Védikus Pszichológia, vagy amit akartok: Önmegvalósítás I. rész: Ne hagyjuk bántani magunkat.

vigyázok a gazdi bringájára...

vigyázok a gazdi bringájára…

A tantrikus írások azt mondják, hogy életünk szekerét 2 ló húzza, a lelkünk és az elménk lovai.

Egy ideális világban, mindig a lelkünk kellene, hogy domináljon, hiszen minden békés, szép és mindenki jó fej a másikkal, csak sajnos legtöbbször nem ez szokott lenni. Ezért a mai világban, ha mindig a lelkünk jön elő, és minden esetben, akkor pofozó zsákként végezzük, és azt csak ezo-bio-öko-szadomazochistáknak tudom ajánlani szeretettel.

Bizonyos helyzetekben muszáj kiadni magunkból az egónkat, és mivel mindenkinek van jobbik és rosszabbik énje is, bizony előfordulhat az is, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor a rosszabbik énünket kell előpattintani, még akkor is, hogyha ilyenkor még magunkat is utáljuk érte.

Spirituális szempontból persze az a legbiztonságosabb, hogyha önzetlenül használjuk rosszabbik énünket, tehát mások védelmében, de persze a jogos önvédelem is egy jó használati elv.

Ha megtámadják vagy bántják szeretteinket kutya kötelességünk megvédeni őket, de azt sem szabad hagyni, hogy mi kerüljünk célkeresztbe állandóan. Ha mindig kedvesek és aranyosak vagyunk, még a hozzánk közelállók is megszokják, hogy mi immúnisak vagyunk a bántásra.

Ilyenkor simán az is előfordulhat, hogy egy rossz nap után, egy kellemetlen esemény után még saját ismerőseink is nekünk eshetnek, szimplán feszültség levezetésből, hiszen ők megszokták, hogy mi úgy sem ütünk vissza. Mert feszültebb, kiszolgáltatottabb helyzetben igenis jobb valaki olyanba belerúgni, aki nem üt vissza, hiszen ha még egy vereséget elszenvednénk, akkor már tényleg padlót fognánk, így ilyenkor az a legkönnyebb, ha valaki olyat pécézünk ki, aki nem fog vissza támadni.

Egy amerikai felmérés szerint, a leginkább és legtöbbet bántalmazott háziállat a kutya. Miért is? Mert a kutya másnap is oda fog jönni hozzád és megfogja nyalni a kezedet. Ha egy cicát komolyabban megütsz, este tutira a párnádra csinál, majd széttépi a legszebb cipődet és lehányja a kanapéd, és úgy lelép, hogy sohasem látod viszont.  Ezzel szemben a kutyus, továbbra is hű és engedelmes marad, tehát se tét, se kihívás nincs az ő bántalmazásában.

Egyszóval ne legyünk se kutyák, se mulyák, ki kell állnunk magunkért. És nem kell megijedni, ha ez eddig nem ment, ezt elkezdhetjük ezt bármikor. Sok szerencsét ehhez!

Om Tat Sat

Baktai Ádám

Egy kis olvasni való: korábbi írások az Ájurvédikus Pszichológia témakörében a Kutir archívumból…

UI: Hogy vidám hangvételben zárjam a bejegyzést, tavaly nyáron láttam egy olyat, hogy egy fiatal, csinos hölgyre fütyülgettek egy felállványozott épületről. A hölgy ezt kiabálta vissza: „most vagy kutyának néztetek, vagy anyátokat rigók ejtették teherbe (itt természetesen szemantikailag a tartalmat próbáltam vissza adni, és stilizáltam a ténylegesen használt szavakat)”.

Goredas

Ádám névjegye

1976-ban születtem és 2 éves korom óta vagyok teljesen belehabarodva a védikus kultúrába. 15 éves koromban volt szerencsém kiköltözni Indiába egy tradicionális kolostor iskolába, ahol 10 éven keresztül nemcsak tanulhattam a keleti tudományokat, hanem benne is élhettem ezeknek az ősi tudományok kultúrkörében is. A kolostorban 2.30-kor keltünk, és a tanuláson kívül minden nap részt vettünk 2-2 órás meditáción és templomi szolgálaton, valamint elég sok kerti munkát és takarítást is felajánlhattunk, mint szolgálat. Magunkra főztünk és tradicionális sár és bambusz kunyhókban laktunk, ahol természetesen sem víz, sem villany nem volt. De mindenek felett az volt a legfelemelőbb, hogy együtt élhettünk azokkal a mesterekkel, akiktől tanultunk. Az elmúlt majd 30 évben, 4 kontinenst jártam be, mint tanár / terapeuta, és ezt az első kézből szerzett tudást próbálom átadni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy eljönnek hozzám kezelésekre, jóga órákra, vagy azokra az oktatásokra, amelyeket rendszeresen tartok. Om Tat Sat Baktai Ádám
A bejegyzés kategóriája: Ájurvéda
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük