Ez életem első gasztroblog bejegyzése!!! Már évek óta terveztem ezt, de ma érett be a végső elhatározás. Azt gondolom nagyjából vágjátok, hogy vegetáriánusként a rántott sajt, rántott gomba magasságain túl nem nagyon találunk kajákat az itthoni éttermek nagy százalékában.  Emiatt már évek óta, ha valahol eszem és az egészen véletlenül picit ötletesebb vega kaja az, fejben ezt meg szoktam jegyezni.

Ez engem nem igazán bánt, lassan már 30 éve vegetáriánus vagyok, és azért a 80-as évek elején bemondani azt, hogy egy hamburgert kérek hús nélkül lényegesebben vicces volt. Meg hát laktam Görögországban is néhány évet, és ott a 80-as évek végén, 90-es évek elején nem is ismerték azt a szót, hogy vegetáriánus. Mindig azt kellet mondanom, hogy „hortofagosz”vagyok, ami a növényevő állatok gyűjtő neve, és ez éttermekben és vendégségben mindig igen kellemes fogadtatásban részesített.

Még azt is leszögezném, hogy a múltkori bejegyzés stílusa lesz az alap. Ha rosszat írok, akkor a végére jót is fogok, hogy ne csak rinyálásból álljanak a bejegyzéseim.

Még azt is előre bocsájtom, hogy nem rossz napom volt, és innen az „inspiráció”, mert reggel a kisfiam ébresztett, indulás előtt játszottunk is egy kicsit és asztrológiát tanítottam délelőtt olyan embereknek, akiket egytől-egyig szeretek.

Aztán a kisfiammal beültünk a Batthyányi téri Eataliano étterembe. Sajnos nem tudtunk enni, mert a tény, hogy 5 asztalt is foglalt volt, teljesen összekuszálta a legénységet. Kértem pizzákat és limonádékat, majd 30 perc után visszajött a pincér fiú, hogy újra felvegye a rendelést, mert a számítógépben gubanc támadt.

Gyorsan eljöttünk, mert pici fiam ruházkodási gondokkal kezdett megküzdeni és nem volt nálam váltó ruha. 1500 forintot fizettem 2 db 3 dl-s limcsiért, amiben ha még gyanítjátok is, nem volt arany. Egyszerű víz volt, citromlével és cukorral, precízen kimért, 1-1db kicsavart narancs és citromhéjjal. Az én poharamban a citromhéjon volt némi paradicsom szósz, mint Hindu remélem nem a marhahúsos kajából lett kivéve a citrom és még utána beledobva az én italomba.

Kár, hogy nem tudtunk ott enni, a vegetáriánus pizza jól nézet ki leírva. Ezért ajánlom szeretettel az Eatalianot, csak próbáljunk nem nyüzsi időpontban menni, nyitáskor még kora reggel, vagy hétköznap éjfél körül és akkor rendben lehet a kiszolgálás sebessége is.

Utána átmentünk a Mamutba, ott volt az autó és a váltás ruha, és ha már megígértem a pizzát a mackónak elmentünk keresni egy helyet ahol ehetnénk is.

Beültünk a régi Mamutban, a Görög étteremmel szemben lévő Étage helyszínre. Már leüléskor beszólt a pincérhölgy, aki kb. egy 10-essel volt nálam fiatalabb. Nem vagyok gyenge, hogy sajnálni kellene ha a kisfiamat cipelem, de leüléskor egy gyerekkel azt mondani a kedves vendégnek, hogy: „Na így aztán könnyű lesz kivenni a másik széket!” egészen vicces fejlemény volt.

Rendeltünk két pizzát és két limonádét, mit csináljak nem tanul az ember. A séf úr mondta, hogy a Margherita pizza és a limonádé akciósan 990 forint és 8 perc alatt készek a frissen sütött pizzák. 30 perc után kihozták a pizzákat és a Margherita tényleg finom volt, az enyém a vegetáriánus, picit nem annyira sikerült. Egy gyengébb angol köretszerű párolt zöldség egyveleg volt rászórva a pizza tésztára, főleg zöldbab és répa formátumban, leöntve paradicsomszósszal és sajttal.

A számla 4961 forint volt, amiben persze volt egy 15%-os szervízdíj, mondjuk nem teljesen értem, hogy miért mert még a só, bors, olíva olaj tálcát sem sikerült kihozni, de azt meg pláne nem értem, hogy ha az egyik pizza és limonádé 990 forint volt, akkor a másik pizza, ami vegetáriánus volt és még egy limcsi, hogy lett 3400 forint.

Tehát ha szeretünk csapnivalóan rosszat enni drágán, tróger módon felszolgálva ajánlom az Étage éttermet. Ha még is mennénk, ne üljünk a bejárathoz, mert a konyha és a pénztárgép környékén lebzselnek a pincérek és a tulajok, akik folyamatosan a vendégeken élcelődnek egymás közt, nem éppen kifinomult stílusban.

Sok helyen ettem már rövid kis életemben, egészen szutyi helyeken is Indiában és Nepálban, de az Étage étterem volt életem legrosszabb étkezős tapasztalata.

És akkor záró szóként jöjjön az igazi jó ajánlás. A Mamut környékén ajánlanám a Szent Jupát éttermet. A jó, békebeli, zsírszagú rakott-töltött-rántott kaják fellegvára. Az adagok óriásiak, éjjel-nappal nyitva van, én mondjuk csak gombapaprikást szoktam ott enni, de fenomenális a cucc.

A Batthyányi környékén meg az azt hiszem Matróz névre hallgató helyet ajánlanám. Tudjátok, a kicsi utcában ahol le lehet hajtani a rakpartra, a Duna felé nézve a baloldalon, amelyik messzebb van a folyótól.

Már voltam ott vagy 3-4-szer az elmúlt 10 évben, és már ettem sült padlizsán levest, spenótos galuskát, grillezett kecske sajtot, pácolt tofut, grillezve saláta ágyon, szóval ötletes, finom és egészséges vega kajákat. Ezeket ajánlanám első körben.

Om Tat Sat