Egyszer volt, hol nem volt egy Balaton közeli település. Hirtelenjében egy területét ennek a településnek felparcellázták lakóterületnek.
Sebtiben, gyorsan el is adták a telkeket és szinte azonnal mindenki munkához is látott, hogy mihamarabb nyaralóval tudja ékesíteni frissen szerzet föld tulajdonát.
Mindenki a jó Magyar szokás szerint déli, dél-nyugati tájolásra ragadtatta magát, kellemes nagy teraszokkal, hogy minél élvezhetőbb legyen az ott eltöltött idő. Viszont abszolúte eltérően a Magyar szokásoktól a leendő szomszédok egymást segítették, mind jó tanáccsal, mind munkával és egy-kettőre csuda kis közösség alakult ki a boldog nyaraló várományosok között.
De az egyik legény, arra vetemedett, hogy a Vasztu tudományát segítségül hívva, Észak-Keleti terasszal ékesítse, sokak szerint csúfítsa el újult erővel épülő otthonát. Össze is szaladt a sok szomszéd, hogy ez így nem lesz, meg amúgy nem, természetesen kedvesen, de nem tetszésüket nyilvánították ki, a legény érdekében.
Aztán ripsz-ropsz meg lett az építkezés, és a tél tavaszba majd nyárba ment át. És ott volt a sok boldog háztulajdonos, és biza ezek a népek még össze is járogattak, sőt úgy is szervezték, hogy hétvégenként akár egyszerre többen is ott tartózkodjanak, hogy együtt is megoszthassák a pihenés örömeit.
Aztán szép lassan mire elindult a Júliusi meleg, egyre többször volt az, hogy a fent említett legény teraszán lett szervezve az esti borozgatás, beszélgetés és kártyázás, mert úgy tűnt, hogy a déli teraszok bizony túl melegek a kiülésre, láblógatásra.
Erre a legény panaszkodni kezdett, drága szép szomszédaim, egész ősszel az építkezés alatt szíttátok a vérem, hogy miként nem lesz jó így meg úgy, aztán most meg haza se akartok menni, és még azután is itt ricsajoztok, amikor én, a ház ura már rég bementem és nyugovóra hajtottam fejemet.
Sok jó szomszéd, a sok jó ember mind fejet hajtott a legénynek, és azt mondták: eleinte kétkedtünk elméd épségében, de most már tapasztalatból tudjuk, hogy kend igaz ember, kinek nem csak szíve, de az esze is helyén van.
Itt a mese vége, fuss el véle.
Om Tat Sat
Baktai Ádám
