Még mindig Jóga Oktató képzés

Kedves Jógázó Tündérmacik,

Kapotászana, azaz Galamb póz

Már most úgy néz ki, hogy biztosan leszünk jövő péntektől a képzéssel, mert vagyunk annyian. Viszont egyetlen dolgot elfelejtettem még közölni veletek. Valamikor a kurzus folyamán, utána és a vizsga környékén kell majd tartanotok 8-10 órát, amelyekből páran én is ott leszek.

Ennek 2 oka van:

1. a kézen fekvő, hogy lássalak benneteket tanítani.

2. a nem annyira kézenfekvő, mert ahhoz, hogy 100%legyen a tudásotok, ahhoz egy adott témában tanítani is kell.

A Védák azt mondják, hogy mindenből csak 25%-ot tanulunk meg tanárainktól, 25% a személyes tanulásból jön be, 25% a diáktársainktól ered, mert ők, lévén más emberek, olyan dolgokat kérdeznek meg, ami nekünk eszünkbe se jutna, de tanulunk az ő kérdéseikre adott válaszból is és az utolsó 25% akkor lesz meg, ha mi is tanítjuk azt a témát.

Egy dolog megérteni valamit, és egy teljesen más tészta az, amikor annyit kell forgatni az adott témakört a fejünkben, hogy azt másnak is át tudjuk adni, egy más gondolkodású emberrel is meg tudjuk értetni.

Persze szokás a képzéseken hospitálni is, amit nálunk is meg lehet tenni, ezért is vannak a résztvevők számára ingyenes vagy féláras jóga bérletek meghirdetve (erről részletesen az előző bejegyzésben olvashattok). Amúgy is java részt olyan emberek jelentkeztek a képzésre, akik már eleve járnak hozzám jógázni, és ők tudják, hogy én minden órámat úgy tartom, hogy mindig elmagyarázom, hogy mit miért csinálunk a jógában. Tehát minden óra eleve olyan, mintha hospitálni járnának hozzám a diákok.

Jó 7-8 éve lehetett az, amikor szerdánként mindig 3 órát tartottam egymás után, és egy hölgy Sárvárról feljárt minden héten az összes órára. Pár hónappal később, amikor már én is biztattam, hogy tartson jóga órákat, jelentkezett egy 5 csillagos, csilli-villi szállodába egy jógaoktató pályázatra. A sok-sok jelentkező közül egyértelműen őt választották, pedig a pályázók között voltak évtizedes tapasztalattal rendelkező osztrák oktatók is. És azt azért be kell látni, hogy Ausztriában régebb óta tartó hagyománya van a jógázásnak, mint nálunk.

Szerencsére az indiai oktatás hozzáállás teljesen más, mint a kínai. Indiában, ahogy a múltkori bejegyzésben is írtam, a mester feladata az, hogy minden tudását megossza a diákokkal, mert így már tényleg csak a diákon múlik, hogy mit hoz ki magából. Kínában az volt a bevett szokás, hogy tudásuk 80%-áig egész könnyen átadták a tudományukat a mesterek, de, hogy a tanítványok ne lépjenek le, és továbbra is fizessék a tandíjakat, az utolsó 20 %-ot éveken át csepegtették, és persze nem adták meg az engedélyt sem, hogy a diákok is taníthassanak.

Így az vált trendé, hogy kevés „hű” diák kivárta a végek végét, mondjuk, míg a mester meghalt és örökölhették a praxist, vagy egy részét, a tanítványok nagy többsége viszont elkezdte tanítani a 80% megszerzett tudás 80 %-át, persze ugyanabban a rendszerben, mint ahogyan ők megkapták a tanítást. Ebből eredendően, persze az ő diákjainak nagy része, már csak a 80%, 80%ának, 80%át tudták csak átadni, és így tovább. Ezért is van az, hogy sokszor előfordul, hogy amit egy harcművészeti edzésen csak évek után kapsz meg, mint titkos tanítást, egy másik edzésen már a második alkalommal szóba kerül.

De visszatérve a szép és nemes indiai oktatásra, a legszebb példa erre a Mahabháratában található, amikor Dhristadyumna születésekor egy égi hang megjósolja, hogy ő lesz az egyetlen, aki harcban le fogja tudni győzni Drónát. Amikor Dhristadyumna 18 éves lett, és egy komolyabb szintű harcművész mesterhez akarták beadni szülei, hogy tanulhasson, úgy gondolták, hogy Dróna lenne a megfelelő tanár. Hiszen ha a fiúkban benne van az a lehetőség, hogy le tudja győzni Drónát, egyértelmű, hogy a legjobb esélye akkor lesz meg erre, ha magától Drónától tanul.

Természetesen Dróna is tudott az égi hangról és a jóslatról, de gond nélkül felvette Dhristadyumnát diákjai sorába. Meg is tanította mindenre, amire csak tudta, és bő 10 év után Dhristadyumna meg is ölte őt kurukshétrai csatában.

A tanár feladata az, hogy tanítson, legjobb képességei szerint. A diák feladata pedig az, hogy tanuljon tiszta szívből. Ezt írják le a Védák.

Om Tat Sat