Ebben a bejegyzésben nem feltétlen a klinikai eseteket szeretném boncolgatni, mert egy online bejegyzés nem tudja helyettesíteni a szakszerű ellátást . Viszont sokszor mi magunk, hétköznapi emberek is észreveszünk magunkon esetleges depresszív vagy szorongó tüneteket.
Az Ájurvédában alkalmazott pszichológia szerint ez abból is fakadhat, hogy nem tudunk a jelenben működni és funkcionálni:
- Vagy leragadunk a múltban, és szomorkodással, agyalással próbáljuk nyugtázni azt, hogy nem úgy jártunk el 10 évvel azelőtt, mint azt a mai eszünkkel és élettapasztalatunkkal tennénk. Ez már önmagában abszurd.
- Vagy agyalással és aggodalommal fürkészük a jövőt, holott a jövőt most állítjuk elő, és ameddig tudatosan tudjuk működtetni jelen helyzetünket, annál már nem is tehetünk többet a jövőnk érdekében.
Még hozzá tenném azt, hogy pl. a fent említett pszichés zavarok meghatározásában a keleti és a nyugati pszichológia egyet ért. Miszerint akkor vállunk depresszióssá, amikor konkrét eseményeken és történéseken agyalunk. Míg a szorongásnál nincsenek specifikus élethelyzetek vagy események, hanem bennünk van egy folyamatos feszültségérzet, úgy általánosságban.
És ez megint csak visszavezethető az idősíkra, hiszen nem is tudunk depressziósak lenni a jövőnkkel kapcsolatosan, mert még nem történtek meg a konkrét események! Így a jövőnkkel kapcsolatosan úgymond marad a szorongás, amennyiben nem vagyunk egyensúlyban.
A múltunk esetében meg igenis kialakulhat a depresszió hiszen az élethelyzetek már megtörténtek, és amennyiben nem tudunk túl lépni rajtuk, akár örökre beleragadhatunk a múlt mocsarába.
Szóval éljünk a jelenben, és élvezzük azt, hiszen minden helyzetben lehet valami jó, vagy legalábbis tanító. Végülre egy kis Védikus aforizma:
“A harcosszerzetes sohasem veszít vagy érzi vesztesnek magát, hiszen vagy nyerünk, vagy tanulunk!”
Om Tat Sat
Baktai Ádám Hindu pap, a Védikus tudományok szakértője
Kedves Ayurvéda alaptanfolyam-társak!
Sajnos a második előadásra nem tudtam elmenni. Ha valaki rögzítette az előadást továbbítható formában, ha kérhetem küldje el.
Köszönettel
Szabó Tünde