahol a Mesterem közvetlen figyelme alatt cseperedtünk, ez még egy kicsit általánosabb suli volt, és sokkal lazább.

Itt még csak 3.30-kor keltünk, és nem 2.30-kor. Itt még voltak ágyak az asramban, nem a földön aludtunk, sőt, itt még volt vacsi is! Szóval könnyebb volt lényegesen. Ebben a suliban volt egy zseniális dél-afrikai nevelőtanárom, Srimán Prémanandan Prabhu, akinek egy szép tavaszi napon ellopták az útlevelét.

Mivel ekkor ő még csak 1 éve volt Indiában, én meg már több mint 2 éve, amikor fel kellett utaznia Delhibe, hogy szerezzen egy új ideiglenes útlevelet a saját országának nagykövetségén, én lettem kiválasztva, hogy fel utazzam vele, mint kísérő.

Ezen az úton sikerült benyelnem a maláriát!

Ez 1994 nyarán volt, és ebben az évben ez a picit általánosabb iskola úgy gondolta, hogy kísérletezne egyet a nyári szünet  intézményével. Szóval mire mi a tanár úrral visszaértünk Bengálba, és a maláriás lázrohamaim elkezdtek felerősödni, szép lassan az akkori kicsit lazább iskolám elkezdett kiürülni.

Én nem akartam haza utazni, és mivel már 18. évemben voltam, az iskola vezetése megengedte, hogy az iskola területén maradhassak, szinte teljesen egyedül. A lakhatás adott volt, és az étkezés is megoldódott, mert a Mesterem iskolájának részlege, a kicsit szigorúbb iskola sohasem tartott nyári szünetet. Így arra a pár hónapra úgy volt, hogy majd fizetem magam után a kaját (ezt persze nem fogadták el tőlem a tündérek) és így minden csitti-fitti lesz. De a maláriás láz rohamaim egyre durvábbak lettek.

Mire a mi iskolai részlegünk teljesen kiürült én már elég ramaty állapotban voltam, de rendkívül meggyőzően mindenkinek előadtam, hogy nyugodtan menjen haza a saját kis országába vagy az indiai városkájukba, mert már jobban vagyok. És mint minden férfiember én is csendben és nyugalomban szenvedtem a az asramban, a teljes ház az enyém volt, és vártam a a javulást, vagy a halált, mert sokszor már az is megváltásnak tűnt. (A ház azért enyhén túlzás, mert ajtó, ablak, fal nem volt, de nádtető volt a fejem felett és döngölt föld padló a lábam alatt.)

Az első napon, amikor már nem volt senki az én sulimban kihagytam a reggelit, mert egész egyszerűen nem tudtam megtenni azt a 150 métert a konyháig. De ez nem volt valami nagy áldozat, mert lázas is voltam, meg el is bóbiskoltam, stb. De a reggeli idő felénél egyszer csak azt hallom, hogy a mesterem szólongat a házon kívülről.

Majd bejött, beszélgettünk pár percet, persze akkor is előadtam, hogy elképesztően jól vagyok, de Ő simán felmérte a terepet. Majd 10 perc múlva visszajött azzal, hogy összefőzött 10 tulaszi (szent bazsalikom) levelet, 10 egész fekete borsot, egy pingpong nagyságú kandiscukor golyócskát, kb. 1 dl vízben. Mert ez a löttyi megtöri a magas lázat is!

Meg is ittam még azon melegében, és a 40.7 fokos lázam, 10-15 perc alatt lement 38.5-re. A következő napokban, drága Mesterem ezt a főzetett naponta 2x-3x elkészítette és be is adta nekem. És tááá dáááá vége is lett a maláriás rohamaimnak.

Szóval a drága Mesterem ténylegesen megmentette az életemet. 

Om Tat Sat

Baktai Ádám, Sripád Bhaktividya Púrna Szvámi dászanudász

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belemerülve a varázslatos keleti kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében. Sőt, együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár és segítő, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik eljönnek hozzám tanácsadásra vagy képzésekre. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Ájurvéda, Ájurvédikus Receptek/Házi praktikák, Bhakti Kutir Bindhu: Rövid spirituális inspirációk, Mese folyamok óceánja, Védikus Tudástár
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

One Response to Volt, hogy a Mesterem mentette meg az életem, szó szerint…

  1. Syáma-Mohita dd Szikszai Mónika Marcella szerint:

    Köszönet a sztoriért és Gurukul maharajnak, hogy személyes példával bemutatta, milyen a gondoskodó szeretet és az igazi Guru tanítvány kapcsolat

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük